„Egy kapcsolatban annak van nagyobb felelőssége, akinek több a hatalma.” - Angela Murinai mélyinterjú: a házasság intézményéről és a férfiakba vetett hitéről
Angela Murinait pár hónapja újként köszönthettük a nagyszerű szerzőink táborában. Kérdeztük már őt az éppen megjelenő könyvéről, a Bossa nováról, a mostani interjú azonban inkább személyes hangvételű, ezáltal jobban tudtok azonosulni a könyvvel és Angélával is.
Hogy vagy mostanában, Angéla, mi történik veled?
Köszönöm, nagyon jól vagyok. Új vagyok az Álomgyárnál és nekem ez egy nagyszerű lehetőség. Érdekes ebbe a munkatempóba belesimulni, úgy érzem, hogy hazataláltam. Elképesztő az a figyelem, amivel mint írót, körbevesz a kiadó és segíti a munkámat. Ez a fajta jelenlét nagyon inspiráló tud lenni. Most egyébként nagyon erős korszakomat élem, új témákat keresek, írom a következő könyvet, két évre előre látom, hogy mit szeretnék csinálni. Közben egy óriási áldás az, hogy meghívtak és kreatív írást taníthatok a Magyar Íróképzőnél. Jelenleg egyébként Bécsben vagyok egy nagyszabású rendezvényen, ahol az itteni magyaroknak tartanak előadásokat és én is az interjúalanyok között vagyok. Aztán pedig megyek Magyarországra!
Azt már említetted, hogy ez az első fikciós regényed. Honnan jött a könyv ötlete?
Engem ez a téma mindig is nagyon érdekelt, nyilván a saját életem miatt is. Sosem csináltam abból titkot, hogy az utolsó években bizony válságban volt a házasságunk a férjemmel, de azt nem tudom megjósolni, hogy mi lett volna, ha ő életben marad.
Emellett írtam egy könyvet az anyaságról, amihez sok interjút kellett készítenem és mellette komoly kutatómunkát is végeztem. Ebből kifolyólag találkoztam olyan nőkkel, akik megcsalták a férjüket és körvonalazódott bennem egy kép, miszerint a hűtlenség és az ahhoz vezető indítékok nem ugyanúgy működnek a nőknél, mint a férfiaknál. Láttam egy negatív mintázatot a beszorítottságról, a meg nem valósuló életcéloktól, a frusztrációról, amik a házasságban élő nőket nyomasztják. Miután a nőket arra kondicionálják, hogy a szerelemben teljesedjenek ki, szinte törvényszerű, hogy amikor szelepet keresnek a hétköznapok monotonitásából, akkor valami módon a szerelem felé fordulnak. Ez viszont nagyon kiszolgáltatottá teszi őket, mivel a férfiaknak, akik fogadják ezt a fajta éhséget, teljesen más a motivációjuk, amikor szeretőt keresnek. Ezért a nők esetében ennek a kitekintésnek is gyakran az a vége, hogy kapnak egy pofont, vagy épp belekerülnek egy sokadik küzdelembe. Az is érdekelt még, hogy mik azok a keretek, amiken belül megpróbálják a párok helyrehozni a kapcsolatukat. Sok esetben ezek is sematikusak, még akkor is a nő megy a férfi alá és kezd el jobban teperni, ha a férfi volt a hunyó.
Talán tudat alatt a nőkbe van nevelve, hogy ha a férfi félrelép, akkor azért csak ők a felelősek, hiszen biztosan otthon hiányzott valami.
Abszolút, ez a narratíva is. Ennek a finomított változata, amikor kategorikusan kijelentik, hogy 50-50% a felelősség mértéke. Hát nem! Én azt gondolom, hogy egy kapcsolatban is annak van nagyobb felelőssége, akinek több a hatalma. Egy nő, aki otthon van a gyerekkel és társadalmilag függőségben van, az hogyan tudna ugyanakkora részt kivenni, mint a férj, akinek jut ideje arra, hogy barátnőt tartson. Nem beszélve arról, hogy ha ki is derül, a társadalomban mindig lesz olyan, aki azt mondja, hogy hát oka volt rá. És ki vizsgálja azt vajon, hogy az a feleség, aki tényleg morcos, hogyan jutott odáig, hogy már csak ingerült és fáradt tud lenni? Mit kéne még csinálnia, hogy a férfi tisztességgel részt vegyen a közös életükben?
Mi lehet a titka annak, hogy valaki ne süppedjen bele „csak” a feleség és anya szerepbe?
Szerintem ez a történet elég korán kezdődik. Például a regénybeli szereplőm Janka, a szokások és hagyományok útján nőtt fel. Soha nem kapott ahhoz útmutatást, hogy ki is lehetne ő azon kívül, hogy anya és feleség. Gondoljunk csak bele, amikor egy ilyen nő a késői harmincas éveiben elkezd fáradni és érzi, hogy valami nem oké. Nem érti, hogy mi a baj, hiszen megvan mindene. Közben a lelkét egy ideig eltaposhatta, de hirtelen követeli azt, ami neki jár. Ha egy embernek semmi önismerete sincs, vajon mit talál magában, amikor arra keresi a választ, hogy ki ő a szerepein túl? A nőknek egész gyerekkoruktól fontos volna tudni, hogy kik ők, mik az ambícióik, mihez értenek. A társadalom azonban ezt nem engedi, csak egy bizonyos szintig, végül szól, hogy hahó anyukám, lehet itt önismeretet gyakorolni, de aztán menjél szépen szülni, mert neked az a legfőbb dolgod. Ezzel szemben nagyon veszélyes az, ha egy nőnek a gyereke az egyetlen lehetősége arra, hogy kiteljesedjen és sikert érjen el. Biztos, hogy mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ezt kitapossa belőle, az pedig senkinek sem jó. Ha egy anya erős és kreatív, erőt tud adni a gyerekének is. Amennyiben még időben öngondoskodásba kezd, megakadályozhatja, hogy később úgy érezze, mindent feladott, legfőképp saját magát.
Angela Murinai Bossa nova című könyve elérhető az Álomgyárnál.
