Szalontay Mihálynak A nagy perhez írt tanulmányából idézzük: Ez a mû magasan kiemelkedik alkotásai sorából, s az egész magyar kultúrtörténetnek jelentõs dokumentuma. Ebben a perben Eötvös nemcsak egy politikai tanítás és korlátolt fanatizmus koholta hamis vádat tört össze, hanem a kor legmagasabb szintû ismeretanyagának birtokában és annak segítségével példát adott a társadalmi haladásért vívóknak, s erõt az elnyomottaknak. Itt nem is csak az ártatlanok kiszabadítása, hanem az antiszemitizmus legyõzése a végsõ cél. S tovább, az õ eszlári sikere nemcsak egy üldözött vallás vagy a kor felfogása szerint: fajta rehabilitációja volt, hanem a felvilágosultság, elfogulatlanság, a tárgyilagosság, egyszóval a modern gondolkodás, a modern embereszmény diadala is A nagy per irodalmunknak is egyedülálló alkotása. Szinte meghatározhatatlan mûfajú munka olyan mû, amellyel irodalomtörténet-írásunk még sokat fog foglalkozni. Tulajdonképpen dokumentumregény, egységes egész, a történetbõl adódó szerkezettel. (Furcsa módon rokon vonásokat fedezhetünk fel Truman Capote közelmúltban megjelent Hidegvérrel címû regényével, mindkét író ugyanolyan módon kezeli tárgyát, ugyanolyan precizitással követi az eseményeket, ugyanolyan jelentõséget tulajdonít a pszichológiai dokumentumoknak stb.) Az aprólékos, mindenre kiterjedõ figyelem a megbízható dokumentum-jelleget erõsíti Annak számára, aki a XIX. századi Magyarország életét kutatja, feltétlenül egyik legnagyobb erénye: forrásértéke az olvasó számára pedig, hogy izgalmas regény. Mert az is Olyan regény, amely anélkül hogy feladatául tûzte volna ki, korképet ad a XIX. század nyolcvanas éveinek magyar viszonyairól méghozzá pontosat és hiteleset , s ezzel akaratlanul is leleplezõje lett kora közéletének. Olyan mû ez, mellyel, ha nem íródik meg, szegényebb lett volna irodalmunk, kultúránk, olyan mû, mely tanúságtételével az égre kiált, és egyszersmind büszkévé tesz, s hálássá Eötvös Károly iránt, hogy erre a büszkeségre lehetõséget adott.