„Sokan arra vágynak, hogy kis időre becsukják az ablakot, az ajtót, és elmerülhessenek egy más világban.” - Interjú Palotás Petrával
Palotás Petra hazalátogatott az idei Ünnepi Könyvhét idejére, ami nem mellesleg a Dacszövetség-sorozat negyedik részének megjelenésével esett egybe. A Hamburgban élő sikerszerzővel az új könyvéről és az országjáró turnéjáról beszélgettünk.
Milyen érzés itthon lenni?
Nagyon jó! Csupa szeretet vesz körül Magyarországon, mind az olvasóknak, mind a családomnak és a régi barátaimnak köszönhetően. Ha itthon vagyok igyekszem velük is minél többet találkozni.
Hogy érezted magad az országjáró turnén? Hogy fogadtak az olvasóid?
Mindenhol szeretettel vártak, kedves és hálás volt a közönség Ez nekem mindig nagyon sokat jelent! Az eredeti terv egyébként az volt, hogy a turnét egybekötöm egy anyukámmal töltött közös mininyaralással, de sajnos közbejött a térdsérülése, így nem tudott mindenhova elkísérni. De Sárospatakra és Kőszegre így is velem tartott. Móron, Tiszakécskén, Kecskeméten és Szolnokon is jártam, és persze Budapesten, a Vörösmarty téren is ott volt a helyem. Most ennyi helyszín fért bele az utazásba.
Milyen kérdéseket szoktak feltenni neked ilyenkor az olvasók?
Nagyon változó. Például, hogy honnan jönnek az ötletek. De akár a mélyebb, gyakorlati kérdések sem ritkák: hogy néz ki a munka folyamata, a könyvírást megelőző kutatómunka. Beszéltetnek a borítóról, arról, mennyire szólhatok bele és a tervekről is.
Vagy az is szóba került már, hogy benne vagyok-e én magam a szereplőimben. Egyébként meglehetősen sokszor. Ha nem is a mostani, inkább a fiatalabbkori, vagy az elképzelt, öregkori énem.
Az sem véletlen, hogy a Kékestető esetében a 16-17 éves, kamasz korosztály jelenik meg, hiszen a kis nagylányom biztosan hat rám e tekintetben is. Az a kérdés is felmerült már, hogy mi az oka annak, hogy mostanában szeretek egy kicsit a múltba utazgatni. Ebben még őszintébb vagyok, valószínűnek tartom, hogy ez egyfajta menekülés is. Annyira sok és tömény a jelen, olyan gyorsak a hétköznapok, hogy gyakorlatilag ez nekem is egy kikapcsolódás.
A Dacszövetség 4. június közepén jelent meg. Mesélnél róla egy kicsit?
Négy fiatal lány élete fondódik össze, Fridáé, Sophie-é, az Egerből érkező Katicáé és az afrikai Najumáé, Hamburgban járunk, az 1900-as évek elején járunk, mérhetetlenül izgalmas a történelemnek ez a része. Egyrészt rengeteget fejlődik a világ a technika terén, az orvoslásban, számtalan fontos találmány lát napvilágot, csak kapkodjuk a fejünket. A női egyenjogúságban is nagyon nagy lépések történnek, ezek a tények sok izgalmas témát kínálnak. Másrészt tagadhatatlanul van bennem egy kicsit naiv nosztalgia is, mikor arra gondolok, hogy a régi korokban, a békeidőkben minden olyan szép volt.
Persze, aki elolvassa a Dacszövetséget, az pontosan látja, hogy azért nem esem a hamis illúziók csapdájába, és nemcsak az úri osztály világát mutatom be, fontos szerepet kapnak a hamburgi nyomornegyedek is. Nem mellesleg a jómódban élő egyik főszereplőm, Sophie élete is elég sok teherrel megpakolt.
Ennek ellenére mégis van ebben a kicsit lassú csordogálásban valami olyan, ami megnyugtatja az embert, vagy ami kevésbé nyomasztja. Én személy szerint szeretem ezt a lassabb tempót. Bár az első visszajelzések szerint a Dacszövetség negyedik részében akad elég fordulat.
Tudom, nagy sikere van az olyan könyveknek, amikor valaki naplószerűen ír vagy nagyon aktuális témákat feszeget, ami sokaknak mankó lehet, vagy épp sokan tudnak vele azonosulni. De a tapasztalat azt mutatja, hogy arra is sokan vágynak, hogy kis időre becsukják az ablakot, az ajtót, és elmerülhessenek egy más világban. Az egyik közönségtalálkozón azt mondta egy olvasóm, hogy csak úgy megjelennek előtte a könyvem szereplői, kézen fogják és elviszik őt. Meghatódtam, olyan szép volt! Nagyon hálás vagyok az ilyen visszajelzésekért!
Ez már a befejező rész, a lezárása a sorozatnak?
A klasszikus értelemben véve: nem. Sokan azt gondolják, hogy igen, és nekik megnyugtatásként mondom, hogy azért ez egy egység, de nem egy záró akkord. Egy etap, egy nagyobb fejezet véget ér ezzel a résszel.
Mivel két és fél éve benne élek ebben a világban, a mai napig képtelen vagyok elengedni a lányok kezét. Még gyerekkorukban kezdődött az első szereplőnél és most 25-26 évesek a hölgyek. Szeretném, hogy egy pár évet még érjenek.
Belemennénk az I. Világháborúba is, illetve vannak még erős jellemfejlődések, fordulatok, amiről írni szeretnék.
Már az elején úgy tervezted, hogy négy részes lesz?
Abban biztos voltam, hogy több részes lesz, főleg hogy ilyen sok szereplővel dolgozom, akik ennyire szerves részei a történetnek és mindannyian főszereplők. Tudtam, hogy sok mesélnivalóm van és azt is, hogy magát Hamburgot is szeretném majd bemutatni. Mivel mi is Hamburgban élünk a kis családommal, ebben volt egy nagy adag önzőség is, hiszen a kutatómunka által ismertem csak meg igazán ezt a várost. Ez egy nagy ajándék volt!
Egy kis kedvcsináló az olvasóknak?
Aki szerette a hangulati elemek miatt a Kékestetőt, úgy gondolom, az ezt a történetet is kedvelni fogja. Ugyan más a sztori és a szituáció, de a stilisztikán ott a kézjegyem.
A Dacszövetség-sorozat elérhető az Álomgyárnál!
