A kiadóval egyetértésben elõször ebben a kötetben azok a publicisztikai írások jelennek meg, melyek az én elbeszéléseimnek, történeteimnek alapjául szolgáltak. Emlékek emberekrõl, nevelõkrõl, alkotókról, szerzõkrõl. Találkozásokról. Történelmi elõdökrõl, akiknek emlékét annak idején szívesen idéztem, kortársakról, akiktõl sokat tanultam, s fontosnak tartottam munka közben, jeles évfordulójuk alkalmából, elvesztésük idején, hogy elmondjam: mit is jelentenek szerintem a nevelésügy számára, mit is jelentenek számomra. Nem teljes ez a szubjektív pedagógiai ki kicsoda, de sok szempontból mégiscsak megrajzol egy korképet, a XX. század második felében eszmélõ, a nevelés ügye iránt elkötelezett pedagógusértelmiségi hivatkozás- és kapcsolatrendszerét. Aztán
emlékek sorakoznak meghatározó külföldi tanulmányutakról, tanúsítványok az európai, a világ nevelésügyi szakembereinek gondolkodásmódjával való találkozások élményeirõl. E körben még nagyobb a szubjektivitás. Mennyi véletlenen múlott, hogy hová juthattam el! S mégis úgy vélem: ez a tabló is jellemez valamit.