Zubor Rozi: „Pedig mennyi rohadt dolog jön még utána, amiről nem beszélt soha senki.” – A kulcs

A Zubor Rozival készült interjú első fele elolvasható a linken!

Barna Evelin: Volt valami célod a könyv megírásával?

Zubor Rozi: Alapvetően az anyaság, a nők történelmi útja munkálkodik bennem, de egy üzenetet is szeretnék ezzel a könyvvel átadni. Mégpedig azt, hogy ébredjenek rá az emberek arra, hogy ez az életnek nevezett utazás, nem tudhatjuk, meddig tart valójában. Húzhatjuk az időt és mondhatunk sokszor nemet valamire, mert sok a munka és majd jövő héten vagy jövőre megtesszük, de ki tudja, mikor van vége az útnak? És igenis, ha jön egy lehetőség, igent kell mondanunk magunkra és a boldogságunkra, a kihívásokra, mert lehet, hogy holnap már nem tudunk. Ez a lényeg, és A kulcs ezt szimbolizálja. A saját életünk és boldogságunk kulcsa a mi kezünkben van. Nem szabad, hogy külső hatásra várjunk, ezt a kulcsot nekünk kell fogni és kinyitni vele az ajtót, míg van rá lehetőség.

Ezek szerint megmutattad már írás közben is a kéziratot másnak?

Igen, volt két előolvasóm, akik folyamatosan olvasták a könyvet, ahogy készült. Illetve a férjem is elkezdte, de pár oldal után azt mondta, hogy az a rész, ami én, illetve mi vagyunk anyukámmal, nagyon mélyen érinti őt, ezért neki ezt most egyelőre még nehéz olvasnia. Anyukámnak és a férjemnek tényleg igazán jó kapcsolata volt. Ezeket mellettem, illetve velem együtt neki is át kellett élnie, ezért őszintén nem is csodálkoztam a döntésén, megértettem őt. Mindenki máshogy, máskor dolgoz fel egy ilyen traumát.

Jobban érzed magad, megkönnyebbültél az írás után?

Abszolút, sokkal jobban vagyok. A nagymamám egyébként még él, ezért érdekes, de emiatt is volt bennem egy félsz. Gyakorlatilag egy emlék anyukámnak a könyv, és azt mondta, nagyon büszke rám, amiért ezt megírom, és próbálok ezzel másoknak is segíteni. Arra azért figyeltem, hogy olyan dolgokat, amik esetleg kellemetlenek lennének a családom számára, ne írjak le.

Eddig csak társszerzőként írtál könyvet Budai Lottival. Ez az első teljesen önálló műved. Miben volt ez más?

Érdekes volt ilyen nagy terjedelmű könyvet egyedül írni, sosem gépeltem még ennyit egyhuzamban. Jó tanulás és tanulság volt nekem. Ritkán van olyan, hogy több órán keresztül, megszakítás nélkül ülök egy helyben. Ezért csak este 10 és hajnali 2 között tudtam dolgozni, amikor csend volt. Akkor elkapott a flow és jól tudtam haladni, senki nem kért tőlem semmit, nem mutatott semmit és nem kellett senkit mosdóba kísérnem... Szóval egy nagyon izgalmas kihívás volt, hihetetlen dolog is számomra, hogy ezt önállóan meg tudtam valósítani. Ritkán mondom ezt, de most igazán büszke vagyok magamra!

Lottival egyébként általában 22-24 nőről írunk egy-egy könyvben, de összedolgozva. Először kitaláljuk a neveket és felosztjuk egymás között az alapján, hogy melyikünknek, kiről van információja, kivel tud azonosulni. Ezután veszi kezdetét a kutatómunka. Úgy szoktam mondani, hogy Lotti az én feminista lektorom is, akivel szerintem szuper csapatot alkotunk együtt, imádok vele együtt dolgozni. Nagyon egy hullámhosszon vagyunk, tökéletesen kiegészítjük egymást. Öröm vele a munka!

A gyerekek egyébként tudják, hogy anya elég „menő”?

Hát, hogy mennyire menő vagyok, azt majd pár év múlva kérdezzük meg tőlük! Nagyjából tudják, hogy mit csinálok, mivel foglalkozom, de én szeretném úgy gondolni, hogy nekik szimplán csak Anya vagyok, aki ugyanúgy dolgozik, mint bármelyik másik osztálytársuk vagy ovis társuk anyukája, és akihez bármikor hozzá lehet bújni, akire bármikor lehet számítani. Egyébként talán a középső gyerkőcünk az, akit ez leginkább foglalkoztat. Ő kérdezgette is mindig, hogy épp hol tartok az írásban, miről írok épp. Lesz is a könyvben majd egy rész, amibe ő adott ötleteket. Neki két nagy vágya van, ami azért sokszor elcsendesíti a magamat elég jónak soha nem tartó belső hangomat. Méghozzá az, hogy ha nagy lesz, szeretne anyuka lenni. Olyan anyuka, mint én. 

Ó, de drága! És mi a másik vágya?

Emellett podcaster szeretne lenni. (nevet) Hát, mit is mondhatnék erre? A boldogsága kulcsa az ő kezében van! Bármiről is legyen szó, én mindenben támogatni és segíteni fogom őt is és a testvéreit is.

Izgulsz a megjelenés, a fogadtatás miatt?

Rettenetesen izgulok! Eddig attól féltem, hogy kész leszek-e időben, most attól, hogy mit szólnak majd a könyvhöz az emberek, ha elolvassák. De szerencsére magát a bemutatót nem kell egyedül végigcsinálnom, mert a két podcastom erre az alkalomra összeáll, és csinálunk egy élő Hello nagymeNŐK beszélgetést a lányokkal, akik végig ott lesznek velem életem egyik legfontosabb eseményén. És természetesen jön az egész családom is, a Mamám, a férjem és a gyerekeim is, úgyhogy nagy baj nem lehet, hiszen most sem leszek egyedül.

Rozi iszonyatosan közvetlen, kedves és jó humorú! Nagyon jó hangulatúak voltak az interjúink. Köszönöm a lehetőséget és kívánom, hogy meg tudja élni a pillanatot, néha nyomja meg azt a bizonyos stop gombot és legyen ideje igazán boldognak lenni a családjával! :)

Az interjút készítette: Barna Evelin

Zubor Rozi A kulcs című regénye előrendelhető a Librinél!