„Csakis olyan érzésekről írtam, amiket én is tapasztaltam” - Interjú Soós Tiborral, Az istennő amulettje című regényéről
Soós Tibor sok műfajban kipróbálta már magát íróként, és Az istennő amulettje című regényével is új vizekre evez. Ez a történelmi romantikus kalandregény az ókori Egyiptomba kalauzol, lapjain megelevenedik a történelem, és egy viszontagságos szerelem történetét is megismerhetjük.
Az első regényed, a Bellum Atlantis 2011-ben került kiadásra. Azóta a munkásságod műfaját tekintve meglehetősen szerteágazó. Tudományos-fantasztikus, krimi és thriller kategóriákban is alkottál már, de jelenleg egy történelmi romantikus kalandregénnyel rukkoltál elő. Mióta dolgozol ezen a regényen?
Történelmi témát eddig, az elmúlt évek során is feldolgoztam, de főleg novellákban, kisregényekben. Arra, hogy történelmi (hátterű) kalandregényt írjak, R. Kelényi Angelika kapacitált. Maga sztori 2018 nyarán született meg a fejemben, és 2019 nyarára írtam meg.
A történeted igen impozáns külsőt kapott. Nem szokványos fotórealisztikus borító, de nem is rajzolt. Első ránézésre olyan, mint egy egyiptomi ékszerdoboz. Az ember szinte kutatja rajta az elemeket, vajon melyik, hogyan kapcsolódik a történethez.
Mindenképp szerettünk volna valami egyedivel előrukkolni, hogy a regény már a borítójával kiemelkedjen a ma trendi, fotórealisztikus borítók közül. Az egyiptomi motívumrendszer a sztoriból adódott, de fontos volt, hogy tükrözze a regény tartalmát is. Így került középpontba az amulett, ami egy ún. „Ízisz-csomó”, és a régi Egyiptomban az örök élet, az újjászületés szimbóluma volt. Illetve a történet két központi istenfigurája, Iszet és Szet (görögösen Ízisz és Széth), akik egyébként több helyen is felbukkannak még a könyvben.
Az istennő amulettje elolvasása közben azt tapasztaltam, hogy te nem pusztán mesélsz, hanem észrevétlenül tanítasz is az olvasóidnak. Történelemtanárként kihívásokkal teli lehet a jövő nemzedékének figyelmét felkelteni, lekötni, hogy a múltba repíthesd őket. Hogy érzed, ez a sok évi tapasztalat segítségedre volt abban, hogy ilyen gördülékenyen, olvasmányosan fogalmazd meg a soraidat?
Az, hogy több évtizedig tanítottam, abban segített, hogy csak annyi háttérinfót írjak le, amennyi szükséges és amennyi a hangulat megteremtéséhez is kell. Az gördülékeny írásmódot meg a hosszú írói pályán sajátítottam el. Mindig is az olvasmányos írásokat szerettem (legyen az akár zsáner- vagy szápirodalom), és azt, ha a megírásuk filmszerű. Mivel pedig rengeteg ilyen regényt olvastam és rengeteg fordulatos filmet, sorozatot néztem meg, gyakorlatilag „belém szívódott”, hogy lehet ezt jól csinálni.
Számos turista választja úticéljának a Nílus vidékét, hisz az ókori Egyiptomi Birodalom misztikus vonzerővel bír a mai napig. A fülszöveg arról árulkodik, hogy egy izgalmas, cselszövésekkel teli korszakot választottál. Mitől vált ez az időszak ennyire kiélezetté?
A filmek (és néha a regények is) azt sugallják, az ókori Egyiptom egy évezredeken át változatlan struktúra volt, amelyben az emberek mindig ugyanúgy írtak, beszéltek, ugyanúgy néztek ki. Valójában egy nagyon sokat változó világ volt, tele hatalmi harcokkal. A regény által megjelenített időszakban már nagy feszültség volt a papság és a fáraó között, hogy valójában melyik irányítsa az államot, melyik oldal legyen az elsődleges: a vallási vagy világi. Ennek az időszaknak a fáraója, Ehnaton úgy próbálta ezt a harcot eldönteni, hogy a hagyományos istenek tiszteletét (legalábbis a nagy kultikus központokban) betiltotta, és a Napkorongot, Atont tette meg főistennek. Mivel Egyiptomban a fáraót tekintették az összes isten főpapjának is, így meg tudta szerezni azokat a jövedelmeket, amik korábban a papi testületekhez, templomokhoz áramlottak, és az uralkodói hatalmat ezáltal megerősíteni. Persze ez nem mindenkinek tetszett…
Valóban léteztek a mai szóhasználattal élve ókori titkosügynök?
Már a Biblia is beszél ellenséges országokba beszivárgó kémekről, szóval a „titkosügynökök” alkalmazása egyidős az államisággal és az államok közötti rivalizálással. És az uralkodók, fejedelmek már az ókorban is „szondáztatták” az alattvalóikat közéjük „beépített” embereikkel. Úgyhogy nincs új a nap alatt.
A történet főhőse egy fiatal egyiptomi lány, Tia. Íróként milyen kihívásokkal jár belehelyezkedni az ellenkező nem szerepébe?
Mivel férfiként létezem, nem volt egyszerű. Ezért is választottam a közeli E/3 narrációt a regényben, és váltogattam a nézőpontkaraktereket. Illetve csakis olyan érzésekről, megnyilvánulásokról írtam, amiket én is tapasztaltam (külső szemlélőként) a nőkkel kapcsolatban, hogy még véletlenül se mondjak butaságokat. Tia karakterének megalkotásában inkább az volt a kihívás, hogy ő a mi fogalmaink szerint csak egy kamaszlány (18 éves), az egyiptomi fogalmak szerint viszont már érett nő, sőt vénlány. Abban az időben ugyanis az emberek a betegségek, különféle fertőzések, sérülések, skorpió-és kígyómarások miatt ritkán élték meg a negyvenedik életévüket, és egy negyven-ötvenéves ember már aggastyánnak számított. Általában 13-16 évesen házasodtak meg és vállaltak gyereket… Így Tia alakjában azt szerettem volna bemutatni, hogy hogyan válik tinédzserből felelősségteljes, érett felnőtté, aki nem csak elviseli-elszenvedi, hanem irányítja is a sorsát. Remélem, hogy sikerült.
Az istennő amulettje már önmagában is befejezett történet, de tudjuk, hogy további tekercsek is vannak a tarsolyodban. Mire számíthatnak az olvasók, hány részesre tervezed a sorozatot?
Az istennő amulettje valóban egykötetes műnek indult, de miközben írtam és rengeteg szakcikket, szakkönyvet olvastam, annyi érdekességet találtam, ami már indulásnál szétfeszítette az egy regény kereteket. Ezért úgy döntöttem, három kötetben írom meg, bár azért is itt fogja még meglepetés érni az olvasókat.
Soós Tibor Az istennő amulettje című regénye előjegyezhető az Álomgyárnál.
