Olvass bele! - Péntek Tünde: Bárhová mennél

Conor feszülten figyelte a sziklaperem szélén ücsörgő Katie-t. Minden haragja ellenére csodálatosnak látta. Szívesen lett volna most a tengerparti szél, hogy Katie fekete tincseivel játsszon és simogassa a bőrét – de legfőképpen az ajkát. Habár most a háta mögött állt és szemét nem járathatta végig a lány arca ívén, mégis fel tudott idézni minden kis gödröcskét és finom vonást, annyira letaglózta a gyönyörűsége.

A pubban történt találkozásuk óta számtalanszor lejátszotta a fejében a jelenetet. Ha ez a nő megmaradt volna csak a galwayi lánynak, akkor eljött volna az esti zenélésre, ahol Conor énekelt volna neki, aztán az egész éjszakát végigtáncolták volna. Elképzelte, ahogy szorosan magához vonja a nőt, és kezét a dereka köré fonja. Izzott volna körülöttük a levegő, és amikor a lány ismét úgy nézett volna rá, mint a bárpultnál és megrebegtette volna a szempilláját, Conor tudta volna, hogy az az a pillanat, amikor megcsókolja. Annyira vágyott rá. Már az első perctől, amikor ez a nő csak a galwayi lány volt…

Katie Collinstól viszont határozottan nem akart semmit. Tudta, hogy két teljesen különböző világban élnek. John bácsi mesélt róla, hogy nagy politikusok között mozog, nekik ír beszédeket. Ez alapján nagyon elegáns és sznob nőnek képzelte el, aki vélhetően még törtető is, hogy ír bevándorlóként ilyen sokra vitte. Ám amikor megjelent a Drunken Rabbitben és szexi amerikai akcentussal kezdett beszélni hozzá, meg sem fordult a fejében, hogy ő lenne John bácsi kisunokája… Nem így képzelte el.

Még akkor sem, ha nem ez volt az első találkozásuk. Conor ugyanis nagyon jól emlékezett rá kislányként, amikor Liscannorban járt az apjával. Aznap, amikor átment John bácsiékhoz, hófehér ruhácska volt Katie-n és pontosan úgy nézett ki, mint egy mesebeli tündér. Már akkor gyönyörű volt. Conor valamivel nagyon szerette volna elkápráztatni, ezért amikor nem figyeltek rájuk, megszöktek a kikötőbe, hogy megnézzék az algákat, mivel Conor azt találta ki, hogy varázserejük van, aki eszik belőlük, az csodás dolgot tud véghez vinni. Pontosan emlékezett a kislány óriási kék szemére, hogy elkerekedett, amikor ezzel a sztorival traktálta. Aztán persze arra is, hogy mennyire kikapott az apjától, miután lefülelték őket a kikötőben nyakig koszosan. Utána többet nem mehetett át a kislányhoz játszani.

Fogalma sem volt róla, hogy vajon ez a nő emlékszik-e erre. Vagyis rá. De abban biztos volt, hogy mély nyomokat hagyott benne, amikor John bácsi elhozta a Moher-sziklákhoz, másképp nem talált volna ide.

Katie éppen ekkor nézett hátra, Conornak pedig hirtelen nagyot dobbant a szíve, amikor meglátta, hogy az a kék szempár most nagyon riadt és úszik a könnyekben.

– Mióta figyelsz? – kérdezte remegő hangon, és kezével gyorsan a szeméhez kapott, hogy letörölje.

– Csak nem akartalak megzavarni.

Conor közelebb lépett hozzá és lehajolt, hogy átnyújtson egy zsebkendőt. Katie azonnal kikapta a kezéből, hogy használhassa, majd gyorsan felállt, hogy eltávolodjon a férfi közeléből.

– Köszönöm – mondta kurtán, és most már Conort méregette a panoráma helyett. Ő pedig állta a tekintetét, majd hűvös borzongásként futott végig a gerincoszlopán egy hirtelen jött érzés.

– Van valami különös ezen a helyen. Lehet, hogy butaság, de úgy érzem, hogy John bácsi itt van velünk, és minket néz. Másképp suttog a szél ezen a sziklán, mióta elment.

– Aznap éjjel azt álmodtam, hogy itt vagyok. Pontosan ezen a helyen. Remélem, látja, hogy ideértem, és hallja, ahogy azt mondom, sajnálom, hogy elkéstem.

Katie ezután sarkon fordult és köszönés nélkül magára hagyta Conort. A férfi követte a tekintetével, ameddig csak tudta. Aztán nagyot sóhajtott és újra a végtelen óceán irányába fordult. Úgy érezte, hogy a galwayi lány tönkre tette számára ezen a helyen John bácsi emlékét. Innentől már őt is látni fogja ezen a sziklán, ahogy könnyáztatta tekintettel azt mondja neki, hogy sajnálja, ő pedig legszívesebben megcsókolná, hogy minden bánatát feledtesse vele.

Péntek Tünde Bárhová mennél című könyve elérhető az Álomgyárnál.