Olvass bele! - Bihary Péter: Blacktober - Kádis

Beültünk a kocsiba és jó tempóban megindultunk a Rafahi határátkelő felé. Tudtam, hogy nem a határátkelőn lépünk Gáza földjére, mert Farid kerüli a felhajtást. Az egyik csempészalagúton át fogunk bejutni. A gázai metró és a csempészalagutak olyan szövevényesen járják át a környéket és Gázát, mint egy hangyaboly belső járatai. Voltam már párszor egyikben másikban, de bevallom mindig némi félelemmel töltöttek el. 

Volt egy titkos taktikai tervünk az alagutakban megbúvó terroristák semlegesítésére, de még a gyakorlatban nem alkalmaztuk, mert a Genfi egyezmény tiltotta, és a nemzetközi visszhang akkorát szólt volna, hogy az aktuális kormány biztosan beleremeg. Harci ideggázt nyomtunk volna az alagutakba hatalmas ventillátorok segítségével, így az ott megbúvó terroristák saját élőerős veszteség nélkül semlegesíthetők lettek volna. Ezzel csak egy baj volt, hogy a gáz nem válogat. Megöli azt a civilt is, akivel érintkezik. Tudomásunk volt róla, hogy támadás esetén nagyszámú civilt tereltek az alagutakba élő pajzsként használva őket. A haláluk kiváló témát szolgáltatott volna Izrael ellen a fősodrású médiában és ellene hangolta volna a világ közvéleményét. Ez volt az egyik oka, amiért gyűlöltem az ellenséget. Gyermekek ellen elkövetett harci cselekmények, mint például az unokaöcsém iskolája ellen elkövetett robbantásos merénylet. Kisiskolás gyerekeket megölni az nem megbocsájtható háborús bűn számomra. Aki ilyet elkövet az nem számíthat kegyelemre. Tőlem biztosan nem. Nem véletlenül telepítik a taktikai tevékenységi központjaikat kórházak és iskolák alá, így védve azokat az ellencsapásoktól. Ezeket az embereket nem tartottam harcosoknak. Ilyet egy harcos nem tesz. Teljesen más csatában egy felkészült katona ellen harcolni és teljesen más, civilek mögül lövöldözni, bízva abban, hogy az ellenfél rájuk tekintettel nem viszonozza a tüzet. Néztem az ablakon át az elsuhanó kietlen tájat, a Sínai félsziget izgalmasnak koránt sem mondható egyhangúságát, ez a hely a mindent elborító homokkal nem volt a kedvencem. Homok és homok mindenütt. Eltávolodtunk a tengertől, és csak a kopár kietlen sivatagos táj, a semmire sem jó talaj, amin semmi sem terem, aminek a hátán ördögszekeret görget a szél. Meguntam a tétlenséget, szerettem volna minél hamarabb kést szorítani ennek a nyomorultnak a torkához, hogy megelőzhessem a bekövetkező poklot. 

***

A rövidnadrágos, pánikszerűen menekülő fiatal nők és férfiak gyalog akarták kikerülni a támadókat, de azok a szó legszorosabb értelmében vadászni kezdtek rájuk. A terepjáró furgonok kikerülték az égő kocsikat és a parkoló felé közeledtek, a géppuskák és golyószórók szünet nélkül ugatva szórták a halált. Volt, aki visszafelé menekült a fesztivál helyszíne felé, de ott a siklóernyővel és sárkányrepülővel érkező támadók fegyveri várták őket, két tűz közé szorultak. A fegyverek zaján kívül csak a rémült sikoltozást és az Allahu Akbart lehetett hallani, a hangos zene egycsapásra abbamaradt. 

Egyre több autó borult lángba, mert az Al-Qassam kommandósok gránátokat dobáltak a fegyvertelen fiatalokkal teli személyautókba. Volt amelyikbe kilencen, tízen zsúfolódtak be, hogy menekülni tudjanak. A támadóknak nem volt félnivalója, mert a biztonságiak néhány fegyveresét az első pillanatban likvidálták. Röhögve, egymást hergelve haladtak és öltek válogatás nélkül. Az egyik hatalmas szemeteskonténerbe is elbújtak többen, de az arab kommandósok gránátot dobáltak a belsejébe. Még arra sem vették a fáradtságot, hogy benézzenek, csak megszórták néhány sorozattal, hátha valaki túlélte. Ahogy haladtak előre, úgy maradtak mögöttük a holttestek a porban.

***

Hatalmas D-9-es buldózerekkel, Merkava tankokkal és lánctalpas csapatszállítókkal megrakott kamionok százai keltek aznap délben útra, Izraelben szétszórtan található laktanyáikból és gyülekeztek Gáza északi részéhez közeli területen. A páncélozott buldózerek látványánál, csak az erejük volt félelmetesebb. Ha elindultak, áthatoltak házakon vagy épp bármin, ami eléjük került. A Merkavákról az a hír járta, hogy elpusztíthatatlanok. Ez persze nem volt igaz, de egy dolog biztos volt. A világ egyik legjobb harci eszközét alkották meg a mérnökök. A bázisunk tetejéről figyeltük a kamionok véget nem érő sorát, ahogy a szunnyadó halált hozták egyre közelebb a prédához. Issur intett a fejével és visszamentünk az eligazító helységbe. A rakétaesőnek úgy tűnt, soha nem lesz vége. Az egész országban üvöltöttek a légvédelmi szirénák. A civil lakosság teljesen eltűnt az utcákról és visszahúzódott az óvóhelyekre. Percenként három négy rakéta szelte az eget a nagyvárosok irányába. A vaskupola a kezdeti nehézségek ellenére, amit a túlterheléses támadás okozott, kiválóan tette a dolgát. A felderítés bemérte a legaktívabb indítóhelyek koordinátáit, de az összes valamelyik kórház, iskola vagy nagyobb lakóház tetején, udvarán volt telepítve. Kivétel nélkül csak úgy lehetett volna légicsapással megsemmisíteni, ha civil személyek életét is veszélyezteti a támadás.

***

Rajtunk ütnek, mi visszavágunk. Az akció és reakció halottak százait hozza magával, amik bosszút és gyűlöletet szülnek és újabb támadásokat és ellentámadásokat generálnak. Miért nem lehet békében élni egymás mellett. Kibaszott politika. Ennek az egész kurva támadásnak meg sem szabadott volna történnie. Nehezen tudtam elhinni, hogy a világ legjobb hírszerzői, a világ legjobb titkosszolgálata egy fikarcnyi információval sem rendelkezett a készülő támadásról, annak nagyságáról és intenzitásáról. Bárkit, bárhol lehallgatnak, megfigyelnek, bármilyen szervert feltörnek, a világ bármely pontján, és ott vannak a föld bármelyik országában, ha az országunk érdekei úgy kívánják. Évek óta dolgozom ügynökként, és biztos vagyok abban, hogy valakinek vagy valakiknek érdekében állt, hogy ez a támadás megtörténjen mert ilyen hibát, sőt bűnt nem követnek el. Ezt támasztják alá a személyes tapasztalatim is, amiket Gázában szereztem. Éreztem, hogy a forrongó düh kezd elhatalmasodni rajtam. Erre egyszer már rohadtul ráfaragtam. Akkor éreztem ilyet utoljára, amikor elhatároztam, hogy likvidálom Mr. Formant a CIA fejesét. Most is hasonló gondolatok cikáztak a fejemben. Kihez fordulhatnék segítségért. A Kneszet azaz az parlamentünk tele van olyan emberekkel, akik csak bejárnak ordibálni a fizetésükért. Az istenadta nép megválasztja a vezetőit, akiknek az őket megválasztókat kellene képviselnie, szolgálnia, de a valóságban sokszor a saját elnyomóikat választják meg. A memóriakártya még mindig nálam volt a vallomásommal, és a történések bizonyítják a szavaim igazát. Gyűlölöm a politikusokat. Amikor és bevetésre mentem, mindig a jó ügyért, a hazámért tettem, soha egy politikus vagy egy csoportosulás anyagi érdekében. 

Bihary Péter Blacktober - Kádis című könyve elérhető az Álomgyárnál!