„Színes karakterekkel teletűzdelt, varázslatos utazás ez a regény.” – Budai Gina írónő
Sosem kellett volna találkozniuk, ám a végzet mást szánt nekik.
Dominique Lemieux nem csak luxusingatlanok értékesítésével szerzett magának hírnevet… A francia felső tízezer köreiben hedonista, szexi agglegényként tartják számon. Habár világéletében habzsolta az élvezeteket, és egész Párizs a lába előtt hever, mégis úgy érzi: valami hiányzik. Fásultságából és a kapuzárási pánik okozta szorongásából csupán az zökkenti ki, amikor hőn szeretett nagymamája egy rejtélyes feladatot bíz rá.
Temesvári Emese álmai sosem voltak nagyratörőek. Csak egy biztos munkára és párkapcsolatra vágyott. Ám az élete egy csapásra összeomlik, amikor fény derül párja hazugságaira. Úgy érzi, változtatnia kell, ezért jelentkezik arra a külföldi álláslehetőségre, amelyhez eddig nem volt bátorsága.
Dominique egy családi ügy miatt érkezik Prágába, Emese pedig azért, hogy felejtsen. A lány szívét összetörték, a férfi pedig női szívek szilánkjain gázol át, mióta az eszét tudja. Egy világ választotta el őket, ám a reptéren útjuk mégis keresztezi egymást. A véletlen találkozás pedig olyan események láncolatát indítja el, mely nem csak kettőjük életét forgatja fel.
Péntek Tünde regényében az „Arany város” macskaköves utcáira kalauzolja az olvasót, ahol egy nagyívű szerelem bontakozik ki a történelem árnyékában. A szenvedélyben és izgalmakban bővelkedő történet egyúttal érzelmi utazásra is invitál, megmutatja, hogyan tanuljuk meg szeretni egymást és elfogadni önmagunkat a hibáinkkal együtt.
A bemutatkozást általában azzal szoktam kezdeni, hogy szekszárdi származású vagyok, október 2-án ünneplem a születésnapomat… – de sablonszerű információk helyett inkább azzal folytatnám, hogyan lett író Péntek Tündéből.
Könyvek között nőttem fel és szenvedélyem az olvasás. Sokáig tudnék mesélni arról, hogy miért meghatározó alkotás számomra az Akiért a harang szól, A nyomorultak vagy A nagy Gatsby, de a lényeg, hogy minden egyes elolvasott könyvvel közelebb kerültem ahhoz, hogy magam is írjak egyet. Mert mindig foglalkoztatott az írás művészete, a szavak egymás mellé illesztésének varázsa, a gondolatok életre hívása.
Óriási inspirációt jelent egy másik nagy hobbi, az utazás is. A regényíráshoz éppen emiatt fogtam hozzá: 2020-ban mindenki otthon maradt, így csak képzeletben látogathattam meg útcéljaimat, ahová szereplőket álmodtam. A műfaj adta magát, mivel rajongok a nagyívű szerelmi románcokért, amelyeket átjárnak az érzelmek és a főhősöket fűti a szenvedély.
Sok százezer leütött karakternyi szárnypróbálgatás eredménye a Csak még egy perc, amire azért is vagyok különösen büszke, mert azzal a történetemmel debütálok, amely kedvenc városomban, Prágában játszódik. Íróként pedig nemcsak szórakoztatni szeretnék, hanem olyan érzéseket generálni az olvasókban, amelyek velük maradnak. Ahogy Kosztolányi Dezső mondta:
„A könyvben nem az az érték, ami le van írva, hanem amit kiolvasunk belőle. Minden szó arra való, hogy megindítson bennünk egy folyamatot, s mi ezt hitelesítsük.”