Titok a sikerhez-Clare Mackintosh interjú
Az igazság pillanata, Látlak, Húsz óra a halálig, Amikor minden véget ér, Nyugodj békében... Ismerősen cseng valamelyik? Hát persze, hiszen egytől egyig Clare Mackintosh fantasztikus, idegtépően izgalmas regényei. De vajon miben rejlik a kötetek és Clare hihetetlen sikere? Most megtudhatod!
A felsorolt köteteket, IDE kattintva tudod meglesni!
Van valami tipped krimi íráshoz?
Sok olvasás. El vagyunk kényeztetve a krimikkel, úgyhogy olvass minél többet. Ha találsz egy zseniálisat, olvasd el újra és újra. Gondold át, miért szereted, miért lepett meg a fordulat. Nézz vissza, és fedezd fel a „morzsa-ösvényt”, amely a nagy leleplezéshez vezet, és kérdezd meg magadtól, hogy miért nem ismerted fel először. Egy jó krimit írni olyan, mint egy varázstrükköt végrehajtani. Ez teljesen lehetetlen, amíg meg nem mutatják, hogyan, és akkor ez a világ legegyszerűbb dolga.
Mikor tudtad, hogy író akarsz lenni?
Mindig is író szerettem volna lenni, de nem ismertem senkit, aki kreatív szakmákból élt volna meg, és amikor gyerekek vagyunk, nagymértékben támaszkodunk a körülöttünk lévő emberekre, akik megmutatják, mi lehetséges. Visszatekintve rendkívülinek – és kissé szomorúnak – találom, hogy egyik tanárom sem javasolta, hogy művészeti pályát keressek, annak ellenére, hogy iskolai jegyeim szerint tehetséges voltam a kreatív tárgyakban. Remélem megváltoztak a dolgok.
Hogy néz ki számodra egy tipikus írói nap?
Valójában nincs ilyen – különösen nem, mióta kiütött a járvány, és mindannyiunk élete fenekestül felfordult. Az írásaimat az utazásaimhoz időzítettem, szerencsére nagyon gyorsan tudok írni vonaton és repülőn, szállodai szobákban és forgalmas kávézókban, ahol nem beszélem a nyelvet.
Az otthoni irodám volt az, ahol adminisztrációt, adóbevallást, PR-interjúkat készítettem… Most, hogy állandóan otthon vagyok, küzdök, hogy visszaszerezzem azt a kreatív teret, amelyre szükségem van – különösen az első piszkozatokhoz. Amire emlékeznem kell, az az, hogy luxus a hely, a csendes, egzotikus hely. Az utolsó regényemet kiragadott félórák alatt, vagy hosszú, késő esténként írtam, amikor a férjem éjszaka dolgozott, és a három kisgyermekünk végre elaludt. Könnyű becsapni magunkat, hogy tökéletes feltételekre van szükségünk az íráshoz, de ha ez így lenne, akkor soha semmi sem születne meg.
Jelenleg a napom 6.30-kor kezdődik, egyedül iszom egy csésze teát, mielőtt felkeltem a lányomat. Elmegyünk az istállóba, és kihozzuk az egyik pónit, aztán elviszem az iskolába, remélve, hogy a másik kettő is eljutott oda. Néha elmegyek a tóhoz úszni, mielőtt hazamegyek reggelizni. Mindig arra törekszem, hogy 9.30-ra az íróasztalomnál legyek, de soha nem jön össze. Írnom kellene, de elkerülhetetlenül úgy döntök, hogy „megtisztítom a terepet”, és a reggelt e-mailezéssel töltöm, mielőtt szendvicset eszek az asztalomnál, majd pánikba esek a haldokló nap miatt. Lázasan írok pár órát, és megfogadom, hogy másnap jobban csinálom. Néha elmegyek lovagolni, aztán visszajövök az asztalomhoz és estig dolgozom. Az újévi fogadalmam mindig ugyanaz: előbb végezd el az írást. Csak azt kívánom, bárcsak ragaszkodhatnék hozzá.
Milyen tanácsot szeretnél átadni a leendő szerzőknek?
Ha az ösztönöz, hogy elolvasod társaid sikertörténeteit, akkor olvasd csak tovább őket. De ha ezért elégedetlennek érzed magát, vagy bármilyen módon elhalványítja a saját fényed, akkor kapcsold ki a telefont. Koppints egy „like”-ra félig csukott szemmel, és vegyél inkább egy könyvet. Vagy még jobb, írj. Néhány hetente szeretem látni, hogy mely könyvek vannak az első tízben a toplistákon, és a pálya széléről szurkolni a szerző barátaimat.
Néha – általában olyan heteken, amikor minden szót küzdelem kipréselni magamból- a topplistákról szóló újságokat egyszerűen anélkül dobom a kukába, hogy elolvasnám őket.
Összességében azt mondanám, hogy ha nem főállású író vagy, akkor nehéz lehet újra és újra felvenni a történeted fonalát amikor kihagysz néhány napot. Amikor még a rendőrségen dolgoztam, és időnként a szabadnapomon írtam (egy szörnyű rom-com-ot, amit soha nem fogtok a polcokon látni szerencsére), rájöttem, hogy ha abbahagyom az írást egy jelenet vagy egy párbeszéd közben, akkor sokkal könnyebben folytatom majd később. Ez egy egyszerű, de zseniális módszer, még ma is használom, amikor valami megzavarja a munkám.
Kedvet kaptál egy kis inspiráció gyűjtéshez az írónőtől? Itt megtalálod a regényeit!
Wermeser Lívia írása
