A bemutatkozást általában azzal szoktam kezdeni, hogy szekszárdi származású vagyok, október 2-án ünneplem a születésnapomat… – de sablonszerű információk helyett inkább azzal folytatnám, hogyan lett író Péntek Tündéből.

Könyvek között nőttem fel és szenvedélyem az olvasás. Sokáig tudnék mesélni arról, hogy miért meghatározó alkotás számomra az Akiért a harang szól, A nyomorultak vagy A nagy Gatsby, de a lényeg, hogy minden egyes elolvasott könyvvel közelebb kerültem ahhoz, hogy magam is írjak egyet. Mert mindig foglalkoztatott az írás művészete, a szavak egymás mellé illesztésének varázsa, a gondolatok életre hívása.

Óriási inspirációt jelent egy másik nagy hobbi, az utazás is. A regényíráshoz éppen emiatt fogtam hozzá: 2020-ban mindenki otthon maradt, így csak képzeletben látogathattam meg útcéljaimat, ahová szereplőket álmodtam. A műfaj adta magát, mivel rajongok a nagyívű szerelmi románcokért, amelyeket átjárnak az érzelmek és a főhősöket fűti a szenvedély.

Sok százezer leütött karakternyi szárnypróbálgatás eredménye a Csak még egy perc, amire azért is vagyok különösen büszke, mert azzal a történetemmel debütálok, amely kedvenc városomban, Prágában játszódik. Íróként pedig nemcsak szórakoztatni szeretnék, hanem olyan érzéseket generálni az olvasókban, amelyek velük maradnak. Ahogy Kosztolányi Dezső mondta: 

„A könyvben nem az az érték, ami le van írva, hanem amit kiolvasunk belőle. Minden szó arra való, hogy megindítson bennünk egy folyamatot, s mi ezt hitelesítsük.”