Szerző kérdez szerzőt 12. - Baráth Viktória kérdezi K. M. Holmes-t

Baráth Viki: Mi az a része az írásnak, amit a legjobban szeretsz, és mi az, amit legszívesebben kiszerveznél valaki másnak?

K. M. Holmes: A legjobban a kutatómunkát élvezem, mert akkor számos új elem bekerül a könyvembe, amivel előzőleg nem számoltam. Amit viszont könnyű szívvel kiszerveznék valaki másnak, az nem más, mint a marketing... Rengeteg energiát igényel, de tudom, hogy nem szabad elhanyagolni a közösségi médiát.

Baráth Viki: Mi az, amit az olvasóid valószínűleg teljesen máshogy képzelnek rólad, mint amilyen valójában vagy?

K. M. Holmes: Igazából nem tudom, mert mindig önmagam adom és ezen soha nem fogok változtatni, mert szerintem attól hiteles valaki, hogy nincs „írói arca", amit maszkként visel. Persze senkit nem fogok leterhelni a mindennapi gondjaimmal, azt nem teszem ki a nyilvánosság elé, de attól még nekem is van hétköznapi életem, amikor csak haza akarok érni egy hosszú nap után, és felidegesítem magam a nagy forgalomban, de ez nem bír hírértékkel.

Baráth Viki: Mi az, amit ma már teljesen máshogy csinálnál, mint az első könyved idején?

K. M. Holmes: Nincs ilyen bennem, az egész úgy volt tökéletes, ahogy történt, és nagyon boldog vagyok miatta, hogy ez az út megnyílt előttem.

Baráth Viki: Írás közben inkább fejben tervezel mindent, vagy hagyod, hogy a történet vigyen magával?

K. M. Holmes: Mindig eltervezem az egész regényt és aszerint kezdem el az írást. De nagyon sok esetben fordul elő az, hogy menet közben máshogy alakul a főhőseim útja, mert bizony írás közben jön meg igazán az ihlet.

Baráth Viki: Ha egyetlen könyvedet olvashatnád el újra úgy, hogy közben mindent elfelejtesz róla, melyik lenne az?

K. M. Holmes: Határozottan a Dario. Azt nagyon szeretném elolvasni úgy, hogy semmit se tudok róla.

Baráth Viki: Van olyan írói szokásod, ami mások számára furcsa lehet?

K. M. Holmes: Maradjuk annyiban, hogy szerintem mindig is álmodozó ember voltam, és valahogy ezért kicsit furcsának tűntem mások szemében. Gondolok itt arra, hogy állandóan volt egy másik világ a fejemben és sosem unatkoztam, mert mindig futott egy történet a fejemben, akár egy film, aminek lelkes résztvevője voltam. Néha mint egy alkotó, olykor pedig csak nézőként. Íróként sincs ez másként, sőt már tudatosan teret adok neki és hagyom, hogy átáramoljon rajtam, mert tudom, hogy ebből egy regény fog születni. Volt, hogy szülői értekezleten kezdtem jegyzetelni, mert annyira jó jelenetet találtam ki, hogy attól féltem, elfelejtem.

Baráth Viki: Min dolgozol most?

K. M. Holmes: Már írom a következő regényem, ami a 2027. évben, nyár elején fog megjelenni, de közben már az azt követő regényem is erősen motoszkál bennem. Egyébként a nyári regényemben újra Spanyolországba utazunk, ezúttal Javier és Lili történetével, akiket megismerhettek az olvasók a Gyűlölj, ha mersz! című regényemben, utána pedig kissé zordabb vidékre repülünk, és Izlandon nézzük meg, hogy ki a fene kopogott be azon az ajtón a Téli csoda Izlandon című regényem végén.

A sorozat folytatódik! Az előző részben Hidasi Judit kérdezi Baráth Viktóriát, a következőben pedig K. M. Holmes kérdezi Péntek Tündét.