„Egy jó fordulat teljesen új kontextusba helyez mindent.” – Interjú Steve Cavanagh-val az Eddie Flynn-sorozatról

Steve Cavanagh Eddie Flynn-sorozata idén ősszel a kilencedik részéhez érkezik, nagy sikerű első önálló regénye, a Gyilkos idegenek megjelenése után. Az új kötetre várva átfogó interjút készítettünk a jogi thriller műfajának kiemelkedő alakjával a karakter születéséről, a fordulatok kulcsszerepéről és egy lehetséges filmadaptációról.

Ezidáig 9 Eddie Flynn-regényt írtál. Hogyan alkottad meg a szélhámosból lett ügyvéd karakterét?

Eddie karaktere tulajdonképpen egy bírósági tárgyalóteremben született meg, miközben éppen egy tanút hallgattam ki. Az ilyen éles helyzetekben mutatkozik meg igazán, ki hogyan reagál a hatalmas nyomásra. Ekkor ötlött fel bennem: mennyire izgalmas lenne egy olyan figura, aki gyakorlatilag állandóan a kérdések és a gyanú kereszttüzében éli az életét.

Milyen a kapcsolatod vele kilenc könyv megírása után? Hány részt tervezel még írni a történeteiből?

Nemrég tettem pontot a kilencedik kötet, a Tökéletes gyanúsított végére.

Kifejezetten élveztem a munkát, mert több olyan régi szereplő is visszatért, akik az előző részekben háttérbe szorultak – jó volt látni, merre sodorta őket az élet. Imádok néha visszanyúlni a korábbi karakterekhez. Eddie-vel kapcsolatban pedig még rengeteg tervem van; ráér akkor nyugdíjba vonulni, amikor én. Bár kicsit idősebb lett, továbbra is a régi démonaival küzd: nem sokat tanult a hibáiból, és bölcsebb sem lett az évek alatt (nevet).

Amikor elkezdted írni a történetét, komolyabb terveid voltak vele, vagy csak szórakozásból írtad?

A legfőbb célom az volt, hogy megjelenjen. Kezdetben egy háromkönyves szerződést írtam alá, és nem láttam ennél távolabb. Az első kötetek ugyan pozitív kritikákat kaptak, de a kasszáknál nem robbantottak nagyot. Hiába nyerte el például az Eskü alatt a rangos Gold Dagger-díjat (amit a krimi „Oscar-díjának” is neveznek – a szerk.) az Egyesült Királyságban, az eladások továbbra is szerények maradtak. Az áttörést hozó negyedik rész, a Tizenhárom megjelenése előtt világszerte összesen mintegy 10.000 kötet kelt el a könyveimből. Nemrég pedig jött egy e-mail, hogy átléptük a 4,5 millió eladott példányt. Szóval kijelenthetem, hogy mostanra beértek a dolgok.

Ez nem gyakori, igaz? Sok sorozatnál az első pár könyv fut be igazán, megalapozva ezzel a széria sikerességét. A te eseted igazán különleges.

Valóban. De nézzük csak meg Lee Childot, a műfaj egyik óriását: ő sem az első kötetével lett világhírű. A New York Times toplistájára az ötödik vagy a hatodik könyve környékén került fel, és csak a tizedikkel jutott a csúcsra.

Ugyanez igaz például a szintén új kötettel jelentkező Freida McFadden esetében is.

Pontosan. Ő is hosszú ideig küzdött az elismerésért, ma pedig már minden megjelenése garantált siker.

Szoktad figyelni, mit mondanak az olvasók? Olvasod a könyveidről írt Goodreads-kritikákat?

Időnként ránézek. Kíváncsi vagyok a véleményekre, és szerencsére a visszajelzések többsége nagyon pozitív. Persze becsúszik néhány egycsillagos értékelés is, de ez a szakma velejárója. Fontos nekem az olvasók visszajelzése, mert írás közben is mindig ott vannak a fejemben.

Gyakran találkozol az olvasóiddal személyesen is, például könyvvásárokon?

Igen, kifejezetten sokszor. Jártam már Magyarországon is, és rendszeresen megfordulok amerikai, német vagy ír rendezvényeken. Kedvelem ezeket a találkozókat, az olvasók hihetetlenül kedvesek. Egyszer például egy hatalmas, rögbijátékos alkatú férfi állt oda elém dedikálásra. Azt kérte, írjam a könyvébe: „2BIGSEXY” (Big Sexynek – a szerk.). Először azt hittem, a párjának szánja, de kiderült, hogy magának szeretné. Kissé meglepődtem, de természetesen teljesítettem a kérését. Nagyon vicces pillanat volt.

Van még hasonló történeted?

Rengeteg! Néha egészen szokatlan gesztusokat kapok. Egyszer egy turné során megcsípett egy moszkitó, és csúnyán lebetegedtem. Az esetnek híre ment a neten, és a következő állomásokon az olvasók sorra szúnyogriasztókkal ajándékoztak meg, hogy vigyázzanak rám. A körút végére legalább tizennégy üveggel gyűlt össze belőlük. Az ilyen apróságok mindig megérintenek.

Honnan meríted az ötleteket a könyveidben szereplő bűncselekményekhez?

Változó. Gyakran megtörtént bűnesetekből indulok ki, vagy olyasmit olvasok egy non-fiction kötetben, ami beindítja a fantáziámat. A Tökéletes gyanúsított alapötletét is egy szövevényes bűnügyi szituáció adta: egy befolyásos férfi szeretőjét holtan találják, a fickó pedig látja, amint a felesége nem sokkal őutána távozik a helyszínről. A kérdés adott: a férj vagy a féltékeny feleség a gyilkos? A csavar azonban ott rejlik, hogy hiányzik egy döntő bizonyíték – az áldozat feje –, ami szinte lehetetlenné teszi a tisztánlátást.

Imádom az ilyen jogi útvesztőket, ahol a bizonyítékok hiánya vagy manipuláltsága teremti meg a feszültséget. Ez teszi az igazság kiderítését szinte lehetetlen küldetéssé.

Nehéz új csavarokat kitalálni egy történethez?

Rendkívül. Egy jó fordulat teljesen új kontextusba helyez mindent, amit addig olvastunk, ennek a felépítése pedig kőkemény munka. Nem erőltetek minden könyvbe gigászi csavart, de amikor sikerül, az egy egészen más dimenziót ad az olvasói élménynek – főleg, ha valaki másodjára veszi kézbe a kötetet. A legnagyobb kihívás két szálat futtatni párhuzamosan úgy, hogy az olvasó ne lásson át a szitán a végkifejlet előtt.

Gondolkodtál már azon, ki játszhatná Eddie Flynn karakterét egy filmben vagy sorozatban?

Persze, de nem szívesen dobálózom nevekkel. Nem akarom megbántani azt a színészt, aki végül megkapja a szerepet; nem szeretném, ha úgy érezné, csak „B-terv” volt valaki más helyett. De kíváncsi vagyok: ti kit látnátok benne szívesen?

Én például Cillian Murphy-t el tudnám képzelni.

Kiváló színész, bár a Peaky Blinders-t be kell valljam, még nem láttam. De egy dolog biztos: Eddie karakteréhez mindenképpen egy karizmatikus, erős jelenlétű színészre van szükség.

Steve Cavanagh kötetei elérhetőek a Álomgyárnál.