„Szeretem az árnyalt karaktereket, főleg, ha kissé homályos a múltjuk vagy az erkölcsi iránytűjük.” - Interjú Baráth Viktóriával

Az olvasóid már megszokhatták, hogy mindig új hangulatot és új világot mutatsz nekik. A Botrányos örökös világában a csillogás mögött rengeteg titok és elvárás húzódik meg. Téged mi inspirált leginkább ennek a zárt világnak a megalkotásában?

Mindig is érdekelt a királyi családok élete, sokat olvastam róluk, a feladataikról, a hétköznapjaikról, ezért nemrég elhatároztam, hogy a következő regényemben az ő világukba szeretném jobban bevonni az olvasót. Mivel a történet fiktív, ezért én magam alkottam meg egy most uralkodó királyi családot. Így azért még könnyebb dolgom volt, hiszen a szabályaikat átalakíthattam aszerint, hogy minél izgalmasabb legyen a regény. Javarészt viszont tartottam magam a most is érvényben lévő törvényekhez és protokollokhoz, amelyek szerint a brit királyi család él és uralkodik.

Mesélnél egy kicsit arról, milyen érzelmi és hangulati utazás vár azokra az olvasókra, akik belépnek a Botrányos örökös világába?

Aki már olvasott tőlem, tudhatja, hogy mindenféle érzelemmel meg kell küzdenie a főhősnek és az olvasónak is, amikor a kezébe veszi az egyik könyvemet.

Lena, a történet főszereplője egy igazi érzelmi hullámvasútra ül fel már az első oldalakon: rádöbben, hogy az az élet, amit eltervezett, nem valósulhat meg, sőt a legrosszabb rémálma válik valóra.

Harcolnia kell a családjával, a monarchiával és saját magával is. Az addigi kicsapongó életét és önös érdekeit félre kell tennie, hogy megtanulja, vannak ennél fontosabb dolgok.

Volt olyan jelenet vagy karakter a könyvben, amely különösen közel került hozzád írás közben?

Lena dilemmáját és küzdelmét szerettem írni, ugyanis tudtam, hogy a végére mekkora utat fog bejárni. Szerettem fogni a kezét, és vezetni ezen az úton. Ugyanakkor izgalmas volt a kutatómunka is, hiszen mindennek alaposan utánajártam, hogyan épül fel a monarchia rendszere, ki milyen feladatot lát el, hol milyen akadályok vagy fordulópontok tehetik érdekessé a történetet.

A könyv hangulatából erősen érződik a titkok és a játszmák jelenléte. Mennyire állnak közel hozzád azok a történetek, ahol senki sem teljesen az, akinek látszik?

Imádom azokat a regényeket, ahol a történetben eljön egy olyan csavar, amire nem számítottam. Szerintem pont ettől lesznek izgalmasak a könyvek, hiszen ha mindig tudnánk, hogy mi fog történni, ki mit fog lépni, akkor nem vinne tovább a kíváncsiság.

Szeretem az árnyalt karaktereket, főleg, ha kissé homályos a múltjuk vagy az erkölcsi iránytűjük. Őket a legizgalmasabb megfejteni.

Mostanában milyen történetek vagy hangulatok foglalkoztatnak a leginkább? Van olyan irány vagy világ, amit a jövőben szívesen megmutatnál az olvasóidnak?

Jelenleg az őszi könyvemre koncentrálok, ami ismét egy történelmi romantikus regény lesz, és 1900-ban fog játszódni. Mostanában ez a kor és időszak fogott meg, ezért itt fog „folytatódni” az Ashton-ház története. Igaz, hogy időben előrébb járunk, mint A szolgálólányban, de mivel nem függ össze szorosan a két történet, ezért kimondottan tetszett az ötlet, hogy ne lineárisan haladjak az időben.

Az új történet főszereplője viszont említésre került A szolgálólányban, úgyhogy lehet már találgatni, hogy kiről is fog szólni.