Utazz az Álomgyárral! - Toszkána Anne L. Greennel

Vannak helyek, amelyek már az első pillanatban rabul ejtik az embert. Toszkána ilyen. A lankás dombokon végigfutó ciprussorok, a szőlőültetvények között megbúvó kőházak, a naplementében aranyszínűvé váló táj és a középkori városkák szűk utcái mind olyanok, mintha egy regény lapjairól léptek volna elő. A levegőben frissen sült kenyér, olívaolaj és levendula illata keveredik, miközben a teraszokon poharak koccannak, a terek pedig évszázadok történeteit mesélik az arra járóknak. Nem véletlen, hogy Toszkána újra és újra megihleti az írókat és az olvasókat is. Az itt játszódó történeteim nem csupán egy gyönyörű vidékre kalauzolnak el, hanem egy életérzésbe, ahol a szerelem, a család, a szenvedély és az újrakezdés éppoly természetesen fonódik össze, mint a szőlőtőkék a napsütötte domboldalakon.

Jártál már abban az országban vagy városban, ahol a regényed játszódik? Ha igen, milyen élmény volt számodra? 

Igen, még a regények megírása előtt jártam ott. Kifejezetten azért utaztam Toszkánába, hogy élményeket gyűjtsek, magamba szívjam az ottani atmoszférát, megismerjem a kultúrát, az embereket és azokat a helyeket, amelyek később a történeteim hátteréül szolgálhattak. Bizton állíthatom, hogy minden, amit Toszkánáról mesélnek, és ami a regényeim lapjain is visszaköszön, valóban igaz.

Toszkána egy mesevilág. Olyan hely, ahol a dombok a nap minden szakában más színben ragyognak, ahol a középkori falvak szűk utcáin sétálva úgy érzi az ember, mintha az idő évszázadokkal ezelőtt megállt volna.

Reggelente a frissen főzött kávé illata tölti meg a tereket (az ottani kávénál még nem ittam finomabbat), délutánonként a napsütés aranyba vonja a szőlőültetvényeket, esténként pedig a kis trattoriákból kiszűrődő beszélgetések és nevetések teszik teljessé az élményt.

Számomra azonban nemcsak a táj szépsége volt meghatározó, hanem az a különleges életérzés is, amely mindenütt jelen van. Az emberek szeretete a család, a hagyományok, a jó ételek és a közösen eltöltött idő iránt olyan természetességgel hatja át a mindennapokat, hogy az ember önkéntelenül is részévé válik. Amikor később írni kezdtem a Toszkánában játszódó történeteimet, nem csupán egy helyszínt idéztem fel, hanem azt az érzést próbáltam visszaadni, amelyet ott átéltem. Remélem, az olvasóim is ezt érzik, amikor kinyitják a könyveimet: mintha ők maguk is megérkeznének Toszkánába.

Mi volt az, ami a kutatómunka vagy személyes tapasztalat során leginkább meglepett az adott országgal, várossal vagy kultúrával kapcsolatban?

Talán az lepett meg a leginkább, hogy mennyire kézzelfogható ott a nyugalom. Magyarként érkezve szinte azonnal megérintett az a béke és lassabb életritmus, amely Toszkána minden szegletét áthatja. Amikor az ember ott áll egy dombtetőn, és a végtelenbe nyúló szőlőültetvényeket, ciprusokkal szegélyezett utakat és napfényben fürdő falvakat nézi, valahogy minden gondja eltörpül.

Azt éreztem, mintha az idő másképp telne. Nem rohan senki, nem sürget semmi, mégis minden a helyén van.

Megtapasztalhattam azt a fajta gondtalanságot és időtlenséget, amelyre sokan vágyunk a hétköznapokban, de amelyet olyan ritkán élünk meg igazán. Talán ezért is olyan különleges számomra Toszkána: nem csupán egy gyönyörű hely, hanem egy életérzés, amelyet azóta is igyekszem visszaadni a regényeim lapjain.

Volt valami, amit korábban teljesen másképp képzeltél el erről a helyről?

Talán csak annyi, hogy korábban azt hittem, Toszkána egy kicsit túl van romantizálva. Olyan helynek képzeltem, amely a fotókon, filmekben és regényekben szebbnek tűnik, mint a valóságban. Amikor azonban személyesen is eljutottam oda, rá kellett ébrednem, hogy tévedtem.

Ritkán fordul elő, hogy egy hely felülmúlja az ember várakozásait, de Toszkána pontosan ilyen volt. Nemcsak a táj szépsége nyűgözött le, hanem az a különleges hangulat is, amelyet a képek nem tudnak teljesen visszaadni. A dombok, a történelmi városok, az emberek életigenlése és a mindennapok nyugalma együtt alkotnak valami olyan varázslatos egészet, amelyet nehéz szavakba önteni. Talán ezért is lett számomra több egyszerű úti célnál: valódi inspirációvá vált, amely a regényeim lapjain is újra és újra életre kel.

Miért éppen ezt a helyszínt választottad a történetedhez?

Ez a válasz talán kevésbé lesz romantikus, mint amire sokan számítanának. Egyszerűen kifogytam az ötletekből.

Úgy éreztem, szükségem van valami újra, egy olyan témára és helyszínre, amely nemcsak a történeteimnek ad friss lendületet, hanem engem is új irányba terel íróként.

Egy este a barátaimmal borozgattunk, és felmerült a kérdés: „Miről írnál szívesen?” Mivel éppen egy pohár bor volt a kezemben, gondolkodás nélkül rávágtam: „A borokról.” Erre rögtön jött a következő kérdés: „És ha a borokról írnál, hol játszódna a történet? Franciaországban? Spanyolországban?”

Néhány másodpercig gondolkodtam, aztán hirtelen bevillant egy szó: Toszkána.

A barátaim pedig azonnal eldöntötték a dolgot: „Remek. Akkor ősszel megyünk Toszkánába!”

Akkor még nem sejtettem, hogy ez az utazás milyen hatással lesz rám. Életem egyik legmeghatározóbb élménye lett. Ritkán fordul elő, hogy egy hely ennyire rabul ejtse az ember szívét, de velem pontosan ez történt. Nemcsak a regényeim születtek meg ott lélekben, hanem egy életre szóló kötődés is kialakult bennem. Azóta is visszavágyom oda, és külön öröm, hogy idén augusztusban végre újra Toszkána felé veszem az irányt.

Anne L. Green toszkán regényei elérhetőek az Álomgyárnál!