„Ez a világ is ugyanolyan sötét és erotikus, mint amit az olvasóim megszokhattak tőlem.” - Interjú Lenora Sandell-lel PlastiX című könyvéről

A PlastiX világa már a fülszöveg alapján is sötét, feszült és provokatív. Honnan jött az ihlet ehhez a történethez?

Az ihletet a tökéletes látszat és a mögötte megbújó romlottság ellentéte adta. Mi történik akkor, amikor egy kívülről hibátlannak tűnő rendszer repedezni kezd?
Adott egy kontrollmániás, képmutató apa, egy érzelmileg zárt testőr és egy lázadó lány, akik folyamatosan feszegetik a saját határaikat.
A kérdés az, hogy ki marad talpon, amikor a gondosan felépített kép darabokra hullik?

Isabela Corvellan nem tűnik hétköznapi női főszereplőnek. Hogyan született meg benned az ő karaktere?

Isabela karakterét tudatosan úgy építettem fel, hogy ne egy klasszikus női főhős legyen. Nem akar beilleszkedni, és nem érdekli, hogy megfelel-e bárkinek. Miközben mások a látszatot próbálják fenntartani, ő következetesen elutasítja ezt a játékot.
Engem az érdekelt, mi történik akkor, amikor valaki nem hajlandó maszkot viselni egy olyan közegben, ahol az őszinteség nem erény, hanem veszélyforrás.

Isabela inkább rombolni akar, vagy valójában menekül valamiből?

Is-is.
Isabela esetében a rombolás és a menekülés nem választható szét egymástól.
Ahhoz, hogy egyáltalán levegőhöz jusson, kénytelen szétzúzni maga körül azt a tökéletesre csiszolt hazugságot, amelybe beleszületett. Egy olyan rendszerben él, ahol minden a színjátékra épül, tehát neki a rombolás az egyetlen út a szabadságához.

Alerio Cruz karaktere inkább kontrollál, mint védelmez. Volt olyan jelenet, ahol kifejezetten nehéz volt Alerio fejével gondolkodni, mert túl messzire ment?

Érdekes módon nem Alerióval volt a legnehezebb dolgom, hanem Isabelával.

Alerio minden döntésének megvan a maga oka, még ha kívülről hidegnek vagy szélsőségesnek tűnik is. Isabela ezzel szemben kiszámíthatatlan. Többször is előfordult, hogy újra kellett írnom egy jelenetet.

Szerinted hol az a pont a történetben, ahol az olvasó végleg elveszíti a kontrollt és beszippantja a könyv?

Szerintem ott, ahol a gyűlölet és a vágy közötti határvonal végleg elmosódik. Amikor Alerio és Isabela olyan pontra érnek, ahonnan már nem lehet visszafordulni, onnantól a történet nem engedi el az olvasót, nincs többé megállás, csak egyre mélyebb zuhanás.

Mert abban a pillanatban már nem csak az a kérdés, mi fog történni… hanem az, hogy ki mit fog túlélni.

Miben más a PlastiX, mint az első regényed, a Veszélyes vágyak?

Szerintem a PlastiX-szel még messzebbre mentem. A feszültség mindkét könyvben jelen van, de míg a Veszélyes vágyakat a nyers vadság és a birtoklási vágy uralta, a PlastiX-ben egy sokkal fojtogatóbb kontroll, rideg dominancia kapott főszerepet. Ebben a történetben a múltjuk is folyamatosan hat rájuk, így a következmények elkerülhetetlenek. De az irányvonal maradt: ez a világ is ugyanolyan sötét és erotikus, mint amit az olvasóim megszokhattak tőlem.

Lenora Sandell könyvei elérhetőek az Álomgyárnál.