A mesékbõl, mítoszokból, mondákból elõbb alakulhatott ki a novella amely magát az egyszerû mese vázát adja, zárt, tömör, szinte drámai szerkezetben , mint a regény, amely epizódokkal tarkított, terjedelmes és szétfolyó formájában már a legkorábbi romantika motívumait õrzi és mutatja. Éppen a regényekbõl derül ki, hogy az irodalmi elbeszélésnek, a novellisztikának kezdettõl fogva a szórakoztatás volt a célja. Ezért használja szüntelenül a csodás jelenségeket, a rémtörténeteket, a rablóromantikát, a boszorkányhistóriákat, a varázslatot, az elképesztõ úti kalandok elbeszélését, az utópisztikus ábrándozást, s mindenekfelett az erotikát, vagyis a szerelmet (mert az erotikának az ókorban nem volt meg az a rossz ízû mellékértelme, mint ma: egyszerûen annyit jelentett, hogy szerelem). Szinte magától értetõdik, hogy az Kr. e. II. sz. óta kialakult olvasóközönség érdeklõdését (az anekdotikus és érzelmes történetkék, az anekdoták és humoreszkek, a méregkeverések s egyéb novellisztikus témák mellett) elsõsorban a szerelmes elbeszélések, s ezek közt is a csiklandós erotika izgalmas és mindig népszerû termékei csigázták fel és kötötték le.