Utazz az Álomgyárral! - Finnország Péntek Tündével

A köztudatban Finnország neve egybeforrt a végtelen, havas tájakkal, a gőzölgő szaunák megnyugtató rituáléjával, a misztikus északi fénnyel és a Télapó legendájával. Az ezer tó országa azonban sokkal több a téli képeslapok rideg szépségénél. Bár a fagyos hónapok határozzák meg az év nagy részét, a helyiek életében van egy időszak, amit mindennél jobban várnak: az északi nyár.

Ilyenkor Finnország teljesen új köntöst kap. A sűrű fenyvesek mélyén megbúvó, jellegzetes színes faházak és a vízen úszó apró szigetek köré visszatér az élet, a városok utcáit elönti egy leírhatatlan, életigenlő lüktetés. A sötétséget felváltják a végtelen, le nem nyugvó nappalok, a levegő kellemesen langyossá válik, a tavak tükre és a tenger pedig csillogva veri vissza a napfényt. Ez a néhány hét adja meg a finn élet igazi egyensúlyát: a hosszú tél után visszakapott világosságot és a természet békés körforgását.

Jártál már abban az országban vagy városban, ahol a regényed játszódik? Ha igen, milyen élmény volt számodra? / Ha még nem jártál ott, tervezed, hogy egyszer ellátogatsz?

Minden regényemben közös vonás, hogy csak olyan helyszíneken játszódnak, ahol én magam is jártam. Fontos számomra, hogy úgy mutassam be ezeket a tájakat, városokat, ahogyan a saját szememmel láttam őket, akár beleszőve személyes élményeimet és emlékeimet. Finnországról már gyerekkorom óta rengeteg történetet hallottam, és életem első repülőútja is oda vezetett, tehát különösen kedves a szívemnek. Azóta többször is visszatértem, legutóbb például tavaly novemberben – és az utazás után pár nappal döntöttem el, hogy a következő regényem helyszíne is ez az ország lesz. 

Akkor is elvarázsolt az a semmihez sem fogható csend és nyugalom, ami ott van a levegőben; mert Finnország igazi erejét nem a monumentális épületek vagy a megdöbbentő kulturális egyediségek adják, hanem ez a mindent átjáró, végtelen békesség.

Mi volt az, ami a kutatómunka vagy személyes tapasztalat során leginkább meglepett az adott országgal, várossal vagy kultúrával kapcsolatban?

Amikor először jártam Finnországban, meglehetősen felkészületlen voltam. Júliusban érkeztünk, és bár az ország déli részén jártunk, egészen meglepett, hogy éjszaka egyáltalán nem sötétedett be, csak félhomályba borult minden – hajnali kettő körül pedig már szikrázóan sütött a nap. Ráadásul a helyiektől megtudtuk, hogy az utóbbi harminc év legmelegebb nyarát fogtuk ki: a huszonnégy-huszonöt fokos Balti-tengerben strandoltunk, és végül olyan csokibarnán értem haza egy hét után, mintha a Karib-szigetekről jöttem volna. Mondogattam is magamban, hogy senki sem hiszi el nekem, hogy Finnországban nyaraltam. Szóval az is furcsa benyomás volt, hogy olyan északon is tud meleg lenni.

Volt valami, amit korábban teljesen másképp képzeltél el erről a helyről?

Amikor tavaly november végén Helsinkiben jártam, arra számítottam, hogy mesebeli hó és hömpölygő karácsonyi vásár fogad majd, hiszen már elkezdődött az advent. Ott viszont rá kellett jönnöm, hogy megint csak túlságosan magyarként gondolkodtam... 

A klasszikus karácsonyi vásározás ugyanis alapvetően a német kultúrából ered, és míg nálunk, Közép-Európában ennek hatalmas hagyománya van, addig a finneknél ez egyáltalán nem jellemző – náluk is van ugyan vásár, de korántsem olyan nagyszabású, és nem öleli át az egész adventi időszakot.

Másrészt az északi fekvés sem jelent automatikusan téli idillt: attól, hogy a nap későn kel és korán lebukik, és mindössze napi öt-hat órát van világos, a táj még nem feltétlenül havas, az sem biztos, hogy mínuszok vannak. Szóval Helsinki főterén a forralt borozás a hófödte bódékban elmaradt, de azért egy feldíszített karácsonyfát és az épülő pavilonokat így is láttam.

Miért éppen ezt a helyszínt választottad a történetedhez?

Szerettem volna szakítani azzal a klasszikus klisével, hogy a nyári romantikus történetek kivétel nélkül mediterrán kulisszák között, pálmafás tengerpartokon játszódnak. Úgy gondoltam, hogy egy északi helyszín rengeteg olyan különleges és izgalmas réteget adhat egy szerelmi szálnak, amit délen nem találnánk meg. A fehér éjszakák misztikus félhomálya, a végtelen, békés természet és a hűvösebb, de mégis izzó északi nyár egy egészen egyedi, tiszta és mély atmoszférát teremt a karakterek között.

Izgatott a gondolat, hogy megmutassam: a szenvedély és a romantika északon is ugyanolyan forró tud lenni, csak éppen egy sokkal különlegesebb, formabontóbb háttér előtt.

Ráadásul Finnország egyébként is a szívem csücske, így minden adott volt ahhoz, hogy a regényem helyszínéül válasszam.

Péntek Tünde izgalmas helyszíneken játszódó romantikus könyvei elérhetőek az Álomgyárnál.