Álomgyár

Magazin

Ed James és a Pókérzék

Ed James és a Pókérzék

Itt az ideje egy újabb interjúnak, és ezúttal Ed James-szel hoztam nektek egy beszélgetést, az Érzéketlenül írójával.

Feladtad a főállású informatikai munkádat, hogy teljes munkaidőben írj. Érezted valaha kockázatos lépésnek?

Naná! Még mindig kiráz a hideg, ha a havi jövedelmem egy bizonyos szint alá esik… De nem bánom meg, hogy megtettem.

Véletlenül vágtam bele.

A könyvbevételeim körülbelül havi 900 fontról több mint négyezerre nőttek. Aztán karácsony környékén megkeresett egy ügynök, Allan Guthrie, aki szintén egy regényíró, akit nagyon csodáltam.

Mindenesetre éreztem, hogy abba kell hagynom a munkám, nem néztem hátra.

 

 

Milyen egy tipikus írói nap?

Amikor írok, az általában egyfajta energia, tehát hétkor kelek fel egy gyors reggelire. Hetente négyszer vagy ötször járok edzőterembe, általában 9-9.15-kor, ezért tartok egy kis szünetet. Aztán ebédig visszatérek az íráshoz. Általában este hatig dolgozom, bár télen körülbelül háromkor szünetet tartok sétáltatni a kutyákat, nyáron ez nem probléma.
Általában 7000-10 000 szószámra törekszem, főleg azért, hogy túljussak rajta. Aztán pár hetet tölthetek a dolgok javításával. De hajlamos vagyok agilis módon dolgozni, minden időkeretben és fókuszban van, nincs elterelés!

 

 

Honnan szerzed az információkat vagy ötleteket a könyveidhez?

Az információ nehezebb, mint az ötlet.

Az ötleteket általában a hírekből merítem. A Feedly segítségével rengeteg újságra és blogra fizetek elő, és minden nap átfutok ezeken, és elmentem az Evernote-ra. Körülbelül havonta átnézem ezt a válogatást, és találok valamit, ami felkelti az érdeklődésemet, és jegyzetelni kezdek. 

A kihívás abban rejlik, hogy a történetet a lehető legjobban, egyedibbé és másabbá tegyük, érdekes karakterekkel. A most megjelent könyv a szexuális bűncselekményekre fókuszál, ami nehezebben kivitelezhető – az áldozatok még élnek, a kriminalisztika más, a rendőrségi eljárás pedig nem olyan jól dokumentált. Szerencsére ismerek néhány tisztet, köztük néhány szolgálót is, szóval ez segít.

 

 

Mi a legkönnyebb és legnehezebb az írásban?

Számomra az a legegyszerűbb, ha leülök és belevágok egy projektbe. Megtehetem, amíg a Pókérzékem bizsergetni nem kezd, és azt mondja, hogy valami szemétségen dolgozom.

Leginkább a körvonalazódást élvezem. Ilyenkor friss és izgalmas, és minden furcsa kis fordulat és meglátás előkerül. Hasonlítsd össze a korrektúrával, amikor épp most végeztem azzal a könyvvel, és nem tudok több érzelmet belevinni.

A legnehezebb a szerkesztés, főleg azért, mert folyamatosan változtathatok. Nagyon fegyelmezettnek kell lennem, és követnem kell, amit a szerkesztők mondanak nekem, és csak ennyiben kell maradnom.

 

 

Amikor nem írsz, hogyan pihensz?

Edzőterembe járok, tévét nézek, focit nézek kutyát sétáltatok, autózok a barátnőmmel és általában csak vele tölteni az időt.

 

 

Te olvastad már Ed Érzéketlenül című művét? Ha még nem, itt megtalálod!

 

 

Wermeser Lívia írása

Megosztom
Kapcsolódó cikkek
Teljes lista
  • könyvajánló

    Ha szereted a Bridgertont és Jane Austent, Budai Lotti A zongorista könyvét is imádni fogod

    Tovább olvasom