A kötet a tanulmányokon kívül néhány rövidebb, egy-egy lényeges részletre koncentráló arcképet, esszét is tartalmaz, George Sand-ról, Moliere-rõl, Rousseau-ról, Supervielle-rõl például, de a kötet e fejezete legfõképpen Gyergyai Albertrõl rajzol portrét, az õ ízlésérõl, személyes vonzalmairól, emelkedett mûelemzési modoráról, melyet a kötet végén szereplõ versmagyarázatai (Miért szép?) a lírikusi intuíció adományával egészítenek ki. Helyet kapott a kötetben a harcias kritikus is, amikor a klasszikusok mai színpadi bemutatóival kapcsolatban a klasszikusok feltámasztásáért és életben tartásáért csatározik a múló színházi divatok ellen Gyergyai Albert, aki voltaképpen egész munkásságában a múlhatatlan érték védelmét tûzte ki célul.