F. Várkonyi Zsuzsa a kortárs magyar szépirodalom és pszichológia egyik legmeghatározóbb alakja, aki nemcsak íróként, hanem pszichológusként, trénerként és előadóként is jelentős hatást gyakorolt a magyar közéletre. Munkássága elsősorban a lélektani irodalom és a szakirodalmi ismeretterjesztés területéhez kapcsolódik, de írásai sok esetben túllépnek a pszichológia szűk határain, és irodalmi igényességgel, emberi mélységgel vizsgálják a kapcsolatok, a személyiségfejlődés és az élet döntéseinek bonyolult szövetét.

Zsuzsa eredetileg pszichológusként végzett, és hosszú évekig dolgozott trénerként, tanácsadóként, valamint a kommunikáció és a személyiségfejlesztés szakértőjeként. Tudományos ismereteit azonban mindig igyekezett közérthetően, élményszerűen közvetíteni az olvasó felé. Éppen ez a képessége tette őt különlegessé. Írásaiban ötvözi a pszichológiai tudást a szépirodalmi érzékenységgel, így egyszerre tanít, elgondolkodtat és megérint.

Első nagy sikere a “Férfiidők lányregénye” című könyv volt, amely 1999-ben jelent meg, és rövid idő alatt kultikus olvasmánnyá vált. A regény műfaját tekintve pszichológiai fejlődésregény, amely egy nő életén keresztül mutatja be a 20. századi magyar történelem, valamint a női szerepek változását. A főhős élettörténetében ott rejlik egy egész generáció sorsa, a háború utáni nehézségek, a társadalmi elvárások és a személyes szabadság keresése. Bár a regény fiktív, erősen épít a szerző pszichológusi tapasztalataira, így az olvasó nemcsak egy életutat követhet végig, hanem önmagára ismerhet a szereplők küzdelmeiben.

F. Várkonyi Zsuzsa másik fontos műve az „Asszertív kommunikáció”, amely inkább szakmai, ismeretterjesztő jellegű könyv, de szintén rendkívül népszerű lett. Ebben a szerző közérthetően mutatja be, hogyan lehet önmagunkat hatékonyan, ugyanakkor empatikusan képviselni a mindennapi kommunikáció során. Ez a mű ma is alapműnek számít a kommunikációs tréningek és önismereti tanfolyamok világában.

Későbbi kötetei, mint például a „Már 100x megmondtam”, „Tanulom magam”, vagy a „Sors és sérülés” ,tovább bővítik azt a világot, amelyben F. Várkonyi Zsuzsa a pszichológia és az irodalom határterületein mozog. Ezekben az írásaiban mindig az emberi kapcsolatok mélyebb megértésére törekszik, a párkapcsolatok, a szülő-gyermek viszony, az önértékelés és az életközepi válság mind visszatérő témák nála.

Ami különösen megkülönbözteti Zsuzsa írásait más szerzőktől, az a hitelessége. Nem csupán elméleti szinten ír az emberi lélekről, hanem valós tapasztalatokból, hús-vér emberek történeteiből merít. Nyelvezete közvetlen, mégis mélyen gondolkodtató. Képes megszólítani a szakmai közönséget és a laikus olvasót egyaránt.

 F. Várkonyi Zsuzsa munkássága a lélektani regény, az önismereti irodalom és a pszichológia, ismeretterjesztés műfajába sorolható. Könyvei hidat képeznek a tudomány és az irodalom között. Olvasásuk során az ember nemcsak megérti a lelki folyamatokat, hanem mélyebb kapcsolatba kerül önmagával és másokkal is. Művei ma már nemcsak könyvespolcokon, hanem sokak gondolkodásában is maradandó nyomot hagytak, hiszen Zsuzsa az egyik legfontosabb üzenetet közvetíti, az önismeret és az empátia az igazi emberi fejlődés kulcsa.