Ismerd meg Mara Maxine-t! – Kulisszatitkok az írótól

1. Milyen zsánerben írsz? 

Szeretem rózsaszínben látni a világot. Van valami izgalmas abban számomra, hogy a szerelem sosem ugyanolyan, még ha sokszor azt is gondoljuk, hogy ugyanaz a séma ismétlődik. Úgy gondolom, hogy rendkívül sok múlik a karaktereken, akik érzelmekkel töltik meg a történeteket. Szóval, ha még senki nem találta volna ki, akkor elárulom, hogy a romantika műfajában írok és ebben is képzelem el a következő regényeimet. 

2. Hogyan kezdtél el írni?

Egy megfáradt év végi időszakban kellett valami, ami feldob annyira, hogy lelkesen álljak neki az évnek. Innen jött az írás gondolata, ami már régóta motoszkált a fejemben. Kvázi egy fogadás vagy inkább motivációs beszélgetés hozta végül az írást. Ezután leültem a gép elé és szó szót követett, a „könyv” egyre nagyobb terjedelemre tett szert, én pedig hihetetlenül élveztem. Korábban számtalan történetet gyártottam a fejemben, de sosem gondoltam, hogy mennyire kielégítő érzés maga az írás. Szeretem, hogy jól érzem magam és jól szórakozom közben, de az is ugyanígy feltölt, ha mások élvezhetik az írásom. 

3. Hány könyved jelent meg eddig?

Eddig a pillanatig, amikor erre az interjúra válaszolok, egy könyvem, a Szívtörő és egy hozzá tartozó előzménynovella (megsúgom, ingyenesen letölthető) Szívtörő – Te vagy a kezdet címmel. De már készül a második regényem, ami idén érkezik.

4. Ki az írói példaképed?

Olvasóként számtalan kedvenc íróm van, mint például J. R. Ward, Karen Rose, akár Jane Austen. De még számtalan. Íróként számomra fontos volt, hogy magamból induljak ki, legyen saját stílusom és hangom, éppen ezért nincs kimondott példaképem, ellenben sokan inspirálnak a munkájukkal, a történeteikkel nap, mint nap.

5. Mi volt a legfurcsább dolog, amire rákerestél a Google-ön kutatómunka közben?

Bárki bármit mond, ártatlan vagyok! Egy másfajta kutatómunkához a kőbányai sz. fantomról írtam történetet, így ez a keresés eléggé megterhelte szegény Google-t. Később inkább inkognitó módba váltottam, de azt itt tanultam meg, hogy ez mindig jól jön. Melyik fajta busz az, aminek olyan szűk hátsó ülései vannak, hogy az emberek kénytelenek egymáshoz nagyon közel ülni? Talán eddig ez volt a legfurcsább. De ha valaki az íráshoz használt előzményeim alapján vonna le következtetéseket, akkor arra jutna, hogy San Franciscoba akarok szökni...

6. Ki a kedvenc saját magad által alkotott karaktered?

A Szívtörő férfi főszereplője, Jack Carrigan a jelenlegi kedvenc karakterem. Ez már a kézirat első változatában kiderült, mert sokkal komplexebben ábrázoltam, mint bármelyik másik szereplőmet. Jacket abszolút magamról mintáztam, ami az életfelfogását és a kitartását illeti. A hibái ellenére kedvelhető karakter, aki nem fél megmutatni az érzelmeit és nagyon humoros fickó is. 

7. Hogyan kezeled az írói blokkot, vagy ha elakadsz a történetben?

Szerencsésnek tartom magam, mert viszonylag kevésszer találkoztam eddig ezzel a jelenséggel, inkább kisebb blokkocskák fordulnak elő. Mivel a fejezeteket nem kronológiai sorrendben írom, így megvan az a szabadság, hogy csaponghatok. Ha élénken él bennem bármilyen ötlet vagy történettöredék, akkor addig azzal foglalkozom, míg máshová nem lesz meg a megoldás. Ám ha mégis elérek írás közben ara a pontra, amikor gondolkodnom kell azon, hogyan tovább, akkor igyekszem olyan tevékenységeket végezni, melyek beindítják a fogaskerekeket. Van, hogy megnézek egy filmet vagy elolvasok egy könyvet, ezek segítenek abban, hogy a képzeletem újra szárnyra kapjon. De szívesen mozdulok ki egy hosszú sétára, miközben olyan zeneszámokat hallgatok, amiket kimondottan az adott könyv írásakor is szoktam. 

8. Melyik könyvedet filmesítenéd meg, és ki játszaná a főszerepet?

Az összeset... Szóval egyelőre azt az egyet, ami van, a Szívtörőt. Amíg a forgatókönyv készülne, megjelenne az újabb regényem (hahaha). Jack Carrigan szerepére több mindenkit is eltudok képzelni, például Noah Centineo, Noah Beck vagy Nicholas Galitzine. Egy biztos, a castingon az első sorban szeretnék helyet foglalni. Igen, igen, tudom, csak a férfi karakterről beszéltem...

9. Mennyire vagy jelen te magad a történeteidben?

Eléggé! Úgy is mondhatnám, hogy jelen vagyok minden fő karakteremben. A Szívtörő főszereplőit abszolút magamból alkottam meg. Jack és Anne tinédzserkoruktól eljutnak a felnőttlétig. Ugyanazokat a belső jellemvonásokat ábrázoltam, amik engem is elkísértek egy-egy életszakaszban. Írás közben viszonylag hamar ráébredtem, hogy a többi karakteremnek is sok jutott belőlem. Ezek nem feltétlen egyértelműek, de aki mélyen ismer azonnal tudta, sőt mondta is, hogy rám ismert. Ezen felül a regény humora és stílusa hiszem és remélem, hogy az, amivel a hétköznapokat is élem. 

10. Hogyan választasz nevet a karaktereidnek?

Biztos sokan ismerik azt az érzést, amikor egy névhez érzelmeket társítanak. Ez általában így szokott elhangzani: Biztos, hogy nem lesz a gyerekem neve XY, mert a munkahelyemen így hívják a kollégámat, aki... 

Nyilván egy Amerikában játszódó történetnél kevésbé fog a szűk környezetem befolyásolni, de így is vannak olyan nevek, amiket sosem választanék a karaktereimnek, hacsak nem előre utálni fogom. Igyekszem számomra jól csengő neveket választani. Hogy ha magamban vagy hangosan kimondom, akkor az a személy jelenjen meg, akit a lapokra képzeltem. A keresztnevek tekintetében eddig szerencsém volt, mert amikor megjelent a karakter előttem rögtön éreztem a nevét, ellenben a vezetéknevek néha kihívást okoznak. Ilyenkor beírom a Google-be, hogy „a legnépszerűbb amerikai vezetéknevek” és böngészek. Általában random vezetékneveken állapodok meg, hogy ne érezzem túl megkomponáltnak. 

+1 Ha egyetlen mondattal kellene meggyőznöd valakit, aki még sosem hallott rólad, hogy miért olvassa el a könyvedet, mi lenne az?

Ez a regény nem instant szerelem, hanem egy romantikus történet, ami elgondolkodtat, megérint, kikapcsol és remélem, a végén elégedetten dőlsz hátra.

Mara Maxine könyvei elérhetőek az Álomgyárnál.