„Ez volt a legelső kézirat, amit valaha megírtam.” - Interjú Péntek Tündével a Mielőtt elmegyek című könyvéről

A könyveidben mindig nagy szerepet kap a helyszín, és most is egy nagyon karakteres vidékre utazunk veled. Miért éppen Skóciára és a Loch Lomond környékére esett a választásod?

Mindig is bennem volt, hogy szeretnék írni egy olyan regényt, ami Skóciában játszódik, mivel nagyon kellemes utazási élményeim kötődnek hozzá. Illetve azt is éreztem, hogy adós is maradtam egy skót történettel, hiszen már annyi szép északi tájra kalauzoltam el az olvasóimat, és éppen az egyik leggyönyörűbb nem szerepelt eddig a repertoáromban.

És hogy miért éppen a Loch Lomond? Abszolút különleges a skót útjaimban, hogy konkrétan a Loch Lomondhoz – ami Skócia legnagyobb tava – sosem terveztem elmenni, de mégis minden alkalommal eljutottam a partjára. Talán a véletlen, talán a sors vezérelt oda, mindenesetre égi jelnek tekintettem, hogy ennek valamiért így kellett történnie. Lehet, hogy éppen azért vezetett oda többször is az utam, hogy egy regényben megörökítsem a szépségét.

A Mielőtt elmegyek középpontjában Anne és Jack története áll. Hogyan mutatnád be őket az olvasóknak?

Két nagyon különböző világból származnak: Anne született New York-i, sikeres üzletasszony, Jack pedig egy csendes tóparti településen él Skóciában, ahol asztalosként tevékenykedik.

Viszont minden különbözőségük ellenére valami mégis közös bennük: mindketten átélték egy súlyos veszteség fájdalmát, és éppen akkor ismerik meg egymást, amikor már a legnehezebb pillanatokon túlléptek és próbálják újra felvenni annak a megváltozott életnek a fonalát, amiből egy szerettük nagyon hiányzik.

Annak ellenére, hogy az első pillanattól kezdve vonzónak találják egymást, az ő történetükben a lelki kapocs sokkal erőteljesebben jelen van, mint a szenvedélyes szerelem.

Mi volt a legnagyobb kihívás számodra a Mielőtt elmegyek megalkotásában?

A regény fülszövegéből is kiderül, hogy Jack a kislányával él a Loch Lomond partján. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a történet alakulásában a kislánynak is fontos szerep jut. Mivel nincs túl sok tapasztalatom a gyerekekkel, ezért számomra az volt a legnehezebb feladat, hogy annak az ötéves kislánynak a karakterét hitelesen megalkossam. Aztán amennyire féltem tőle, legalább annyira megkedveltem őt a regény írása közben. Remélem, az olvasók is a szívükbe zárják majd a tündéri leányzót, és sokszor mosolyt csal az arcukra.

A regény helyszíne Skócia, de az előbb is említetted, hogy Anne New Yorkból származik, illetve a fülszövegen is lehet ezt olvasni. Van annak valamilyen jelentősége, hogy a főhősnőd miért éppen onnan utazik Skóciába?

Igen, van. Nem szeretném ennek okát részletezni, mert akkor a cselekmény egyik nagy titkáról rántanám le a leplet. Inkább azt mondanám el, hogy New York meglepően hangsúlyos az események alakulásában. Én is jártam ott, és talán egy regényt is megérne írnom New York-i fő helyszínnel, mivel annyi tapasztalatom és benyomásom származik onnan.

 Ezekből jó párat a Mielőtt elmegyekbe is beleszőttem, és van egy olyan meghatározó emlékem New York kapcsán, amit mindenképpen szerettem volna elmondani. A Mielőtt elmegyek tetőpontjának érzem, amikor ez megjelenik a történetben.

Három éve jelent meg az első regényed, a Mielőtt elmegyek pedig már a hatodik a sorban. Mit jelent számodra a legújabb történeted, miben emelkedik ki az előzőek közül?

Tulajdonképpen a Mielőtt elmegyek az első a sorban abból a szempontból, hogy ez volt a legelső kézirat, amit valaha megírtam, az első verziója még 2020-ban született. Ez a történet azóta szerette volna meglátni a napvilágot, és talán nem véletlen, hogy ennyi évvel később nyúltam csak hozzá újra és poroltam le. Az, ami a főszereplőkkel történik és ahogy Skóciát bemutatom, ugyanaz maradt, mint az első változatban, viszont minden más megváltozott, új szereplők, új mellékszálak, új gondolatok, új nézőpontok kerültek bele.

Az évek során én magam is változtam, engem is értek veszteségek és azt kell, hogy mondjam, nem volt könnyű átírnom a kéziratot. Amiatt sem, mert nagyon aprólékos munka volt, és amiatt sem, mert lelkileg nagy teher volt számomra érzelmileg belevonódni. Egy-két jelenet után kellett egy kis idő, amíg kisírtam magam és folytatni tudtam.

Úgy gondolom, ez a regény ettől más, ettől erősebb, mint bármelyik korábbi könyvem. A legőszintébb és legmélyebb érzéseim is benne vannak, és a legjobb tudásom és gyakorlatom szerint gondoztam a szöveget, hogy valami nagyon szép és emlékezetes születhessen belőle. Valami, ami méltó azokhoz az emlékekhez, amik a szívemben élnek az elvesztett szeretteim kapcsán és a legcsodálatosabb pillanatokhoz is, amiket Skóciában és New Yorkban éltem át.

Kinek ajánlanád a Mielőtt elmegyek történetét?

Mindenkinek, aki szereti a romantikus regényeket, Skóciát és az őszt. Azt hiszem, ez az a fajta könyv, amin lehet sírni, és lehet mosolyogni is – néha meggyötri az ember lelkét, néha pedig megmelengeti a szívét.

Nem mellesleg csoda szép tájleírásokat tettem bele az őszi Skóciáról, sok-sok legendát és érdekességet is összegyűjtöttem, mindemellett pedig van egy kis bekuckózós hangulata is a tóparti idilli kis falvacskáknak köszönhetően. Szóval aki egy ízig-vérig őszi hangulatú, érzelmes regényt szeretne olvasni, nem kell tovább keresnie.