Trencsényi László, a pedagógiai kutató, az ELTE tanára négy évtizede egészen közelrõl követi azokat a színpadi megnyilatkozásokat, legyen az zenés, drámai vagy táncos, melynek vagy nézõi vagy fellépõ szereplõi, megszólalói gyerekek. Akár falusi kultúrház színpada, akár fényes rivaldafények, akár országos, nemzetközi hírû produkció, akár kísérleti próbálkozás. Akár profik, akár amatõrök. Akár csetlõ-botló elbotló vállalkozások, akár fényes sikerek. Ezen elõadások gyöngysorából valóságos színháztörténet, koncertterem-történet kerekedik, csaknem fél évszázad hosszú, a modern magyarországi gyermekkultúra igen jelentõs évtizedeibõl. A szerzõ kritikái annak idején rendre megjelentek szakmai folyóiratokban, hírlapokban. A kronológiát követve e kritikák idézik fel a történéseket. Szóba kerül a Bihari Együttes, a Garabonciás Együttes, az Amadinda, az Arany János Színház, a Kerekasztal, a Közép-Európai Táncszínház, a Fapihe, a Harlekin és sorolhatnánk tovább a legendás neveket. A történelmi képeskönyvvé szervezõdött kritikafûzért Trencsényi Imre dokumentumfotói ékesítik.