„Szerintem az ember alapvetően nem monogám.” - Angela Murinai mélyinterjú: a házasság intézményéről és a férfiakba vetett hitéről
Angela Murinait pár hónapja újként köszönthettük a nagyszerű szerzőink táborában. Kérdeztük már őt az éppen megjelenő könyvéről, a Bossa nováról, a mostani interjú azonban inkább személyes hangvételű, ezáltal jobban tudtok azonosulni a könyvvel és Angélával is.
Az interjú első fele itt olvasható.
Szerinted van örökké tartó kapcsolat/házasság? Te miben hiszel?
Szerintem az ember alapvetően nem monogám. Ha megnézed a házasság történetét, az derül ki, hogy ez egy mesterségesen létrehozott szövetség, ami ráadásul hosszú évszázadokon keresztül nem is két ember, hanem két család szövetsége volt. Azt látom, hogy a 20-30 éve működő kapcsolatoknak inkább a barátság az alapja. Emellett olyan párokat is ismerek, akik szexuálisan kinyitották a kapcsolatukat. Hiszen örök kérdés, hogy mi van akkor, ha valaki folyton szexelne, a másiknak közben már a hócipője tele van vele? Melyik fél akaratát tartsák tiszteletben? Mikor jut el egy kapcsolat odáig bizalomban és bátorságban, hogy leüljenek és megbeszéljék, esetleg kinyissák? Ennek két akadálya van, mindkettő társadalmi. A macsó társadalom arra tanította a férfiakat, hogy a nő a tulajdonuk. Bár nőknél is jelen van a birtoklás, de ezt erősen motiválja az, hogy ha elveszítik a férfit, azzal az anyagi biztonságuk megrogyhat, ezért minden nőt ellenségnek látnak. Ez mindig is így volt, a patriarchátusnak nem is érdeke ezen változtatni. Ha a nők anyagi függetlenségben tudnának élni 1-2 gyerekkel, akkor a házasságok 90%-a azonnal véget érne és a nők hanyatt-homlok menekülnének. Mindig megérint, ha olyan kapcsolatokat látok, ahol mély barátság az alap. Mindannyian ilyen hosszú és biztonságos viszonyra vágyunk. Az ilyen párok esetében van egy közös hobbi, mindkét félnek van külön élete és egyenrangúak a napi teendőket, a pénzkeresést és a gyereknevelést illetően. Egyik fél sincs kiszolgáltatva a másiknak, ergo mindkét fél tudja, hogy ha valami nem oké, bárki bármikor elmehet. Vagyis mindkét oldalról bele kell tenni kapcsolatba a munkát! Ehhez nagyfokú érzelmi intelligencia is szükségeltetik, az pedig nem a patriarchális családmodellekben születik meg.
Mi a véleményed a hűtlenségről? Megbocsátható? Mi a te álláspontod?
Egyéni elbírálás alá tenném. A kutatás során sok nővel beszélgethettem, akik őszintén elmondták, miért voltak hűtlenek, ezáltal érthetővé vált számomra az indokuk. Amikor egy férfi azon vekeng, hogy nincs otthon elég szex és morcos a felesége, miközben elé teszi a vacsorát, én húzom a szám.
Megvizsgálnám, kinek milyen indítéka volt, ki mennyit tett előtte azért, hogy az a kapcsolat jobb legyen, hogyan próbálkozott és mely ponton döntött úgy, hogy kilép vagy félrelép. Magát a monogámiát és a házasságot, alapjaiban át kellene gondolni. Mint az köztudott, a párkereső oldalakon regisztráltak 80%-a nős férfi. Akkor pedig itt valami nagyon nem oké a felelősségek és a feladatok tekintetében. Az asszony otthon mossa a gatyát, miközben apának van ideje, módja, lehetősége és kedve más nőkkel ismerkedni. Azt is érdemes lenne megnézni, ahogyan a párok rendbe akarják hozni a kapcsolatukat. Erre felépült egy iparág, a párterápia. Én ezt ennél egyszerűbben oldanám meg. Legyen két lakás, ahova egy hónapra külön tudnak menni, az majd megmutatja, van-e még közös út. Ha valakitől ennyi időt külön töltünk és nem hiányzik, akkor - csak így Rudisan szólva - ami nem megy, azt nem biztos, hogy erőltetni kellene.
Ha úgy alakulna, újraházasodnál?
Soha! A házasságot ebben a formájában nem tartom emberbarát intézménynek.
Mit tanácsolnál a szereplőknek, ha az ő helyükben lennél?
Nyilván a könyv sok pontján lehetne megannyi tanácsot adni. De én ezzel óvatosan bánnék. Be kell járnia mindenkinek a saját útját. Ki vagyok én a sok elrontott döntésemmel, hogy megmondjam kinek mit kellene tennie. Hagynám őket kibontakozni, különösen a két nőt. Nagyon nagyot mentek, kihozták magukból a lehető legjobbat. Remélem sokan megszeretik őket, példaként tudnak majd szolgálni mit lehet egy ilyen helyzetből kihozni, pró és kontra, azokon a sémákon túl, amiket éppen felkínál az élet.
Mitől jó véleményed szerint egy társ?
Hagyja emelkedni a szerelmét, hátrébb tud lépni és közben vele együtt örülni. Ez például nagyon fontos. Nem csak „engedi”, hogy kiteljesedjen a másik, ha belefér a mindennapi kötelező teendői közé, hanem átveszi a terhek egy részét. A mai társadalomban sajnos nem adunk a férfiak kezébe eszközt ahhoz, hogy ki tudják fejezni az érzéseiket, vagy egyáltalán megengedjék maguknak, hogy felismerjék azokat. Az interjúimból az derült ki, hogy a fiú gyermekre a társadalmi és az apai minta hat legerősebben. Az a gyerek, aki azt látja otthon, hogy az apa egy macsó és az anya másodrendű, gyakorlatilag kiszolgáló személyzet, már tinikorban jó eséllyel verbálisan bántalmazni fogja az édesanyját és maga is szolgának tekinti. Ha a házasság rendszerén változtatnánk, akkor nem csak a hűség, megcsalás, boldogság, boldogtalanság mezsgyéjén járnánk, hanem rájönnénk arra is, milyen mintákat adunk tovább a gyerekeinknek.
Említetted, hogy vannak további terveid. Megosztanál velünk párat?
Egy sorozatot szeretnék a nők és a kapcsolatok problémáit elemezve, aminek a Bossa Nova az első része. Már írtam is ezekben a témákban két könyvet, de azok esszé kötetek voltak, túl komolyak. Nehéz témákat szeretnék szórakoztató köntösben feldolgozni, szerethető szereplőkkel, hogy jó legyen olvasni. Mindegyiknek egy tánctípus lesz a címe, mert leírásuk számomra átvetíthető az emberi kapcsolatokra, hiszen az életünk egy tánc. A Bossa novához egyébként van egy zenei válogatásom is, ezeket hallgattam miközben írtam.
Angela Murinai Bossa nova című könyve elérhető az Álomgyárnál.
