Szerző kérdez szerzőt 2. - Anne L. Green kérdezi Borsa Brown-t
Anne L. Green: Mióta az írói pályán vagyok, ismerjük egymást. Ám ezalatt a több mint 10 év alatt a te életedben is rengeteg változás történt: költöztél, bővült a családod, nagymama lettél. Hogyan érzed magad most, ebben az életszakaszban?
Borsa Brown: Igen, ez így van, végigkövettük egymás sikereit, és azt kell mondjam, szerencsés vagyok, hogy volt-van egy ilyen kollégám. Hogy hogy érzem magam? Hát... Ezt nehéz megfogalmaznom, ugyanis néha egy káosz minden, aztán meg elcsitulnak a dolgok, és hiányzik a káosz.
Szakmai téren szerintem higgadtabb lettem. Pontosabban mondva, sokkal könnyebben engedek el dolgokat, és az időbeosztásomban is prioritást élvez a családom.
Anne L. Green: Ezek az élmények mennyire hatnak az alkotói munkádra, a karaktereidre vagy akár a témaválasztásaidra?
Borsa Brown: Mivel két lányom van, és az egyik unokám is lány, a női sorsokat különösen a szívemen viselem. Bár szerintem természetes, hogy egy női író olykor a fókuszt nem csak egy karakterre irányítja, hanem általa a női nemre. Én azt gondolom, hogy e téren régen is feszegettem kemény témákat, és ez most sincs másképp. Olykor-olykor a lelkem egy laza, könnyed regény után kiált, akkor engedek ennek a vágynak, és írok egy olyat, de alapjában véve ez az írói hangomon nem változtat.
Anne L. Green: Az Arab-sorozat óriási sikert hozott neked, és sok olvasó számára a mai napig ezzel forrt össze a neved. Hogyan élted meg ezt? Volt benned valaha kettősség aközött, hogy hálás vagy a sorozat sikeréért, miközben szeretted volna, ha az emberek a többi történetedet is ugyanilyen erősen azonosítják veled?
Borsa Brown: Sosem voltak ilyen érzéseim... Egy percre sem bántam meg, hogy megírtam. Szerintem az Arab-sorozatot olvasók többsége a többi könyvemet is olvasta, így ezzel kapcsolatban sem panaszkodom. Az teljesen természetes, hogy valakinek ez a kötet a kedvence, másnak pedig amaz.
Anne L. Green: Mi az a tévhit rólad, amit a legszívesebben eloszlatnál?
Borsa Brown: Nem tudom... Van ilyen? Igazából sosem érdekel, ki mit gondol, mert akik igazán ismernek, azok úgyis tudják, hogy milyen vagyok.
Anne L. Green: Szerinted hogyan változott a romantikus irodalom azóta, hogy elkezdtél publikálni?
Borsa Brown: Ezzel kapcsolatban eléggé ambivalens érzéseim vannak... Örülök a változatosságnak, de taszít a közönséges nyelvezet. Az én regényeimben is van erotika, de sajnos a piacon manapság olyan „nem normális” dolgok burjánzanak, amiken fel fog nőni egy generáció.
Mint mondtam, a női sorsok különösen érdekelnek, és a romantikus-erotikus művek ez irányú nívótlan mélyrepülésének a levét valószínűleg a nők isszák majd meg. Nem hihetik azt a lányaink, hogy „ez” a normális... Én legalábbis nem akarom, hogy a lányaim valaha is eszközök legyenek.
Anne L. Green: Volt olyan jeleneted a Jakuzában, ami miatt azt mondtad magadnak: „ezt biztosan szét fogják szedni”? Volt olyan karakter, akit csak azért hagytál életben, mert az olvasók fellázadtak volna?
Borsa Brown: Sosem hagyok életben karaktert csak azért, mert félek attól, hogy mit fognak szólni az olvasók. De szerintem ez a többi íróra is igaz. Ha valakinek vesznie kell, hát vesznie kell. Az Arab-sorozat óta pedig tudom, hogy bármit írhatsz... Tényleg bármit... Úgyis lesznek, akik szétszedik.
Anne L. Green: Mindig érdekes, különleges világokba kalauzolod az olvasókat. Van olyan ország vagy kultúra, amelyről még mindenképpen szeretnél írni?
Borsa Brown: Igen, van, de természetesen nem szeretnék erről előre nyilatkozni. Viszont sokan kérdezik, hogy lesz-e folytatása a Jakuzának, így erről most csepegtetnék némi infót. Lesz, viszont nem a hagyományos módon... Mindenesetre a két főszereplő további életébe is belelátunk majd.
A sorozat folytatódik! Az előző részben Timi, az Álomgyár kollégája interjúvolta meg Anne L. Greent, a következőben pedig Borsa Brown kérdezi John Cure-t.
