„Karriernél sokkal többet kaptam az írástól: megtaláltam a törzsemet.” - Interjú Kate Storey-val

Mi ihlette Az emlékek könyvtárát?

A szerkesztőmmel való beszélgetés. Épp arról panaszkodtam, hogy egy hétszavas szülinapi képeslapért fizettem három font ötvenet. Poénkodtam, hogy az én könyveimben nyolcvanezer szó van, és sokszor ennél kevesebbe kerülnek. Egyetértettünk abban, hogy inkább kapnánk könyvet, mint képeslapot… Innen jött a születésnapokon bővülő könyvtár ötlete.

Az emlékek könyvtárában számos téma, érzelem és körülmény jelenik meg, amit a karaktereid megtapasztalnak. Mi a legfontosabb dolog számodra Sally és Ella történetében?

Mindig azon kapom magam, hogy anyákról és a lányukról írok, és ez talán azért van, mert örökbefogadott gyerek vagyok, és van egy mostohaanyám is. Az már három anya! (Bár, a biológiai anyámmal sosem találkoztam.) Van két tinédzser lányom is, akikkel jelentősen változott a kapcsolatom az utóbbi években, és valószínűleg még fog is. Ahogy írtam a könyvet, akaratlanul is elgondolkodtam azon, ahogyan az emberi kapcsolatok változnak életünk során. Feltettem magamnak a kérdést, hogy mikortól kezdjük el tökéletlen embernek látni a szüleinket, olyannak, mint amilyen mi vagyunk, nem csak anyának és apának. Hogy ez az eszmélés mennyire nehéz tud lenni, és hogyan szakíthatja meg ezt a folyamatot az elhidegülés.

A könyved a londoni Greenwichben játszódik. Miért pont ezt választottad?

Eredetileg Yorkshire-ből származom, de éltem London délkeleti részén nagyjából 30 évig, és Greenwich nagyon kedves a szívemnek. A könyvekről szóló könyvek közül nagyon sok játszódik furcsa vidéki kisvárosokban, de én azt akartam megmutatni, hogy a közösségi szellem még mindig létezik Londonban is. Azt akartam, hogy a karaktereim bemutassák a város sokszínűségét, azt, hogy a tőlünk különböző emberektől van lehetőségünk tanulni. Egy olyan elfogadó és befogadó közösséget szerettem volna létrehozni, ami épp azért erősebb, mert különféle emberek alkotják. A gyönyörű greenwich-i könyvtár is ideális helyszín, részben a csoda szép épület miatt, de azért is, mert az intézmény a támogató közösségnek köszönheti a fennmaradását.

Milyen fontos neked személy szerint a közösség, ezen belül is a könyves közösség íróként?

Elmondhatatlanul hálás vagyok a könyves közösségnek. Az a benyomásom, hogy a legtöbb író őszintén kívánja, hogy a társai sikeresek legyenek. A dagály minden hajót felemel. Karrierem elején megismertem néhány írót, akik befogadtak a közösségükbe, és ez a háló nőtt, ma már sokan közülük a legjobb barátaim. Amikor még nem adtam ki egy könyvet sem, a már kiadott szerzők sosem éreztették velem, hogy kevesebb lennék, mindig nagyvonalúan bántak az idejükkel és a tanácsaikkal. Egy társasággal rendszeresen járok elvonulásokra, táplálék a léleknek. Az online könyves közösség sem különbözik: kedves, befogadó és végtelenül támogató. Mindig lenyűgöz, hogy a kereskedők és a bloggerek mennyi időt szánnak rá, hogy a könyveinkről beszéljenek. Virtuális barátságokat is kötöttem sok emberre az elmúlt években. Karriernél sokkal többet kaptam az írástól: megtaláltam a törzsemet.

A könyvedben Sally megemlíti, hogy Nathan anyukája fibromyalgia-ban szenved, Nathan pedig ADHD-vel diagnosztizált. Mennyire tartod fontosnak, hogy ezek az emberek pozitív reprezentációt kaphassanak a könyvekben?

Szerintem létfontosságú. Neurodivergens háztartásban élek, és fontosnak tartom, hogy pontosan és pozitívan legyen bemutatva. Nathant egy élmény volt írni, és szerettem volna, ha az ADHD-je hozzájárul ahhoz a kreatív, figyelmes, pörgős és kedves emberhez, amilyen ő. Nem minden ember ember van vele tisztában, hogy ezek tipikus ADHD-tulajdonságok! Másik szerzői nevem, Lisa Timoney alatt családi drámákat írok, és a His Secret Wife című könyvemben több neurodivergens szereplő is van. Nagyon boldog voltam, amikor a szerkesztőm jóváhagyta, hogy az ADHD-diagnózis folyamata központi szerepet kaphasson a könyvemben. Sok üzenetet kaptam, hogy mennyit tanultak az olvasók ebből a könyvből.

Volt olyan szereplő, akit különösen szerettél írni?

Ez nehéz kérdés! Mindegyikükbe beleszerettem írás közben, még Pru-ba is. Talán Jakub karakterét volt a legjobb írni, a táncoló kezei és a mesés alteregója miatt. És ki ne szeretne egy könyvtárost?

Az emlékek könyvtára a könyvek életünkre gyakorolt hatásáról szól. Van kedvenc könyved, ami könyvekről szól?

Imádom a könyvekről szóló könyveket! Nehéz leszűkíteni, de választok egyet, amit mostanában olvastam: Annie Lyonstól a The Air Raid Book Club. Gyönyörűen megírt, szívmelengető történet, ami érzékelteti a könyvek gyógyító erejét.

Az emlékek könyvtárában sok klasszikust és kortárs művet említesz, amelyeken keresztül Ella újra felfedezi az olvasás iránt érzett szeretetét. Nehéz volt eldönteni, milyen könyveket válassz Sally és Ella történetéhez?

Igen, nagyon nehéz! Egykori angoltanárként mindig is könyvmoly voltam, gyötrelem volt kiválasztani, hogy mit írjak bele a könyvbe és mit hagyjak ki. Végül kiválasztottam olyan könyveket, melyek egy bizonyos üzenetet hordoznak és kiszolgálják a dramaturgiai célt. Szerencsére lesz folytatás, abba bele tudok írni olyan könyveket is, amik az előzőből kimaradtak.

Ha eltölthetnél egy napot valakivel Az emlékek könyvtára szereplői közül, ki lenne az és hogyan töltenétek a napot?

A kanapén ülnék Sally széke mellett, és olvasnék. Aztán Sallyvel kibeszélnénk a könyveinket, sajtot ennénk, teát innánk, aztán kényelmes csöndben folytatnák az olvasást. Ha bejönne Hadron, remélem, ráülne a lábamra.

Melyik 3 könyv lenne legnagyobb valószínűséggel a te emlékkönyvtáradban?

Ian McEwan: Vágy és vezeklés, mert a szerkesztőm, Elisha adott nekem egy példányt belőle a könyvem megjelenésekor, hogy ezzel indíthassam a saját emlékkönyvtáramat. Jane Austentől a Büszkeség és balítélet, mert ez volt az első könyv, ami ráébresztett, hogy a könyvek ugyanúgy szórakoztatnak, mint amennyire tanítanak. Végül Jennie Godfrey The List of Suspicious Things című könyve. Mostanában olvastam, és nosztalgiával töltött el a yorkshire-i gyerekkorom iránt az 1970-es években. Karakterközpontú és letehetetlen egyszerre, mindenkinek szoktam ajánlani, akit ismerek.

Az emlékek könyvtára a negyedik könyved, és az első a Kate Storey álnév alatt. Mikor kezdődött az írás iránti szereteted?

Az a fajta idegesítő, koraérett gyerek voltam, aki tollat és papírt tartott az ágya mellett, ötletek esetére. Borzalmas, tényleg szörnyű verseket írtam, csupa hangzatos szót semmi jelentéssel. Nem is értem, miért mondom ezt most el! Bármennyire is szerettem írni, sosem gondoltam rá, hogy egyszerre ki lesz adva a könyvem, egészen a negyvenes éveimig. Új életet adott nekem!

Milyen tanácsot adnál a szárnyaikat bontogató íróknak a karrierjük kezdetén?

Tanuld meg, hogyan kell könyvet írni! Én buta voltam, azt hittem, hogy csak mert angolt tanítok, tudok regényt elemezni és mindig is szerettem olvasni, majd fogok tudni könyvet írni. Elég idegesítő, de ennél azért több kell hozzá! Ha tudtam volna, hogy milyen fontos a történetfelépítés, mert az emberek egy meghatározott módon értelmeznek történeteket, megspóroltam volna magamnak néhány évet. Ezzel nem azt mondom, hogy az írók egy képlet szerint írnak. Inkább arról van szó, hogy el kell találni a megfelelő ritmust, hogy az olvasónak kielégítő legyen az olvasmányélménye. Rengeteg könyv és online kurzus segíthet ebben. A második tanácsom: találd meg az írói közösséged! Ők lesznek azok, akik támogatnak és megértik, milyen hullámvölgyekkel teli ez a munka.

Sally minden évben dedikál egy könyvet Ellának. Olyan könyvet választ, amiből úgy érzi, a lánya tanulhat valamit az életről. Ha ugyanígy dedikálhatnád a saját könyved, mit írnál bele, mi az, amit az olvasók szerinted jó lenne, ha elvinnének Az emlékek könyvtárából?

Milyen kedves kérdés!

Kedves Olvasó!

Ez a könyv a gyógyulásról szól. Ha van olyan kapcsolatod, ami javításra szorul, ne tedd félre addig, amíg túl késő nem lesz. Az élet múlandó. Találd meg az örömöt, szeretetet és vigaszt ott, ahol tudod, legyen az család, barátok, közösség vagy egy könyv lapjai. #LégyOlyanMintSally – légy nyitott, kedves és kíváncsi. Ne ítélkezz, adj többet mint amennyit kapsz, és ne hagyd abba a tanulást. Végül pedig, vegyél könyveket az embereknek, akiket szeretsz, és ha semmi nem jön össze, fogadj örökbe egy cicát.

Szeretettel,
Kate

Kate Storey könyvei elérhetőek az Álomgyárnál.

Forrás: Views from a Bookshop