„Sötétebb és érzelmileg intenzívebb lett a második rész.” - Interjú Hadházi Anitával

A Dubaj gésái sok olvasót beszippantott a feszültséggel teli, egzotikus világával. Milyen érzés volt most újra visszatérni ebbe a történetbe a folytatás során?

Azért szeretem ezt a világot, mert mindig tartogat meglepetéseket. Annyi mindent nem meséltem még el az első részben, jó érzés volt visszatérni és tovább szőni a történetet.

Az első rész után sok olvasóban ott maradt a kérdés: vajon mi vár még Szofira? Te mikor érezted először, hogy ez a történet még nem ért véget?

Miután leütöttem az utolsó karaktereket, azt éreztem, hogy ez a történet csak nyugvópontra ért, de nem zárult le teljesen. Hogyan is zárulhatott volna le úgy, hogy a főszereplőnek, aki stewardess, szinte alig volt lehetősége repülni? Szerintem sokan kíváncsiak az olvasók közül, milyen lehet egy közel-keleti légitársaságnál dolgozni, így igyekeztem bepillantást adni ebbe a saját tapasztalataim alapján. Bízom benne, hogy ez érdekes hátteret biztosít az izgalmas cselekménynek.

A második rész már a fülszöveg alapján is sötétebbnek és érzelmileg intenzívebbnek ígérkezik. Mire számíthatnak most az olvasók?

Valóban sötétebb és érzelmileg intenzívebb lett a második rész. A történet elején Szofi stewardessként kezd dolgozni, ami elsőre egy új kezdetnek tűnik, de hamar kiderül, hogy ez a munka nem biztos, hogy az, amire igazán vágyott.

Az olvasók egy sokkal belsőbb, feszültebb utazásra számíthatnak: több titok, több veszteség, és olyan döntések, amiknek valódi súlya van. Ez a rész nemcsak a cselekményt viszi tovább, hanem Szofi lelkét is jobban kibontja, és jobban próbára teszi, mint korábban.

A Dubaj gésái második részében Manila fontos szerepet kapott. Miért éppen ezt a helyszínt választottad, és milyen élmények vagy benyomások inspiráltak írás közben?

Sok helyen megfordultam Ázsiában, amikor légiutas-kísérőként dolgoztam az Emirátusokban. Manilában is jártam, megfogott a nyüzsgő, egzotikus atmoszférája, az emberek kedvessége. Nagy hatással volt rám a város kettőssége: elegáns, modern metropolisz, de a felhőkarcolók árnyékában ott vannak a zsúfolt szegénynegyedek is.

Érdekelt a város története, szívesen olvastam filippínó szerzőktől, az egyik kedvencem egy Manilában játszódó noir novellagyűjtemény volt, amiben helyi szerzők legizgalmasabb, sötét történeteit gyűjtötték össze.

Ez a város több, mint amit a felszínen mutat, és izgalmas volt Szofit és a társait megmeríteni és próbára tenni ebben a baljós, veszélyes közegben.

Szerinted mi az, ami miatt az olvasók ennyire kapcsolódnak Szofi történetéhez?

Talán pont azért, mert Szofi nem hős a klasszikus értelemben. Ugyanolyan törékeny, mint mi: hibázik, fél, néha rossz döntéseket hoz, és nem mindig tudja, mi a helyes út.

Szerintem az olvasók ezt az őszinteséget érzik meg benne, azt, hogy nem tökéletes, hanem emberi. Nem egy kész, erős karaktert követnek, hanem valakit, aki útközben próbál azzá válni.

Mit üzennél azoknak az olvasóknak, akik már régóta várják, hogy újra elmerülhessenek Szofi világában?

Azt, hogy megérte várni. Azt üzenem nekik, hogy nagyon hálás vagyok a türelmükért, és remélem, hogy ez a történet újra magába szippantja őket. A tét nagyobb, a döntések súlyosabbak. Szofi mélyebbre repül, mint eddig bármikor, és szerintem ebben a részben képes még közelebb kerülni az olvasóhoz.

Hadházi Anita könyvei elérhetőek az Álomgyárnál.