Ez a könyv a versek formáiról szól, egy mûvészet mesterségbeli részérõl. Hangja a beszélgetéseké, nemegyszer a könnyed csevegéseké, de igénye mégis tudományos. A valóság egy meghatározott területét a költemények technikai megvalósításának lehetõségeit igyekszik rendszeresen fölmérni és megismertetni. A verstan: tudomány. S minthogy füllel felfogható fizikai jelenségeket vizsgál sokak számára talán meglepõ módon , a fizika egyik területének, a hangtannak határai közé is tartozik. Itt a következõkben javarészt hangtani, akusztikai jelenségekrõl lesz szó, de olyan hangtani jelenségekrõl, amelyek versélményt adva a lélek gyönyörûségét idézik fel. Eleve óvatosságra kell inteni az olvasót: nem esztétika és nem irodalomtörténet a tárgya ennek a könyvnek. Költõk értékelésének tehát ebben a tudományágban nincs helye. S habár olykor az olvasó füle kihallhatja a szövegbõl, hogy a szerzõ mely költõket szereti különösképpen, ezek a vallomások és értékítéletek függetlenek a verstan tudományától.