Sz*pd le és uralkodj!

Az orális szex „űzése“ nőként alantas dolog vagy földöntúli élvezet? Esetleg a hatalom kézben (szájban) tartása? Vagy mindezek együtt, de inkább ne is beszéljünk róla?

Hát akkor itt az ideje, hogy csipkés kesztyűvel a kezünkön megpiszkáljuk ezt a korántsem mocskos, mint inkább pikáns és érdekes kérdést, persze csak óvatosan!

 

 

Női emancipáció, szexuális forradalom, jogok és kötelezettségek a szavazófülkétől a hálószobáig

 

De kezdjük a legelején! Mi jut eszébe a világnak egy nőről? Ha a világ egy ember lenne, és a szemein keresztül vizsgálná meg a körülötte lévő személyeket, dolgokat, és történéseket, akkor sem születhetne erre a kérdésre egy szimpla tagmondatból álló válasz. Valószínűleg a Világ a feltett kérdésre ezt felelné, hogy kitérjen az egyenes válasz elől: - Attól függ melyik korban.

Természetesen mivel én itt fentebb -a címben- azt ígértem, hogy a nők által nyújtott orális örömszerzésről lesz szó, senki ne ijedjen meg, mert most nem következik egy hosszas esszé a nők társadalomban betöltött szerepéről, és a nők jogainak fejlődéséről. Csupán arról van szó, hogy egy kicsit meg kell kapargatnunk a felszínt, hogy szélesebb látószögből vizsgáljuk meg a kérdést. Éppen csak annyira, hogy megértsük mitől olyan kényes téma, ha valamit a szánkba szeretnénk helyezni, ami nem étel, pet palack, vagy egy lufi, amit a gyerek zsúrjára kell éppen felfújni. Hanem egy pénisz. Metélt, vagy metéletlen. Szőrös, netán simára borotvált. Pettyhüdt, esetleg merev, mint az iskolai portás néni, aki az istennek nem engedte, hogy tizedikben kiszökj cigizni az épület elé a nagyszünetben. Szóval pénisz a női szájban, ami olyan, amilyen és pont.

 

Tehát a Világ mint személy akkor most lehunyja a szemét, áttekinti az emberiség történetét, és bővebben kifejtve ezt válaszolja: -A nő feladata kihordani, majd világra hozni az utódokat. A nő egy tiszta, ártatlan hófehér liliom, aki jobb, ha távol tartja magát az olyan mocskos dolgoktól, mint például a politika, a szex és a véleménynyílvánítás. Most és mindörökké, amíg ember népesíti be a Földet. Ámen. És anélkül, hogy a Világ ezen álláspontját olyan tudományos adatokkal támasztaná alá, mint például, hogy Svájcban  a nőknek egészen 1971-ig nem volt szavazati joguk, el kell ismernünk, hogy a Világnak bizony teljes mértékben igaza van a nők megítélésével kapcsolatban. Most azt gondolod, hogy ez mind szamárság, hiszen ott van Michelle Obama, aki önálló életre keltette a first ladységet és nincs az a valamit magára adó amerikai háztartás, ahol ne lenne megtalálható Michelle „Így lettem“ című önéletrajzi bestsellere a mindenki számára látható nappali lelke elnevezésű könyvespolcon. Meg aztán itt van ez a finom kis európai hölgy, Ursula von der Leyen, akinek törékeny alkata senkit ne tévesszen meg, ugyanis az Európai Bizottság elnökeként holnap nekimehetne egy általa tetszőlegesen választott bármelyik kontinensnek, és ez a képzeletbeli kontinens igencsak nagy pácban lenne. De ne is menjünk ilyen messzire, hát itthon is női köztársasági elnök székel a Sándor Palotában!

Ez mind mesésen hangzik, és annyira árad belőle a modern öntudatos, erős, független női kisugárzás, hogy mindjárt elkezdek tesztoszteront termelni! De kérdem én, mikor ültél be utoljára a barátnőiddel és kezdte úgy bármelyikőtök az élménybeszámolóját, hogy: -Képzeljétek, én tegnap majd egy órán keresztül szoptam a Zsolti farkát, a végén már majd beleszédültem, de olyan izgató volt! -Szerintetek itt angol muffinnal csinálják az Eggs Benedictet, vagy sima kenyérrel?

Hát hogy is fogalmazzak? Lássuk csak! Itt a szerencsés Zsolti kedves párja mellett azt hiszem hirtelen mindenkinek kiakadna az állkapcsa. Csak míg Zsolti nőjének az orális szextől, addig a barátnőknek attól, hogy meglepődésükben hirtelen úgy esne le az álluk, hogy miközben a földet verdesné, a helyéről is menten kiakadna. Ugye ez a beszélgetés elképzelhetetlen mindenféle pironkodás, szem lesütés és szégyenkezés mellett is?! Vagyis előbb adunk atomfegyvert egy nő kezébe, mint egy péniszt a szájába.

De hogy jutottunk el idáig? Jobban mondva, hogyan maradhattunk évszázadokon keresztül mindvégig egy helyben, amikor azt hittük, hogy a nemek közötti egyenlőségünk segítségével megjártuk már a Holdat is?

 

 

Szopj le szépségem!

 

Ha azt mondom Amerikai pite, akkor biztosan nem lövök mellé, hogy közben azt gondolom, ezt a filmet mindenki látta, aki a 80-as évek közepe-vége felé született. A történet főhőse négy fiú, akik elhatározzák, hogy a középiskola utolsó évében mindenképpen megszabadulnak a (szerintük elhúzódó) szüzességüktől. A fenti mondat (Szopj le szépségem) az iskola ügyeletes szépfiúja szájából hangzik el, hogy demonstrálja a főhős fejlődését, miszerint a film elején egy igazi tuskó, aki a történet végére megtalálja az igaz szerelmet, mely igaz szerelem testi megnyilvánulásakor –azaz szex közben- természetesen már eszébe sem jut, hogy orális kényeztetést várjon szerelmétől.

Mit is tanított nekünk -akkor még szűz lányoknak- a szexualitásról ez a szinte a témában ( szex, szüzesség elvesztése, felnőtté válás) már-már klasszikusnak számító alkotás?

Azt, hogy az orális szex a kamaszfiúk pofátlan próbálkozása, amit zsigerből vissza kell utasítani, ha az ember egy kicsit is ad magára, mert megalázó és lealacsonyító a női társadalomra nézve. Az „igazi“ szexhez pedig semmi köze és kész.

A kilencvenes évek filmipara egyébként pontosan ugyanezt a narratívát hangsúlyozta minden egyes fontos és olyan komoly filmjével, amit úgy ittunk magunkba, mint csecsemőként az anyatejet, és formálta éppen ezért a szexualitás fogalmáról kialakított képünket három dimenziós helyett egy dimenzióssá.

 

Vegyük például a Micsoda Nő-t! Azért is remek állatorvosi ló ez az 1990-ben bemutatott romkom, mert a főhős, Vivien konkrétan egy prostituált, aki szakmájából kifolyólag azzal keresi a pénzt, hogy férfiakkal szexel. Na már most Vivien -a prosti és Edward –a kifinomult sikeres üzletember legalább háromszor szexelnek a 90 perces műsoridő alatt, de ezek közül mind a három alkalommal annyi történik, hogy Edward lágyan és gyengéden csókolgatja Vivien nyakát, majd ezután ráfekszik, és a jól bevált misszionárius pózban gyengéden, cirógatva, szinte úgy, hogy alig ér hozzá együtt hál vele. A prostituálttal. Akinek filmbéli karaktere alapján egyáltalán nem az a feladata, hogy orálisan (is) kielégítse a kuncsaftját, hanem, hogy a san fransisco-i operában átadja magát az opera ária hallgatása által nyújtott legmagasabb fokú kultúrális gyönyöröknek.

Tehát 1999-re két dologban lehettünk egészen biztosak a szexualitással kapcsolatban: az orális szex ciki, viszont a prostitúció egyenes út a szerelem és a gazdagság felé.

 

Ugyanebben az évben esett, hogy megjelent a szintén ikonikusnak számító Csak egy kis pánik című vígjáték, amiben Robert de Niro egy szorongó és pánikrohamokkal küzdő amerikai keresztapát alakít, aki felkeres egy terapeutát, hogy ismét kegyetlen és könyörtelen gengszterként csinálhassa azt, amihez a legjobban ért: egy bűnszervezet irányítását. A neurotikus pszichiáter és a keresztapa között hamar bensőséges viszony alakul ki, melynek során az is szóba kerül, hogy Paul Vitti azért tart szeretőt, mert bizonyos dolgokat egyszerűen nem várhat el a feleségétől: „ ...hát azzal a szájjal csókolja meg a gyermekeimet is..“

Vagyis még a legelvetemültebb gyilkos sem alázná meg annyira a feleségét, hogy orális kényzetést várna el tőle.

 

Magyaroszágra 2002-ben érkezett meg a Szex és New York című sorozat, amely nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy lenyomja a társadalom torkán a szingli élet létjogosultságát annak minden velejárójával. Ez a téma annyira összetett, hogy megérdemel egy saját írást, úgyhogy itt most csak annyira térnék ki, hogy a sorozat szabadszájú, szexuális étvágyát, szabadosságát és szokásait tekintve  szinte már maszkulin Samantha Jones is csupán annyit mond az orális szexről, hogy nem véletlenük hívjuk azt munkának (utalva ezzel az angol szleng „blow job“kifejezésre).

 

Tehát a kétezres évek elejére eljutottunk odáig, hogy a karrier szent és sérthetetlen, nőként is jogunk van előtérbe helyezni a szellemi kibontakozásunkat a családalapítással szemben. És az orális szex sem tabu többé bizonyos ledérebb - de a társadalomban köztiszteletben álló - hölgyek számára sem, ugyanakkor semmiképp sem élvezet, mint inkább a szükséges rossz, amit nekünk-emancipált nőknek- le kell nyelnünk.

 

Az internet és a social media berobbanásával aztán fordult egy nagyot a világ. A Time magazin 1927 óta minden évben megválasztja az év emberét, és 2006-ban rendhagyó módon nem egy köztiszteletben álló Nobel díjas professzorra, vagy egy élsportolóra esett a magazin választása, mert az év embere „TE“ lettél. Azaz mi-bárkik-, akik mindenféle különösebb indok, vagy felkérés nélkül végre hallathattuk a hangunkat bármilyen témában mindenféle cenzúra nélkül nemi, erkölcsi, vagy lelkiismereti hovatartoztásra tekintet nélkül. Ha úgy tetszik a Facebook, a Twitter, és az Instagram segítségével kiszabadult a szellem a palackból, és nem volt többé megállás. Már csak pillanatok kérdése volt, hogy felbukkanjon a PornHub, hogy aztán az orális szex végül tényleg a kenyérpirító mellett „végezze“. És valóban ma már fiatal lányként nem kell napokig otthon azon agonizálni a négy fal között, hogy vajon mit is jelent a gyakorlatban az, ha orálisan szeretné kényeztetni a választottját, hiszen a megfelelő kulcsszavak begépelését követő 25 másodperc múlva végtelen számú találatot köp ki magából az Internet.

 

De vajon ez az információs szabadság változtatott-e bármit is magán az aktus megítélésén a nők és a társadalom szemszögéből?

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy szinte semmit. Az orális szex manapság a szexuális aktusok része -leggyakrabban előjáték formájában-, és általában akkor téma, ha hiánycikk az ember életében. De még mindig tabu. Valami, amit nem szeretnénk, hogy a lányaink/fiaink műveljenek, mert legbelül még mindig „bűnös“ és „káros“szenvedélyként tekintünk rá.

Ennek a zsigereinkből jövő (ellen)érzésnek a gyökere pedig az a zsidó-keresztény vallási kultúra, amelyben felnőttünk. Ennek a kultúrának az üzenete nagyon világos és egyszerű: a szex célja az utódnemzés, a házastársi kötelezettségek teljesítése, nem pedig pusztán az élvezet.

 

Úgyhogy mi nők most itt állunk a konyhában a kenyérpirítóval szemben, közvetlenül az orális szex mellett, de a forró olaj fölött, ahova máris be kell dobálni az előre gondosan bepanírozott csirkemell szeleteket, mielőtt még elkezdődik az online meeting. Amit gyorsan le kell zavarni, hogy még időben odaérjünk a gyerekért az óvodába, mert ha csak öt percet késünk, az óvónő már gyilkos pillantásokat vetve forgatja a szemeit, hogy nesze neked gyerek te szamárlétra mászó félszerzet!

Aztán este, amikor már elaltattuk a gyereket és felkészültünk a következő napi prezentációra, a sötétben valahol vár ránk egy pénisz, amit -ha jól esik- a szánkba veszünk, de erről aztán egy szót sem ejtünk senkinek, hiszen akkor mit gondolnának rólunk? Majd egyszer. Talán, amikor majd Michelle Obama oszt meg erről egy sztorit az Instán. Vagy még akkor se.

 

A cikket írta Spira Eszter írónő, aki nem mellesleg a Milyen anya az ilyen? - Állítsátok meg tökéletes anyut! című könyv szerzője.