A ,könyv alcímei magukért beszélnek: Mítoszok Dunája a Duna mítosza, A vízen föl és alá. Ezt a szöveget ne a ,horgászok olvassák, mert a Duna ugyan víz is, és hozzátartoznak a parton ,türelmesen kapásra várók és a halak is, de a Duna ezen kívül nagyon sok minden. Mi ,a folyó? kérdezi a szerzõ. Az ácsorgó, csöndesen nyiszorgó uszályok? A hidak, ,kastélyok, vízimalmok? A történelem? Fosszíliák, kagylók, kavicsok? A hal és a ,halászlé is a Duna? A donaueschingeni forrásmedence fölé hajló rokokó dáma ,arcának sárga holdja a víz tükrében? És a gyékényvágó cigányé is, a delta ,csavargójáé, aki a kényes hölgytõl háromezer kilométerrel távolabb bámulja ,füstös képét a süppedékes láp vizében? A delta ortodox népe, a lipován is a ,folyó volna? A dunai kozák, akinek õsei a XVII. században menekültek a deltába? ,A mokányok is a Duna volna? A móc pásztorok, akik az Erdélyi Érchegységbõl ,hajtották juhnyájaikat a deltáig, Dobrudzsa ,enyhe telébe, kövér mocsaraira? A mesék és babonák? Ez mind a Duna? A part ,mentében vágtató szkíta és avar lovasok illanó képe? A regényeirõl és kultúrhistóriai munkáiról ismert ,szerzõvel aláereszkedünk, föl s alá flangálunk, szörfözünk a folyón, miközben a ,közép-európai népek történelméhez oly szorosan kötõdõ folyóról elmélkedünk. Száraz ,Miklós György szokatlan szövege néhol barokkosan zsúfolt, másutt lustán ,hömpölygõ, mint maga a tárgya, a nagy folyó. Ókori történészek, gondolkodók, ,ismert nagy utazók, írók, filozófusok, költõk megfigyeléseit, érveit veti ,össze, ütközteti, elbizonytalanít és meggyõz, észrevétlenül oktat és közelebb ,hozza mindazt, ami neki, nekünk a Duna.