„Amikor elkezdtem a munkát, már akkor sejtettem, hogy egy totálisan másik világba érkezem.” - Interjú Borsa Brownnal, a Jakuza című könyvéről

Írtál már Olaszországról, az arab világról, az amish közösségről, katonai közegről, sőt Franciaországba is elkalauzoltad az olvasóidat. Mi adta az ihletet ahhoz, hogy most a japán alvilág felé fordulj?

Az, hogy kedvelem a maffiák világát. Helyet kaphat benne minden. A hittől kezdve a szerelmen át a vérrontásig és egyéb stiklikig. Voltaképpen a maffiás történetekben nincs határ, mert minden belefér. Nem nehéz bele bonyodalmakat, vagy csavarokat vinni. Emellett egy-egy szervezet bemutatása elég jól szemlélteti annak az országnak a habitusát is, ahol működik. Én még nem jártam Japánban, de akik voltak ott, mind azt mondják, hogy teljesen más az a világ. A leginkább az ragadott meg, ahogy kezelik a becsületet. Ez elég erős üzenettel bír a könyvben is, és hűen tükrözi a kultúrát. 

Mennyire kellett „beleásnod” magad a japán kultúrába és a jakuzák világába az írás előtt? Volt valami, ami különösen meglepett?

Maximalista vagyok, így nagyon mélyen el szoktam merülni a kutatómunkában. Olyan dolgokat is lejegyzetelek, amik végül sosem kerülnek bele a regénybe, mert már soknak érzem, de magam miatt muszáj kerek képet kapnom. Sok minden meglepett, és mondhatom azt, hogy tulajdonképpen semmi sem lepett meg. Amikor elkezdtem a munkát, már akkor sejtettem, hogy egy totálisan másik világba érkezem. Minden idegen volt. De aztán szépen lassan belesimultam, úgy, ahogy az olvasó is bele fog.  

A jakuzák világa nagyon zárt és szabályokkal teli, emiatt volt olyan jelenet, amit különösen nehéz volt megírni érzelmileg?

Hát... A vér mellett nagyon nagy súlyt kap a döntések következménye. Nehéz volt néha úgy szőnöm a sztorit, hogy nem európaiként döntök. Máskép határoztam magyarként, és másképp japánként. De mivel a karakterem japán volt, és mégiscsak az ő bőrébe bújtam, hagytam, hogy neki legyen igaza. Ezen kívül biztos sokan láttunk már ujj nélküli jakuza tagokat. A yubitsume, vagyis a csonkítás megjelenítésekor végig lúdbőrös voltam...

Melyik karakter került különösen közel hozzád és miért?

Több sorozatnál volt már rá példa, hogy egy mellékszereplő befészkeli magát a szívembe. Ennek általában az a következménye, hogy ő maga majd kap egy egész regényt. Itt is valaki elért hasonlót... Erről majd biztosan beszélek egyszer bővebben, mert fontos kérdés abban, hogy folytatódni fog-e a sztori. 

Korábban is írtál már maffia témájú történetet, miben másabb a japán maffiáról írni?

Teljesen. Mintha a feketéről és a fehérről írnék. Nem feltétlenül a bűnesetek miatt van ez, hiszen nagyjából mindenhol ugyanúgy működik egy bűnszervezet, és az sem kérdés miből élnek, de a személyek mentalitása, az életüknek a szabályrendszere egész más kereteket ad egy maffiatörténetnek. Majd az olvasó is rájön, hogy egy olasz, heves vérmérsékletű maffiózó konkrétan a pepitája a higgadt, alázatos jakuza tagoknak.

Kiknek ajánlanád leginkább a Jakuzát?

Azoknak, akik szeretik a sötétebb hangulatú, feszültséggel teli romantikus történeteket, ahol a szerelem nem biztonságos, hanem veszélyes. Akik nem riadnak vissza a morálisan szürke karakterektől, és élvezik az ellenségekből szerelmesek dinamika minden fájdalmát és szenvedélyét. Azoknak, akiket vonz a japán kultúra, a titkokkal átszőtt alvilág, és akik szeretnek elveszni egy olyan történetben, ahol a test, a lélek és a döntések mind nyomot hagynak.

Borsa Brown könyvei elérhetőek az Álomgyárnál.