Az olvasóid már megszokhatták, hogy mindig más oldaladat mutatod meg a történeteidben. Mitől különleges számodra a Klisé?
Mert én is dolgoztam modellként, és valószínűleg azért, mert másképpen látok sok mindent, mint az emberek nagy része, teljesen más megközelítésből tudom megmutatni ezt a világot. És jó volt egy fotós karaktert, Gellértet írni, belehelyezkedni az ő nézőpontjába is, abba, ahogyan a valóságot érzékeli.
Ráadásul Magyarországon játszódik a történet, nyáron – és akárhányszor az eszembe jut ez a történet, rengeteg emlék rémlik fel: Balatonozások, bulik, teraszozás, koncertek, barátokkal menni ide-oda, könnyed beszélgetések, az érzés, hogy az élet előttem áll...
A könyv betekintést enged a modellvilág kulisszái mögé, amit te magad is közelről ismerhetsz. Mennyit merítettél a saját tapasztalataidból írás közben?
Nagyon sok olyan dolgot „árulok” el a regényben, amiről általában nem szoktak beszélni az emberek. De most itt nem fogok spoilerezni.
A Klisé egyszerre tűnik könnyedebbnek és nagyon őszintének. Mi az, amit mindenképpen meg szerettél volna mutatni ebből a világból?
Hogy nem minden arany, ami fénylik. Hogy mindennek van árnyoldala. Azt, hogy fontos a kitartás, és hogy azok a lányok, akik a leghíresebb kifutókon vannak, nem csak úgy hopp, oda kerültek, hanem nagyon is megdolgoztak a sikerért.
A karaktereid általában nagyon emberiek: tele hibákkal, traumákkal és belső feszültségekkel. Számodra mitől lesz igazán „élő” egy karakter?
A mélységétől. Vannak papírmasé karakterek, akiket egyik történetből kiemelve átrakhatunk egy másik történetbe, fel sem tűnne senkinek. Az ilyen karakterek engem nem tudnak megtartani egy szövegben. Számomra fontos, hogy minél összetettebb legyen egy karakter – akárha egy igazi ember lenne.
Rengeteg különböző zsánerben kipróbáltad már magad. Mennyire tudatos nálad a folyamatos kísérletezés és az, hogy új oldaladat mutasd meg az olvasóidnak?
Egyáltalán nem tudatos. Egyszerűen csak nagyon sokféle gondolatom van, és nem lehet őket egyféle zsánerben megvalósítani. Amúgy meg nagyon kíváncsi ember vagyok, és szeretem a kihívásokat, az újabb meg újabb zsánerek pedig újabb és újabb kihívásokat jelentenek.
Mostanában milyen történetek vagy karakterek motoszkálnak benned a leghangosabban?
Hát, igazából most köztudottan nem írok. Valószínűleg eléggé kiégetett, hogy laza négy és fél év alatt megírtam nagyjából 20 történetet, és még ki tudja hány hosszabb-rövidebb szöveget. Úgy érzem, az elmémnek integrálnia kell, más dolgokat megismernie a világból, hogy aztán újabb történeteket tudjak írni – talán másmilyeneket, mint eddig, más megközelítésből merítve.
Emma ZR könyvei elérhetőek az Álomgyárnál.