Ismerd meg Soós Tibort! - Kulisszatitkok az írótól

1. Milyen zsánerben írsz?

A legkülönfélébb zsánerekben írok, mert mindig a sztorihoz választom a zsánert és nem fordítva. Így írtam már sci-fit, mai kalandtörténetet, történelmi regényt és romantikus-párkapcsolati sztorit is. Valahol kihívás is számomra, hogy az adott zsánernek jól meg tudjak felelni, jól alkalmazzam a szabályait, de azért térjek is el tőlük néha. Nem vagyok beskatulyázható, és nem is szeretnék az lenni, mert megölné a kreativitásomat, ha mindig ugyanazt kellene írnom. Akkor inkább nem is írnék.

2. Hogyan kezdtél el írni?

Már általános iskola alsó tagozatában nagyon szerettem olvasni, mert a szüleim olyan könyveket adtak a kezembe, amik nekem valók voltak, így nem vették el a kedvem az olvasásától a kötelező olvasmányok, amik nagy többsége nem gyerekeknek vagy kamaszoknak íródott. (Mivel civilben magyar-történelem szakos középiskolai tanár vagyok, ezért merem ezt kijelenteni.) A nagyapám is sokat mesélt nekünk gyerekkoromban, általa ott helyben rögtönzött történeteket, és mindig magával ragadott a lendület, ahogy szőtte a történetszálakat. Aztán 1980-ban láttam a moziban a Star Wars (leánykori nevén: Csillagok háborúja) első (ma már negyedik) részét, majd olvastam a filmregényeket, és elkezdtem tovább szőni a történeteket. Szóval SW fanfiction íróként indultam. Később azonban már saját, a legkülönfélébb zsánerbe tartozó sztorikat írtam (sci-fit, fantasyt, akcióregényt), épp mihez volt kedvem.

3. Hány könyved jelent meg eddig?

8 saját kötetem jelenet meg és 3 regényben voltam társszerző. Ez utóbbiak amúgy kuriózumok és rekorderek, mert tizennégy-tizenhat szerző még soha, sehol nem írt egyetlen, összefüggő közös regényt. (Ezek a Buda&Pest sorozat kötetei és a Ha... című időutazós sci-fi). Emellett megjelent 16 novellám, amik egy része valójában kisregény és nem novella.

4. Ki az írói példaképed?

Az írói pályán Nemere István indított el, nélküle talán soha nem jutottam volna el oda, ahol ma vagyok. A korai írásaimat az ő követése határozta meg. Mellette Leslie L. Lawrence/Lőrincz L. László és Gáspár András/Wayne Chapman gyakorolt rám nagy hatást. Azért, mert magyarként képesek/képesek voltak nemzetközi színvonalon írni, és úgy megalkotni nem magyar világokat, karaktereket, hogy az olvasó ne érezze rajtuk, hogy ezek valójában nem angolok, amerikaiak, franciák stb, hanem magyarok. Az a célom, hogy ez az én munkáimon se érződjön. A külföldi szerzők közül Hemingway, Ken Follett és Alan Dean Foster az, akit mesteremnek mondhatok.

5. Mi volt a legfurcsább dolog, amire rákerestél a Google-ön kutatómunka közben?

Hogy hogy működött a szervezett szerencsejáték 1919 Budapestjén. Voltak-e mai értelembe vett kaszinók vagy játékbarlangok? Ne feledjük, ez az a kor, amikor Magyarország átélt egy világháborús összeomlást, a Tanácsköztársaság rémuralmát majd a románok a Horthy különítményeseinek rémuralmát. El nem tudtam volna hinni, hogy ilyen közegben az embereknek van kedve szórakozni. De volt, és egész meglepő dolgokra bukkantam (pl. folyamatosan más lakásban működő, „vándorló” kaszinók, amikben a játékasztalokon kívül volt bár és komplett étterem), amik szintén megérnék, hogy megírják őket.

6. Ki a kedvenc saját magad által alkotott karaktered?

Nem szeretnék különbséget tenni közöttük, mert épp az aktuális sztori karakteri a kedvenc karaktereim. Ha mégis választani kell, akkor a Fekete Szivárvány Meg Haleyje, a Bellum Atlantis Renatája és a Nílus könyve Tiája. Talán feltűnik, hogy ők mind nők. Valahogy mindig is nagyobb kihívásnak éreztem, hogy férfiként hiteles női karaktereket írjak, mint férfiként férfit, mert ha a karakter nem hiteles, oda a regény hangulata. És büszke vagyok rá, hogy ez az olvasók szerint is sikerült. Volt olyan visszajelzés, leginkább a Nílus könyve kapcsán, hogy ha nem tudná, ki írta a regényeket, akkor azt hinné, a női szálat egy nő írta.

7. Hogyan kezeled az írói blokkot, vagy ha elakadsz a történetben?

Nagyon gyakran elakadok, és nem vagyok az az író, aki naponta meg tud írni X mennyiségű oldalt. Sőt, nem tudok minden nap írni sem. Már rég rájöttem, hogy hagynom kell, hogy a történet magát alakítsa, érlelje, különben, ha erőltetem meg rástresszelek, akkor sem neki nem lesz jó, sem nekem. Mendeképpen romlik a minőség, amit én nem szeretek. Így belőttem magamnak az évi egy regény megírását, ami kényelmes, és belefér, hogy néha hetekre, akár egy hónapra is megálljak és teljesen mást csináljak, mint az írás.

8. Melyik könyvedet filmesítenéd meg, és ki játszaná a főszerepet?

A Bellum Atlantist, és Ryan Gosling játszhatná Secundust, a római tribunust (bár ő már kissé túlkoros, hogy eljátssza a 23 éves főhőst, de akkor is). Renata Sanchez pilótanőt Úrslula Corberó, Ziva Jadin Moszad-ügynököt pedig Amber Rose Revah alakíthatná.

9. Mennyire vagy jelen te magad a történeteidben?

A történeteim nem rólam, az én életemről, az én problémáimról szólnak. Általában egyetemes témákat dolgozok fel, viszont annyiban engem is tükröznek a történetek, hogy mire helyeződik a hangsúly, a felvetett kérdésekről én hogy vélekedem. Ám mert történeteim általában fordulatos kalandregények, amelyekben a cselekményen van a hangsúly, ez nem domborodik ki annyira.

10. Hogyan választasz nevet a karaktereidnek?

Történelmi téma esetén megnézem, az adott korra foglalkozó tudósok milyen neveket tártak fel, és azokból választok. Fontosnak tartom, hogy könnyen megjegyezhetők legyenek. (Az egyiptomi történeteim esetében ez nehéz volt, mert a régi egyiptomiak nagyon szerették a hosszú és kacifántos neveket). Ha mai témát dolgozok fel vagy sci-fit írok, akkor könnyebb a helyzet. Egy angolszász környezetben játszódó sztorinál egyszerűen megnézem az amerikai Kongresszus vagy a brit Parlament képviselői listáját és abból választok, a sci-fi vagy fantasy esetében pedig van, hogy magam találok ki jól hangzó neveket.

+1 Ha egyetlen mondattal kellene meggyőznöd valakit, aki még sosem hallott rólad, hogy miért olvassa el a könyvedet, mi lenne az?

Fordulatos, filmszerű történeteket írok a legkülönfélébb műfajokban.

Soós Tibor könyvei elérhetőek az Álomgyárnál.