,,Tudtam, hogy megéri küzdeni, és nem is tudtam volna abbahagyni a próbálkozást.” - EXKLUZÍV interjú Sarah Pekkannennel!

Hogyan kezdődött az írói karriered?

Nos, én újságíróként kezdtem, de mikor megszületett az első fiam, otthagytam az újságot, ahol dolgoztam. Majd egy évvel később megszületett a második fiam is, és mikor otthon voltam velük, elkezdett hiányozni az írás, ezért egy este leültem, hogy én most akkor írni fogok egy könyvet. Mindig is szerettem volna könyvet írni, mikor gyerek voltam.

Az első könyvemet három évig írtam, majd egy kiadó visszautasította, ezért írtam egy újat, amit elfogadtak és kiadtak, és azóta nagyjából évente egy könyvet írok.

Tudtam, hogy megéri küzdeni, és nem is tudtam volna abbahagyni a próbálkozást. Szeretek írni.

Mi inspirált fiatalkorodban az olvasásra? A szüleid is sokat olvastak?

Szerintem mindig is szerettem a történeteket. Gyerekként az öcsémnek találtam ki esti meséket, amiknek ő volt a főhőse. Az édesapám orvosi tanulmányokat ír, ami teljesen más, de láttam, mennyire beleássa magát a könyvekbe. És én is ugyanígy elvesztem a könyvekben, a hátsó kertünkben a lombházunkban olvastam, és addig nem láttak, amíg be nem fejeztem a könyvet.

Biztosan sokszor felteszik ezt a kérdést, de milyen érzés volt kiadni az első könyved?

Hihetetlen érzés volt. Szerintem mi, írók sokan vagyunk úgy, hogy izgulunk, elég jó-e, lesz-e, aki elolvassa majd? Szóval nagyon izgultam, emlékszem, mikor kaptam a hívást, New Yorkban voltam, és épp próbáltam felszállni a hazafelé induló vonatra, körülöttem tömeg volt, de én a felhők közt éreztem magam egész hazaúton. Úgy éreztem, az egész életem megváltozott.

A családod el szokta olvasni a könyveidet publikálás előtt?

Van, aki előtte, van, aki utána. A fiaim publikálás után szokták, bár a legfiatalabb még csak 16, ő nem olvasott még tőlem, mert hát thriller műfajban alkotok, de mikor az autóban telefonálok a szerkesztőmmel vagy a kiadómmal, gyakran hallja, hogy gyilkosságokról, fegyverekről vagy késekről beszélünk.

Emlékszel arra, milyen volt, amikor az első külföldi kiadó megvette a könyved?

Igen, pontosan emlékszem. Kaptam egy e-mailt a kiadómtól 2008-ban, hogy egy olasz kiadó is érdeklődik a könyvem iránt. Elképesztő érzés volt, azt gondoltam, hogy rendben, akkor a kiadóm nem hibázott, valóban jó a könyvem, mert más országból is érdeklődnek iránta.

Mesélsz nekünk egy kicsit a legújabb, Az üveg mögött című könyvedről?

Persze. Szóval, egyik főszereplőnk egy gyermekjogi ügyvéd, ami elég különös foglalkozás. Gyermekeket képvisel válóperes ügyeknél, és biztosítja, hogy a gyermek a legjobb helyre kerüljön. Egy gazdag családdal kezdődik, akiknek van egy nagyon okos kislányuk. A dadusa egyik nap szörnyű körülmények közt meghal, és ebben az időben csak négyen tartózkodtak a házban rajta kívül: a kislány, az anyuka, az apuka, és a férfi anyukája. És itt jön a kérdés, hogy vajon véletlen volt, vagy szándékos emberölés áll fenn? És itt az ügyvédnek ki kell bogoznia a szálakat, sok dilemma lesz a történetben, hogy a helyes döntéseket tudja meghozni, nagyon izgalmas.

Mi inspirált, hogy ebben a műfajban írj? Miért pont thriller?

Korábban általánosabb fikciókat írtam, de valahogy a végén mindig meghalt valaki a történetben. Mellette mondjuk amúgy is sok thrillert olvastam, azóta is az a kedvenc műfajom, és szerzőtárs voltam más thriller könyvekben is, azóta pedig ebben a műfajban alkotok. Mindig van benne újdonság, ami kihívások elé állít, amit még senki más nem csinált, így nagyon izgalmas. 

Van kedvenc karaktered a könyveidből?

Mindig éppen az a kedvenc könyvem, amit épp befejeztem, ezért nehéz választani. Minden karakteremet szeretem. Közel érzem magamhoz a rossz, a “főgonosz” karaktereket is, mert mindig igyekszem többrétegűen ábrázolni őket, és olyan háttérsztorit alkotni nekik, aminek van értelme. 

Milyen műfajban szoktál olvasni?

Nagyjából 90% thriller, de ha van egy új bestseller, ami érdekel, akkor azokat is elolvasom, műfajtól függetlenül.

Jelenleg is több regényen dolgozol?

Volt olyan régebben, de most épp nem. Inkább az a helyzet, hogy reklámozom az egyiket, megjelenésre előkészítem a másikat, és befejezem a harmadik kéziratát. 

De mindig csinálok valamit a projektek között. Tagja vagyok például a Nemzetközi Thriller Írók bizottságának is, és minden évben szervezünk konferenciát, ami nagyon sok munkával jár. 

Ezen kívül nagyon szeretem a kutyákat és évente kétszer Indiába utazom, ahol kóbor kutyáknak építünk menhelyeket. Ellátjuk őket, és befogadjuk, amelyiket csak tudjuk. De más állatoknak is van hely, jelenleg van két kecskénk, egy malacunk, és 70 kutyánk. Vannak macskák és madarak is. A legtöbbet szabadon engedjük, miután kezeltük őket, de amelyik sánta vagy vak, és nem tudna egyedül boldogulni, azt befogadjuk.

Otthon is van háziállatod?

Igen, egy kutyám. Nagyon édes, az egyik füle felfelé áll, a másik lekonyul. Néha besegít az írásban is, szóval ha elírások vannak a könyvemben, az ő volt, nem én. Ő az én kis szerkesztőm.

VILLÁMKÉRDÉSEK:

Kávé vagy tea? Reggel kávé, délután tea.

Ha választhatnál, milyen állat lennél? Kutya. Az én kutyám, mert el van kényeztetve.

Sorozat vagy film? Mindkettő.

Milyen szupererőnek örülnél a legjobban? Szeretnék láthatatlan lenni. Beszélgetéseket hallgatni, ami inspirál a történetekhez.

Milyen házba tartoznál a Harry Potter-univerzumban? Hugrabug.

Ha írnál ma egy naplóbejegyzést, mi lenne benne? Szívesen üzennék a fiatalabb énemnek, hogy kezdjen el írni, ne várjon vele. 

Ha egy napra valaki más bőrébe bújhatnál, ki lenne az, és miért? Mondhatom megint a kutyámat? Az a sok nasi és simi, tökéletes lenne.

Aktív vagy passzív pihenés? Mindkettő. Szeretek aktívan kikapcsolódni, de a csendes én-időt is szeretem.

Mi lehettél előző életedben? Tanár vagy terapeuta.

Digitálisan vagy hagyományos módon vezeted a naptárad? Digitálisan, de minden nap felírom a napi teendőimet egy post-itre.

Van kedvenc koktélod? Valami édes, talán a piña colada.

Sarah Pekkanen könyvei elérhetőek az Álomgyárnál.