„Az Örökölt bűn egy utazás a lélek és az elme legsötétebb zugaiba” – Interjú S. A. Tailorral

Megjelent S. A. Tailor legújabb regénye, az Örökölt bűn, amely egy elszigetelt angol kúria falai közé zárja olvasóját, ahol a romantikus vonzalom, a múlt elhallgatott sebei és a valóság bizonytalansága egyre szorosabban fonódik össze. A gótikus romantika atmoszféráját pszichothrilleres elemekkel ötvöző történet középpontjában Anasztázia áll, akinek nemcsak Elderbrook titkaival, hanem saját érzékelésének és ítélőképességének határaival is szembe kell néznie.

A regény megjelenése apropóján S. A. Tailorral arról beszélgettünk, hogyan született meg Elderbrook nyugtalanító világa, miként épült fel Anasztázia és Alexander kapcsolata, és miért vált a képzelet és a valóság közötti bizonytalan határ a történet egyik legfontosabb elemévé. Szóba került az is, milyen olvasói élményt szeretett volna teremteni, és mit jelent számára az Örökölt bűn mélyén húzódó utazás önmagunk legsötétebb részei felé.

Az Örökölt bűn gótikus romantika és pszichothriller egyszerre. Ha valaki még nem olvasott hasonló történetet, hogyan mutatnád be neki ezt a világot, és milyen élményre számíthat olvasás közben?

Az Elderbrook kúria rengeteg titkot rejt a falai között, amelyekre az olvasónak kell fényt deríteni, méghozzá a főhősnő, Anasztázia szeszélyes, ingatag elméjén és szemén keresztül. A levegő ezen a vidéken nyomasztó, mégis csábító. A romantikus idealista Ana egyszerre akarja feltárni és megérteni az eseményeket, miközben minden egyes újabb kalandja és józan megértése egyetlen dologra sarkallja: meneküljön. 

Amikor valaki úgy dönt, a kezébe veszi az olvasmányt, szerintem hasonló élményekkel érkezik végül a történet csúcsára.

A történet egy elszigetelt angol kúriában játszódik, amely már a fülszöveg alapján is tele van titkokkal. Mit kell tudnunk Elderbrookról, és milyen szerepet játszik a ház a történet hangulatában?

Léteznek helyek, ahová belépéskor rögtön elfog egy érzés. Lehet ez kellemes vagy éppen nyugtalanító. Szentül hiszem, hogy ezek az energiák a valaha ott lévő emberek esszenciáját őrzik.

Ez a nemzedékeken át öröklődő vidéki ház éppen ilyen. A téglák között emlékszik vissza olyan időkre, melyeket az emberemlékezet rég eltemetett vagy... el akarta felejtetni a világgal. 

Anasztázia megérkezése után egyre több furcsa és megmagyarázhatatlan dolog történik körülötte. Milyen főhőst ismerhetünk meg benne, és mi az, ami a leginkább próbára teszi őt a történet során?

Anasztázia legnagyobb próbatétele a tisztánlátás hiánya, a jóhiszeműsége. Imádja a gondolatokat, szereti a szabadságot, és kevés olyan dolog van, ami igazán elrettenti őt. 

Külső befolyás hatására azonban elbizonytalanodhat a legragyogóbb elme is. Mikor elveszítjük a saját gondolatainkba vetett bizalmat, éppen arra a pontra érkezünk, ahonnan a legnagyobb diadal lehet visszatérni.

Ana nagyon sok mindenen megy keresztül, és a mellette élők aktív kísérői ebben az utazásban.

Alexander egyszerre jelent Anasztázia számára szenvedélyt, menedéket és veszélyt. Mi az, ami szerinted igazán izgalmassá teszi kettejük kapcsolatát?

Alexander karakterét megalkotni talán még Anasztáziánál is izgalmasabb volt, hiszen hirtelen egy olyan oldalon találtam magamat, ahol a széteső világkép lassú bomlása után kemény, szilárd talajra huppant a talpam, de amint földet értem, fordult is egyet velem a világ, hiszen a kötődés Anasztázia és Alexander között tagadhatatlan és kézenfekvő, bármivel is néznek szembe.

És ami itt megtörténhet, az meg is történik.

De vajon ez a látszólagos biztonság mit rejt még magában? 

A pszichothrillerek egyik legizgalmasabb eleme, amikor az olvasó sem lehet biztos abban, kinek vagy minek higgyen. Hogyan építetted fel ezt a bizonytalanságot az Örökölt bűnben?

A világ felépítése nem tudatos munka számomra, csak egy érzés, ami azzal jár, hogy egyre többet akarok mutatni és érzékeltetni belőle. A célom, hogy minden olvasóm érezze a bőrén a levegőt, és befogadja a gondolatai közé azokat a kérdéseket, amiket szánt szándékkal tárok az emberek elé. Az írás számomra olyan, mintha nyílna egy kapu képzelet és valóság között és ezen belesve, bepottyanva, vagy éppen berántva elmerülhetünk nemcsak világokban, de akár eszmékben is. 

A bizonytalanság, amely a zsánerre jellemző módon végigkíséri szereplőinket, pontosan ugyanezzel a megalkotással nyert létjogosultságot: kaput kellett nyitnom képzelet és valóság között.

Ha valaki még gondolkodik azon, hogy belépjen-e Elderbrook világába, mivel csigáznád fel úgy, hogy közben semmit ne árulj el a történetből?

Az Örökölt bűn egy utazás a lélek és az elme legmélyebb és leginkább megfoghatatlan, sötét zugaiba. Illúziók, feltépett sebek, gyönyör és fájdalom találkozása, ahol a gyógyír a félelmekre önmagunk elfogadásában és szeretetében lapul meg.

Lépj be Elderbrook kapuján, ha meg akarsz ismerni egy olyan történetet, ahol az önszeretet nem zárja ki a hallhatatlan szerelmet sem.