Miért, hogy ma is a lovas társadalom bibliája Széchenyi István Lovakrul címû munkája? Holott lassan két évszázada, 1828-ban jelent meg ez a röpirat-ként is aposztrofált mû. Mégpedig magyar nyelven! Német fordítása is csak két évvel ezután követte. Röpirat lótartást, lónevelést és -futtatást (versenyzést) törekszik népszerûsíteni, mégpedig a legkorszerûbb közgazdasági ismereteket is összegzõ tanulmány igényével. Pontról pontra veszi sorra tanácsait, miként hozható magasabb színvonalra a hazai lóállapot: versenyek, pályadíjak, nyilvántartás, intézmények, nevelés, felkészítés, vásárok stb. S akinek szeme van, túllát a ménesek jószágain a versengésben nem maga a nyereség, hanem a jutalmas nyereség lehetõsége inspirálja a vállalkozókat. Példák során bizonyítja, miért érdemes itthon befektetni, ha némelykor csak hosszú távon is visszatérülõ üzletekbe. Percig sem unalmas és nem istállószagú elemzését a sajnos sok tekintetben ma is aktuális közállapotokról, élmény kézbe venni a szerzõt csak kõbe vésett emlékmûként, szoborként, utcanévként ismerõ generációknak is.