Kérlek, mesélj egy kicsit magadról! Ki is Letty Straub az íráson túl?
Budapesten élek a családommal, két gyermek anyukája vagyok. Papíron turizmus-vendéglátásos közgazdász vagyok, de már évek óta nem dolgozom a szakmában, jelenleg egy, az egészségüggyel szorosan összefüggő cégnél dolgozom irodai adminisztrátorként, amit nagyon imádok és nem szív le annyira, hogy ne tudnék mellette a családdal és írással foglalkozni. Mindezek mellett, ha marad még szabadidőm, akkor többnyire olvasok, és mániákusan számolom a napi megtett lépésszámomat. Sok időt töltök az Arcanumon, imádom a régi idők újságjait olvasni. A legújabb regényem ötletét is egy Pesti Hírlap apróhirdetés adta 1893-ból.
Mikor érezted először, hogy az írás több számodra, mint egyszerű hobbi?
Legelőször akkor gondolkodtam el azon, hogy magasabb szintre kellene emelni az írást, amikor a GYES-ről kellett visszatalálnom a munkaerőpiacra, hiszen minden kisgyerekes anyuka álma egy rugalmas munkahely, ahol a work-life balance-ot fenn lehet tartani. Mivel azonban csak az írásból nem lehet megélni, főleg kezdőként, így elnapoltam a dolgot. Aztán körülbelül egy évvel később úgy éreztem, kell egy projekt az életembe, amit szívből és lelkesedéssel tudok csinálni (azon túl, hogy időközben lett egy egyébként szuper munkahelyem, amit imádok), ami kimozdít a komfortzónámból (biztonsági játékos vagyok, ritkán kockáztatok), és mivel mindig is azt gondoltam, a Lélekbalzsamnak lenne célközönsége, így összeült a családi kupaktanács, osztottunk-szoroztunk, majd meghoztuk a döntést: próbáljuk meg!
Van valamilyen „írói szokásod” vagy rituáléd, ami nélkül nem tudsz dolgozni?
Ha lehet rituálénak nevezni, hogy ráhangolódásként írás előtt mindig visszaolvasom a legutóbb megírt fejezetet vagy jelenetet, akkor ezt mondanám. Sajnos én csak csendben tudok írni, a zene vagy bármilyen más háttérzaj zavar. Ezért általában este/éjszaka írok, mikor elcsendesül a ház.
Mi volt számodra a legnagyobb kihívás az első könyved megírása során?
Hogy logikus legyen, mind a cselekmény, mind a karakterek tettei, és ne maradjanak lyukak a történetben.
Mennyire vagy maximalista az írásban? Nehezen engeded el a szöveget, vagy el tudod mondani egy ponton, hogy „kész”?
Szerintem én vagyok az a ritka kivétel, aki viszonylag könnyen el tudja engedni az írását. Az idők végezetéig lehetne csiszolni egy szöveget, de egy idő után muszáj elfogadni, hogy most ez a legjobb, amire képesek vagyunk, máskülönben nem lehet továbblépni a következőre.
Milyen történetek tudnak igazán megérinteni olvasóként?
Romantikus könyvek esetében az, mikor a főszereplőknek áldozatokat kell hozniuk a céljaikért és a keserédes végek mindig jobban megérintenek, mint a boldog befejezés. Sokkal tovább velem vannak az ilyen történetek.
Mit üzennél annak, aki most találkozik először a neveddel?
Talán azt, hogy ha valaki szeretne olyan történetet olvasni, ami másabb, mint a megszokott, akkor adjon egy esélyt a történetemnek.
Letty Straub könyvei elérhetőek az Álomgyárnál.