Mikor döbbentél rá, hogy van tehetséged az íráshoz és akarsz is írni egy könyvet?

Ehhez van egy vicces gyerekkori történetem. Egyszer írtam egy elbeszélést, aminek azt a címet adtam, hogy Látkép a fánkról. Büszkén megmutattam a barátnőmnek, aki nem értette, hogy mik ezek a felhők, meg háztetők és madarak, elvégre lekvárról, porcukorról és effélékről kellene szólnia a történetnek, merthogy a fánkról írtam, nemde? Szerintem ő már akkor tudta, hogy az írás nekem való elfoglaltság lesz.

Immáron a harmadik könyved jelenik meg a jövő héten. Milyen érzésekkel tölt ez el?

Nagyon izgatott vagyok most is, pláne, hogy új zsánerben jelenek meg. Az elmúlt néhány hétben minden nap eszembe jutott, hogy vajon hogyan fogadják majd az olvasók tőlem ezt a mai, izgalmakban bővelkedő történetet. Persze tudom, hogy ez is én vagyok, sőt, hiszen a Dubaj gésáihoz az Emirátusokban töltött évek adták a hátteret.

Mesélj egy kicsit, hogyan kerültél az Álomgyár kiadóhoz?

Ez egy elég rövid történet lesz, mert egyszerűen csak elküldtem a kéziratot egy rövid motivációs levél kíséretében, és két hétre rá felhívott a kiadóvezető, hogy érdekli a kiadót a kézirat. Egyébként titkon évek óta reméltem, hogy egyszer majd a kiadó írója leszek.

Milyen stílusba sorolnád a könyveidet?

Történelmi romantikus és romantikus krimi/thriller zsánerekben írok. Jelenleg nem gondolkodom további zsánerekben.

Mikor vagy a legaktívabb az írásban?

Ez változó. Este inkább ötletelni szeretek, írni pedig reggel, tiszta fejjel. Ilyenkor elkészítem a szokásos Yorkshire teámat egy korty tejjel és leülök a gép elé. Az első fél óra a ráhangolódásé, javítgatom az előző fejezetet, majd nekiesek a következőnek. Ez az ideális menete a dolognak, de persze előfordul, hogy nehezen jön az ihlet és csak nézem a fehér Word-doksit.

Mennyire merítesz a valóságból történet és karakterek terén?

Mindenképp merítek, de sokszor nem tudatosan. Van persze olyan is, hogy meglátok valakit az utcán, elcsípek egy rövid párbeszédet a metrón és tudom, hogy ők még egyszer szereplői lesznek valamelyik történetemnek.

Írás közben használsz valamilyen segédeszközt?

Nem szoktam zene mellett olvasni, igazából az eső, vagy a madarak hangja, amit szeretek írás közben, ha ilyesmi nem áll rendelkezésre, akkor jobban szeretem, ha csend van.

Milyen a civil Anita, aki nem írói minőségben van jelen?

Civil Anita pár hónap múlva betölti a negyvenet. És tényleg, ez az év eléggé számvetős, befelé tekintős lett. Sok mindent mintha csak mostanra értettem volna meg az életemmel kapcsolatban. Volt egyfajta furcsa kettőssége ennek az évnek: egyszerre éreztem sürgetést, bizonyos dolgok elérésével kapcsolatban, de emellett elkísért egy újkeletű lassú szemlélődés is. Ez az év nekem az önismeretről és a görcsös megfelelni akarás elengedéséről szólt.

Mi az, ami úgy igazán feltölt? Mit csinálsz a szabadidődben?

Idén például sokat foglalkoztam a lakásom csinosítgatásával, régi álmomat valósítottam meg például azzal, hogy kitapétáztam egy-egy falfelületet a kedvenc tervezőm, William Morris gyönyörű tapétáival. Emellett nagyon szeretek utazni, a szabadban tölteni az időt, bringázni, túrázni. Szeretek főzni és nem utolsósorban imádok olvasni.

Mesélj egy kicsit, mit lehet tudni a hamarosan megjelenő legújabb könyvedről?

A Dubaj gésái főszereplője egy harmincas, elvált nő, aki légiutas-kísérőnek áll Dubajban. Ez álmai munkája, alig várja, hogy elkezdhessen dolgozni, de épp csak elkezdi a tréninget, máris belekeveredik egy gyilkossági ügybe.

Mennyiben fikció és valóság a történet?

Ez a történet teljes egészében fikció. A helyszínekhez, a légiutas-kísérők mindennapjainak bemutatásához azonban saját élményekből merítettem.

Ki a Te kedvenc karaktered? Kinek a bőrébe bújnál bele?

Szofi karaktere nagyon izgalmas és sokrétű. Bár szörnyű dolgok történnek vele, erős marad, nem adja fel. Igazából írás közben is úgymond belebújtam a bőrébe, és élveztem írni a jeleneteit.

Csak véletlenül választottad a második könyvedben is a Szofi/Sophie nevet?

Nem teljesen. Először csak lustaságból adtam neki ezt a nevet, mert egyszerűen nem jutott eszembe hozzáillőbb, aztán pedig rajta maradt. Igazából azóta sem jutott eszembe jobb név. Valaki erre azt mondta nevetve, hogy majd így egyszer szépen összefűzhetem a regényeket egy időutazós történetté. A reinkarnációt egyébként mindig is izgalmas témának találtam.

Miért ezt a helyszínt választottad?

Évekig az Emirátusokban, ezen belül is Sardzsában és Abu Dhabiban éltem. Légiutas-kísérőként dolgoztam először az Air Arabiánál, majd az Etihadnál.

Mi a könyv üzenete?

A könyv üzenete az, hogy ne alkudjunk meg kevesebbel, mint amire vágyunk, ne maradjunk benne számunkra méltatlan helyzetekben és igyekezzünk a csalódások ellenére is nyitott szívvel, bátran élni. Ez lehet, hogy kissé közhelyesen hangzik így összefoglalva. Az igazat megvallva, amikor elkezdem írni a történeteimet, nem fogalmazok meg semmilyen velős tanulságot vagy tanítást. A fókuszomban a történet és a karakterek kidolgozása van, egyszerűen egy jó sztorit szeretnék írni, a végső tanulság pedig valahogy felfedi magát a végére.

Fontosak neked az olvasói visszajelzések?

Hogyne, szeretek visszajelzéseket kapni az olvasóktól. Szerencsére javarészt elismerő szavakat kapok, amikért nagyon de nagyon hálás vagyok, de persze negatív vélemények is érkeznek. Az építő jellegű javaslatokon mindig elgondolkodom, és volt már, hogy megfogadtam a tanácsot. Mára már eljutottam oda, hogy nem hagyom, hogy egy-egy negatív vélemény elrontsa a kedvem. Érdekes kettősséget vélek felfedezni, mert vannak olvasók, akik, ha negatív a véleményük, akár csak részben, egy műről, inkább nem írják le, nehogy megbántsák a szerzőt, aztán vannak azok, akik túlságosan is nyersek. Szerintem az arany középút a legjobb itt is.

Mennyire vagy jelen a közösségi médiában íróként?

Igyekszem jelen lenni, megosztani az írással kapcsolatos híreimet és egy keveset magamról is.

A mai világban szerinted semmi sem az, ami látszik?

Szerintem a régi világban sem volt mindig minden az, aminek látszott. A ma embere sem másabb olyan sokkal, mint a régi időké. Az emberek mozgatórugói ugyanazok, csak a díszletek változnak.

Van már új történet a tarsolyodban?

Igen, van. Egy történethez már hónapok óta ötletelek, vázlatolok. Ezen kívül is vannak még. Azok a jó ötletek, azokból lehet történetet szőni, amik hetek, akár hónapok után is ugyanolyan izgalmasnak tűnnek, mint az elején. Szerencsére több ilyen is van a tarsolyomban.

Izgulsz a megjelenés, fogadtatás miatt?

Nagyon. Elvégre egy új zsánerrel jövök ki. Izgulok, hogy vajon akik eddig szerették a könyveimet, mit szólnak ehhez a váltáshoz. Pedig ez a történet is én vagyok, és akik szerették az eddigi történeteimet, szerintem ebben sem fognak csalódni.

Hadházi Anita Dubaj gésái című könyve elérhető az Álomgyárnál!