„Az írás nekem egyfajta szenvedély, nem munka.” - Interjú Jud Meyrinnel

Mesélj egy kicsit magadról, mi az amit megtudhatnak rólad az olvasók?

Fóton élek a férjemmel és a kislányommal. Eredeti végzettségemet tekintve közgazdász vagyok, de már egy ideje nem dolgozom ebben a szakmában. Sokáig a pénzügyi szakmában voltam, de már elég régóta “csak” írok.

Mikor ébredtél rá arra, hogy hív az írói szakma?

Már nagyon régóta írok, csak nem regényeket. Anno az általános iskolában és a gimiben is írtam az iskolaújságba. Onnantól kezdve az írás valamilyen módon végigkísérte az életemet, legyen az novella, blog, sci-fi, vagy regénykezdemény. Jellemző volt, hogy nagy elánnal belekezdtem egy történetbe, de nem fejeztem be.

2017 körül született meg az első regényem, elejétől a végéig. Attól kezdve vált a szenvedélyemmé az írás, könnyen ment a befejezés is.

Mikor döntötted el, hogy ki is akarod adatni könyv fomájában a történeteidet?

Bár a regényt megírtam, gyakorlatilag csak a saját szórakoztatásomra. Fogalmam sem volt arról, hogyan működik maga a könyvkiadás. Közben persze volt egy kis késztetés is bennem, másnak is meg akartam mutatni a regényeimet, ezért különböző pályázatokon indultam el. Úgy gondoltam, ott talán ki fog derülni, hogy értek-e az íráshoz, vagy inkább hagyjam az egészet. Sosem nyertem semmit, de mindig valahol az élmezőnyben végeztem és bíztattak, hogy igenis jó, amit csinálok, ne hagyjam abba. Ekkor jött az ötlet, hogy megpróbáljam és keressek egy kiadót.

Mikor vagy a leghatékonyabb? Mely napszakban szoktál írni?

Nem is olyan rég erre a kérdésre még azt mondtam volna, hogy este. Mostanában viszont reggel vagyok igazán hatékony! Felkelünk, a család elmegy dolgozni, iskolába, én pedig nekiállok írni. Ilyenkor általában mennyiséget és “jót” is írok, úgy értem nem kell később újra átdolgozni az egészet.

Mi a kedvenc részed az írói munkában?

Leginkább az, hogy bele kell élnem magam írás közben a történetbe. Azt nagyon-nagyon szeretem.

A regényeim általában a két főszereplő nézőpontjából íródnak, ilyenkor ami velük történik, azt tulajdonképpen az, amit én szeretnék átélni. Ettől működik jól számomra az írás, ellenkező esetben hiteltelen lenne.

Honnan inspirálódsz a könyveidhez?

Érdekes módon a saját az életemből annyira nem. Viszonylag sok dokumentumsorozatot nézek, általában ez szokott menni a háttérben is itthon a tévében. Hogyha ott valamilyen érdekes eset megfog, azt tovább gondolom, kicsit átváltoztatom. Ebből születnek a saját történeteim. Előfordul olyan, amikor a szereplő van meg először a fejemben és hozzá találom ki a történetet. Nem ismerősről, vagy olyanról mintázom, akivel már találkoztam személyesen. Például egy férfi énekes, akinek megtetszik a hangja és kitalálok hozzá egy személyt a hangja alapján. Ez megfoghatatlan nálam, nem is mindig tudom, hogy honnan jön az inspiráció, egyszer csak úgy jön.

Mi az, ami feltölt, amivel kikapcsolódsz?

Úgy érzem, hogy az írás nekem egyfajta szenvedély, nem munka. Mellette az olvasás az, ami a leginkább kikapcsol. Tudom, hogy sok író azt mondja, hogy sajnos nincs ideje, én rengeteget olvasok. Illetve nagyon szeretek sétálni. Bedugom a fülembe a zenét, nem figyelek semmire, még az emberekre sem magam körül. Teljesen magam vagyok, mint amikor írok. A sok magányos tevékenység mellett azért néha elmegyek barátokkal találkozni, végre emberek között lenni, nem a laptoppal a négy fal között.

Először a címet találod ki és utána a történetet vagy fordítva?

Először inkább a történet kezdete, illetve a vége van meg. Nálam nincs olyan, hogy elmaradna a happy end, ehhez mindig ragaszkodom, tudom, hogy a szerelmesek egymásra találnak a végén. Tehát a kiinduló,- és a végpont megvan, de a közbenső rész magától jön.

Ebből kifolyólag ha éppen olyan irányba mennek el írás közben a történet szálai, ami nem passzol az elejéhez, akkor vissza kell mennem és persze javítgatnom. Ez egy picit munkás feladat, de nekem valahogy ez jött be.

Általában vázlatokból dolgozol, vagy egyszer csak elkap a hév és sorvezető nélkül írsz?

Régebben vázlattal dolgoztam, de azt vettem észre, hogy ha volt útközben attól eltérő ötletem, még ha jobb is lett volna, mint az eredeti, akkor is a végletekig ragaszkodtam a vázlathoz. Ezért a harmadik, negyedik könyvem után elhagytam. Természetesen ha egy adott regényhez előzetesen kutatómunka szükséges, használok egy kis jegyzetfüzetem és abba jegyzetelek mindent. Magának a cselekménynek azonban nincs vázlata, hagyom hogy írás közben bontakozzon ki.

Találkoztál már az úgynevezett írói válsággal?

Olyan, hogy képtelen lettem volna bármit is írni, még nem fordult elő. Reméljük, nem is lesz, le is kopogom gyorsan! Inkább utólag kellett rengeteget javítanom egy-egy rosszabb periódus alkalmával.. Volt már olyan, hogy egy pillanatra megijedtem, hogy most mi lesz, de szerencsére ezek mindig csak egy-két napig tartottak. 

Számolod még, hány könyvet írtál? Van praktikád arra nézve, hogy ne égj ki az írásban?

Hogyne! Most jött ki a 13. regényem. Konkrét praktikám nincs. Szerintem egy fokkal egyszerűbb dolgom van, hogy nincs hagyományos értelemben vett 8 órás munkám. Talán annak az írónak könnyebb belefásulnia, aki az írás mellett még civil munkát is végez.

Igazándiból az én fejemben, hogyha nem írnék, is ott lennének ezek a történetek, ahogyan már gyerekkoromban kitaláltam őket.

Így nem esik nehezemre papírra is vetni őket. Emellett, mint említettem az írás számomra szenvedély, egyáltalán nem érzem munkának.

Milyen az úgymond civil Judit, ha nem írói minőségben van jelen?

Introvertáltabb típus vagyok a való életben. Valahogy nekem sokkal könnyebb így interneten keresztül nyitottnak lenni. Ha barátokkal való kikapcsolódásról van szó is inkább kisebb baráti körben gondolkozom, nem nagy buliban.

Az olvasói vélemények fontosak neked?

Nagyon fontosak! Mármint persze a pozitív véleményeket szívesebben olvassa az ember, azok feltöltik. A negatívakat még a legelején rosszul kezeltem magamban, sokáig kattogtam rajtuk, ezért próbálom elengedni őket. Persze ha valami építő jellegű, az más. Az viszont már a negatív vélemény első pár sorából kiderül. Ilyen esetben végigolvasom, azok által tudok fejlődni. Ha valakinek csak nem tetszik, mert nem az ő műfaja és úgy pontozza le egy adott regényemet, az ízlés kérdése, azt nem szabad sokáig őrizgetni.

Jud Meyrin könyvei elérhetőek az Álomgyárnál!