Vi Keeland: Mi jön/jöhet a boldogító igen kimondása után? – Interjú a Megszállottság című könyvéről és amit tudhatunk a kezdetekről

Vi Keeland több tucatnyi könyv után végre kiadta azt a thrillert, amit mindig is meg akart írni.

Miután 11 év alatt 45 romantikus regénye jelent meg, Vi Keeland bestseller-író készen állt arra, hogy lerántsa a leplet arról, mi történik a boldogság után. Itthon idén januárban jelent meg első thrillere, a Megszállottság. Keeland szerette volna megvizsgálni azt az eshetőséget, amikor a dolgok egy idő után már nem mennek túl jól a párkapcsolatban. „Vajon mi történik a romantika után, amikor is bekövetkezik a tragédia?”

A kelet-new yorki, brooklyni születésű Keeland - aki megőrizte akcentusának finom nyomát - nem rendelkezik hivatalos írói képzéssel, ami szerinte jócskán hozzájárul a lappangó imposztor-szindrómájához. Úgy jellemzi magát, mint aki egész életében „lelkes olvasója” volt mind a thrillereknek, mind a romantikus regényeknek. Valójában a kezdetektől fogva ki akarta próbálni magát a feszültséggel teli könyvek világában, és most végre eljött az idő.

„Annyi romantikus regényt írtam, hogy már kezdtem azt gondolni: Ezt a mondatot már leírtam. Oh, és ezt is..”

- mondta Keeland, aki bordó blúzt, több réteg vékony nyakláncot és vastag keretes szemüveget viselt az interjú alatt. Sápadt haja lazán lógott  az arca körül, és kezei a levegőben röpködtek, miközben gyors tempóban csevegett. Bár tiltakozott, hisz introvertáltnak és esetlennek tartja magát ahhoz, hogy megmutassa az arcát a TikTok-videóiban, mégis üdítően őszinte és lefegyverzően önironikus volt.

Keeland napjai hajnali fél ötkor kezdődnek. A korai órákat három kutyája szeretgetésével, némi koffein bevitelével és adminisztrációs munkával tölti, mielőtt visszavonulna a dolgozószobájába. Itt senki - beleértve a kutyákat - sem zavarhatja meg. Hihetetlenül szorgalmas, és látszólag nem riad vissza az írói válságtól sem. Egyszerűen csak átvészeli azokat. Gyakran előfordul, hogy délelőtt egy könyvön dolgozik, majd sétálni megy, délután pedig már egy másik könyvet ír.

Ezt a szigorú rutint viszonylag későn sikerült kialakítania a pályafutása során.

Keeland nem sokkal a főiskola után kezdett el írni, egy azóta rég elveszett jegyzetfüzetbe firkantott le egy fél regényt. Akkoriban még nem gondolt arra, hogy történeteit megossza a világgal; ehelyett jogi egyetemre ment, hogy adószakértő legyen.

Az irodai élet megkezdése után is folytatta az írást és élénken emlékszik arra, amikor először gondolt a publikálásra. Az ötlet egy nehéz pillanatban jutott eszébe: A Sandy hurrikán több, mint egy méter magasan vízzel töltötte meg a családja otthonát. Keeland, a férje és három gyermekük egy lakókocsiba költöztek a telkükön.

Ekkor Keeland véletlenül rátalált egy cikkre a magánkiadás lehetőségéről, mely fogalommal akkor találkozott először. Egy kész, bár szerkesztetlen könyve volt a dobozban, és miután néhány hónapig gondolkodott rajta, azt mondta: “Tudod mit? Hajrá!” Meg sem próbált utánakérdezni vagy ügynököt szerezni. Nem volt honlapja vagy szerzői Facebook-oldala, csak csinálta. Aztán pár nappal később valaki írt egy kritikát a könyvről. Még csak ötcsillagos sem volt! De elolvasta, és ez nagyon fellelkesítette Keeland-et, így folytatta tovább.”

Kezdetben nem hagyta ott a munkáját, és a férjén kívül senkinek sem beszélt az írói mellékállásáról. Ezekben az első években az írást a saját és a gyermekei időbeosztása köré kellett beillesztenie.

„A legidősebb fiam 14 éves volt, amikor belevágtam” - mondja. „Minden gyermekem hihetetlenül sportos, nem úgy, mint én. Egész évben sportoltak, én pedig állandóan a pálya szélén gépeltem.”

A közönsége gyorsan nőtt; a 2013 szeptemberében megjelent Nico, a harcos, második romantikus sorozatának első könyve bestseller lett. Keeland többször is felkerült a listákra, mielőtt elég magabiztosnak érezte magát ahhoz, hogy otthagyja a hétköznapi munkáját. „Féltem” - magyarázza. „Még akkor is, amikor nagyon jól ment az írás, folyamatosan úgy éreztem, hogy minden egyes siker az utolsó is lehet. Körülbelül hat évbe telt, mire elég önbizalmam lett ahhoz, hogy teljes munkaidőben írjak.”

A Megszállottság az első önálló, hagyományosan kiadott könyve. Sok szempontból a regényt a következő nagy ugrásnak érzi, és ugyanolyan ideges a műfajváltás miatt, mint amilyen akkor volt, amikor a jogi pályát hagyta maga mögött.

„A Megszállottság öt évvel ezelőtt született meg” - vallja be. „Elmondtam az ötletet az ügynökömnek és ő azt mondta: “Csináld!” De megvolt a már jól bevált rutinom, és azt írtam, amit az olvasók elvártak tőlem. Aztán néhány évvel később úgy voltam vele, hogy mégis muszáj megírnom. Még ha nem is csinálok vele semmit, akkor is ki kell adnom magamból.”

A Megszállottság a New York-i terapeuta, Meredith McCall történetét követi, akinek tökéletes kapcsolata a profi hokis Connor Fitzgeralddal megromlik, miután egy karrierje végét jelentő sérülés miatt a férfi fájdalomcsillapító-függővé válik, és dühkezelési problémákkal küzd. Connor alkoholos befolyásoltság alatt vezetve meghal, megölve egy nőt és gyermekét, magára hagyva Meredith-t, aki a túlélők bűntudatával küszködik. Amikor egy kávézóban véletlenül felismeri Gabrielt, az elütött nő férjét, annak megszállottja lesz. A dolgok újabb fordulatot vesznek, amikor Gabriel páciensként felbukkan Meredith pszichiátriai rendelőjében. Ahogy ők ketten egymás életébe keverednek - és tiltott vonzalom bontakozik ki közöttük -, az olvasónak kérdésessé válik, hogy pontosan ki is üldöz kit.

Keeland a központi kapcsolatot macska-egér játékként képzelte el. A Meredith és Gabriel közötti feszültség egyszerre pszichológiai és szexuális, és bár a regény nem romantikus, mégis akad néhány perzselő jelenet.

„Egy kicsit feszegetni akartam a határokat. Valójában nagyon élveztem, hogy egy kis romantikát is csempésztem a lapok közé. Sőt, esetenként tiltott, tabu dolgokkal is találkozhat benne az olvasó.”

Mindezek ellenére a Megszállottság megírása egy hosszú tanulási folyamat volt, mialatt Keeland elsajátította az új műfaj tempóját és konvencióit, egészen a szexjelenetekig bezárólag. „Végig kételkedtem magamban. Olyan kérdések kavarogtak a fejemben, mint: Ez már túl sok? Ez nem elég?” - emlékszik vissza.

Ezek a kérdések vezették őt Emily Bestler szerkesztőhöz. „Olyan valakivel akartam együtt dolgozni, aki olyan könyveket adott ki, amelyeket csodáltam” - mondja. „Sosem voltam biztos a szerkezetben és a cselekmény vezetésében. Amikor először kezdtem, készítettem egy kis jegyzetet: Azt akarom, hogy az első fordulat a regény 20%-ánál történjen. De aztán visszaolvastam, és rájöttem, hogy ez túl sokáig tart. Tényleg szerettem volna valakit, akinek a tanácsaira támaszkodhatok.”

Az új műfaj hozott magával néhány váratlan örömöt is. Egyrészt, „ha romantikus regényt írsz, a főszereplőknek szerethetőnek kell lenniük. Míg egy thrillerben egyszerűen csak érdekessé teheted őket”.

Hasonlóképpen örömét lelte abban, hogy a befejezést kissé kétértelművé tette, és az utolsó sorban egy szívszorító fordulatot hozott. „Úgy érzem, mindent romantikusan kell lezárnom. Írtam már futball játékosokról szóló románcot, és az emberek e-mailben megkérdezték tőlem, hogy mi volt a főszereplő mezszáma. Minden kérdésre választ akarnak kapni. De itt imádtam, hogy arra bíztathattam az olvasókat, hogy használják a képzelő erejüket, és késztettem őket, hogy vissza akarjanak lapozni, újra elolvasni bizonyos részeket.”

Keeland reméli, hogy a romantikus és a thriller olvasók egyaránt találnak majd kedvükre valót a Megszállottságban. „Tudom, hogy nem fogok mindenkit kielégíteni, de remélem, hogy a rajongóim követnek majd, és mindkét közönségem kedvelni fog. Talán néhány romantikus olvasót rá tudok venni a thrillerekre, és még néhány thriller rajongót is meg tudok győzni, hogy térjen át egy rövid időre a romantika világába.”

Vi Keeland regényei elérhetőek az Álomgyárnál!

Forrás: Publishers Weekly