Ismerd meg. L. T. Duke-ot! – Kulisszatitkok az írótól

1. Milyen zsánerben írsz? 

Történelmi bűnügyi dráma, gótikus noir. Ez nem más, mint két műfaj keresztezése. A noir nyers bűnügyi realizmusát átitatja a gótikus romantika és baljós díszletvilág. A város maga is szinte „szörnyként” jelenik meg – élő, fullasztó közeg. Dekadens, fenyegető, halálos szépséggel átitatott hangulat, ahol a történet nem pusztán bűnügy, hanem végzetdráma: a múlt árnyai, titkok és bűnök összefonódnak a jelen nyomorúságával, a bűn és a lélektani sötétség pedig egybeforr.
Az Árnyak Angyalai is pontosan ilyen: a bűn és romlás története egy olyan világban, amely egyszerre rémálomszerűen romantikus és kíméletlenül realista. Egy világ, ahol a hősök saját démonjaik és a város árnyai között buknak el.

2. Hogyan kezdtél el írni?

Már gimnáziumi éveim óta foglalkozom írással, akkoriban irodalom-dráma tagozatra jártam, ahol elkezdtem dalszövegeket és novellákat írni. Különösen vonzódom a 1920-as, 1930-as évek világához, ezért évekkel ezelőtt kutatni kezdtem a korszak éjszakai életét: mulatókat, alvilági történeteket, bűnügyi eseteket, és a korszak jellegzetes figuráit. Az anyagaimat főként korabeli sajtóból, antikváriumokban talált könyvekből és árveréseken beszerzett ritkaságokból gyűjtöm. Később ez az érdeklődés a 19. század végéig is visszanyúlt. Mára már olyan mennyiségű háttéranyagot halmoztam fel, amely több regényhez is elegendő lenne. A különféle karakterek és esetek folyamatosan inspirálnak, ennek hatására évekkel ezelőtt elkezdtem kidolgozni több regényötletet is.

3. Hány könyved jelent meg eddig?

Eddig egy regényem jelent meg, az Árnyak Angyalai, de a következő könyvem nyers kézirata már elkészült, és hamarosan megkezdjük a szerkesztési folyamatokat. Ha minden a tervek szerint halad, a második regény 2026 őszén jelenik meg.

4. Ki az írói példaképed?

Szívesen olvasok többféle műfajban, így nem tudnék egyetlen példaképet megnevezni. A klasszikusok közül Edgar Allan Poe írásai állnak hozzám közel, a húszas évekből F. Scott Fitzgerald műveit kedvelem. A krimi és noir világából kiemelkedő számomra Dashiell Hammett, ahogy Mario Puzo is megkerülhetetlen hatással volt rám. Nagyra tartom Cormac McCarthy prózáját is, és a kortárs thriller műfajból Dennis Lehane az egyik kedvencem. Emellett gyakran olvasok olyan könyveket is, amelyek valós eseményeket dolgoznak fel, legyen szó dokumentumregényekről vagy életrajzi művekről.

5. Mi volt a legfurcsább dolog, amire rákerestél a Google-ön kutatómunka közben?

Egy történelmi regénynél alapvető fontosságú a korhűség és a hitelesség, ezért a kutatómunka gyakran több időt vesz igénybe, mint maga az írás. A legkülönfélébb részleteknek kellett utánajárnom: az írógép feltalálásától, a körömlakk megjelenésén át egészen a bombakészítés vagy a lovaskocsi szerelés pontos menetéig. Emellett különösen fontos volt számomra a társadalmi háttér hiteles megjelenítése: hogyan élhetett egy egyedülálló fiatal nő, milyen volt a nyomozók munkakörnyezete, hogyan zajlottak a protokollesemények vagy egy álarcos bál, milyen belső világa volt egy bordélynak vagy lebujnak, és hogyan működött a csempészet a kikötőkben. Kiemelt figyelmet fordítottam a korszak kevésbé romantizált aspektusaira is, például a korabeli gyermekbűnözés megjelenítésére, amely a társadalom peremén élő fiatalok nyers, sokszor túlélésre épülő világát mutatja be. Ugyanígy fontos szempont volt a revolverek és különbféle támadófegyverek hiteles ábrázolása – mikor milyen típusok voltak elérhetőek, és hogyan használták őket valójában az utcán. A történet világát pedig színesíti a bohém művészvilág is, amelynek szabadságvágya, kicsapongása és intellektuális pezsgése éles kontrasztban áll a kor társadalmi konvencióival, és izgalmas hátteret ad a szereplők életének. Ezek a részletek együtt hozzák létre azt a sűrű, hiteles atmoszférát, amely elengedhetetlen egy ilyen típusú regényhez.

6. Ki a kedvenc saját magad által alkotott karaktered?

Kedvenc emberi karakterem Charley Blackwood. Charley az Árnyak Angyalai egyik legzabolátlanabb és legveszélyesebb figurája, egy férfi, akinek minden mozdulatát a szenvedély és a pusztítás vágya hajtja. A féktelen lázadó. Charley az a fajta ember, aki senki előtt nem hajtja meg a fejét, és sosem fogadja el a szabályokat. Minden kocsmában, minden utcán magával hozza a botrány szelét: részeg randalírozások, verekedések, provokációk kísérik útját. A rendőrség és az alvilág egyaránt ismeri a nevét, és tudják, hogy vele mindig számolni kell.

De, mint azt említettem ebben a műfajban a város is egy önálló karakterré, maga is főszereplővé válik: ez New Belmont. Egy élő, lélegző szörnyeteg. Ez a 19. századi nagyváros egyszerre ígéri a felemelkedést és a pusztulást. A kikötőkben bevándorlók ezrei keresik a jövőt, miközben a sikátorokban bűnszervezetek, titkos társaságok és kártyabarlangok uralják az éjszakát. Az elegáns sugárutak mögött omladozó bérházak állnak, a fényűzés árnyékában nyomor és szenvedés rejtőzik. És, hogy miért különleges New Belmont? Itt a törvény és a törvénytelenség kéz a kézben jár, az utcákon baljós hangulat és gótikus sötétség szövődik össze, a város maga formálja és torzítja a benne élőket, minden sarokban titkok lappanganak – ahol egy rossz döntés végzetes lehet.

7. Hogyan kezeled az írói blokkot, vagy ha elakadsz a történetben?

A leghatékonyabban akkor tudok dolgozni, ha tudom, hogy elegendő idő áll rendelkezésemre ahhoz, hogy elmélyülten foglalkozzam az adott anyaggal. Fontos számomra, hogy ne kelljen megszakítani a munkát, ilyenkor tud igazán kibontakozni egy gondolatmenet vagy jelenetsor, és hagyom, hogy vigyen a lendület. Ha valami kizökkent, vagy félbe kell hagynom az írást, sokszor nehéz visszatalálni ugyanabba a ritmusba. Ilyenkor segít, ha korabeli vagy a műfajhoz illő filmeket nézek, illetve olyan szövegeket olvasok, amelyek visszahozzák a megfelelő hangulatot.

8. Melyik könyvedet filmesítenéd meg, és ki játszaná a főszerepet?

Mivel eddig egy regényem jelent meg – az Árnyak Angyalai –, egyelőre erre esik a választásom. Ugyanakkor a második kéziratom már nyers formában elkészült, és úgy érzem, ez a történet is hasonlóan filmszerű lett, így nehéz lenne igazán választani. Emellett egy harmadik regény vázlata is ott lapul a fiókban, több másik ötlettel együtt. Valahogy ez is olyan számomra, mint a zenében (hiszen alapvetően a zeneiparban dolgozom): az ember mindig a legutóbbi munkájához – dalhoz, lemezhez – kötődik leginkább. Gyakran filmes képekben gondolkodom, ebben biztosan szerepet játszanak a forgatókönyvírói tanulmányaim is. Sokszor ez a szemlélet felülírja bennem a klasszikus regényszerkezet logikáját, így hajlamos vagyok képszerűen, sőt néha túl részletesen írni egy-egy jelenetet. Ezeket a részeket a szerkesztők rendszerint előszeretettel – de persze nagyon helyesen – megnyesegetik.

9. Mennyire vagy jelen te magad a történeteidben?

Zenészként sok időt töltöttem az éjszakában, és ezalatt számos olyan karakterrel találkoztam, akik inspirációul szolgálnak az írásaimhoz. Olyan helyzetekbe és helyszínekre is eljutottam az évek során, amelyek – még ha elsőre távolinak tűnnek is egy 19. század végén játszódó regény világától – remekül beépíthetők a történetbe. Hiszem, hogy az emberi természet alapvető vonásai nem sokat változnak, és az éjszaka figurái, az utca csibészei ma is ugyanazokat a vonásokat hordozzák, mint egykor.

10. Hogyan választasz nevet a karaktereidnek?

Ez mindig nehéz kérdés számomra. Törekszem arra, hogy kifejező és stílusos neveket válasszak, és gyakran olyanokat keresek, amelyek rejtett utalásokat hordoznak a karakter személyiségére vagy sorsára. Ez a folyamat sokszor csak a regény előrehaladtával tisztul le bennem, amikor már jobban ismerem a szereplőt. Az Árnyak Angyalaiban is előfordult, hogy a szerkesztési szakaszban változtattam meg néhány nevet, hogy jobban illeszkedjenek a végleges karakterívekhez, korszakhoz, személyiséghez.

+1 Ha egyetlen mondattal kellene meggyőznöd valakit, aki még sosem hallott rólad, hogy miért olvassa el a könyvedet, mi lenne az?

Regényeimben a 19. századi Amerika sötét utcái, elfeledett bűnei és erkölcs nélküli hősei kelnek életre: árnyas sikátorok, elfeledett temetői és kocsmai suttogások elevenednek meg – ott, ahol a törvény véget ér, és az emberi természet legsötétebb zuga kezdődik.

L. T. Duke könyvei elérhetőek az Álomgyárnál.