Eötvös Károly (1842-1916)A lexikonban csak ez áll: politikus és ügyvéd. Mindenki, aki magyar, érezni fogja e meghatározás kényszerû lazaságát. Eötvös Károly nagy darab magyarság, egy darab történelem, egy darab múlt, a nemesi kúriák hervatag fuvalma, s az új kor lehelete, aranyló humor s politikai bátorság, kedély s hõsiesség, dohogó tréfakedv s gyengéd, szemérmes, andalgó költészet. Ki tudja lefordítani más nyelvre, megérzékeltetni idegenek számára, hogy milyen villamos áram futott végig a huszadik századbeli magyar idegzetén, mikor a vajda nevét hallotta. ( ) Néha forradalmárnak gondoltuk, néha a konzervativizmus megtestesülésének, néha költõnek, néha boszorkányos fiskálisnak, néha egy áldott kedélynek, néha pedig egy eleven lexikonnak. Annyi képesség, erõ lakozott benne, hogy a jövõ aligha tudja õt egypár szóval, lakonikusan jellemezni. A nevét kell majd idézni, mely gazdagságot rejt magában, mint egy kedves, drága ékszertok. (Kosztolányi Dezsõ)Elõre meg kell mondanom, mirõl szól könyvem. Aki olvasásába belekezd: tudja meg eleve, mit talál soraiban. Ne várjon se mást, se többet.Okom az, hogy a tárgy különös. Valami sok könyvet nem írhattak róla, mióta írnak az emberek. Efféle könyvet nem olvastam s nem is hallottam, hogy volna efféle. Több mint százezer könyvet írtak már hitrõl, vallásról, szentegyházról, de oly módon, miként én, még nem írtak. Én legalább úgy gondolom, úgy tudom. Meglehet: tévedek. Ha írtak is: akkor is meg kell írnom a magam könyvét.Van felekezet Magyarországban, melyet úgy hivnak: a Nazarénusok. Vallásos felekezet ez. Hívõit a történelmi egyházak híveibõl toborozza. Különösen római katholikusok és kálvinisták voltak kezdõ hívei. De más egyházakból is nyert már híveket.Ezekrõl lesz szó könyvemben. Tehát hitrõl is, vallásról is, egyházról is.