Szathmári Sándor 1935-ben írta meg remekmûvét, a Kazohiniát, amit a nagyközönség mellett még Karinthy és Babits is elismeréssel fogadott. Azonban kevésbé ismertek azon elbeszélései, melyek bármikor felveszik a versenyt a szerzõ korának hasonló stílusú alkotásaival. A kötet nyitó és címadó novellája, a Gépvilág elsõ olvasatra Wells parafrázis, amely 1938-ból idõgépével a távoli jövõbe, a gépkorszakba utazik. Visszafelé megáll 1964-ben, s a szerzõnek átadja azt a korongot, amire annak a különös futurisztikus idõnek a históriáját rögzítette. A hosszú elbeszélés során kiderül, miként irtották ki a gondolkodó gépek elõbb alkotóikat, majd minden szerves életet a Földrõl. A száraz stílusú, ám bölcseleti mélységû írásból kiderül: az emberiség saját szûklátókörûségének, kapzsiságának áldozata lesz. A kötetben szereplõ fantasztikus tárgyú elbeszélések mindegyike a magyar irodalom értékes és ritka gyöngyszemei.