„Szeretni nem bűn, az érzéseinket nem tudjuk irányítani.” - Interjú Péntek Tündével az Egy másik életben című regényéről

Mi volt az a gondolat, kép vagy élmény, ami elindította benned az Egy másik életben történetét?

Pár éve jártam a francia Riviérán, és habár én alapvetően az északi tájakért rajongok, mégis teljesen elvarázsolt az az azúrkék tengerpart. Akkoriban még csak álmodoztam arról, hogy egyszer talán majd írok egy regényt, de Nizzában határozottan azt éreztem, hogy ott valóban lehet inspirációt meríteni, a művészet bármely ágáról is legyen szó.

Amint beindult az írói pályafutásom, biztos voltam benne, hogy szeretnék kijönni egy regénnyel, ami a francia Riviérán játszódik. Azoknak a csodálatos napoknak az emlékére született meg az Egy másik életben, a legszebb utazási élményeimet is beleszőttem.

A főszereplőim pedig azért lettek filmsztárok, mert egyrészt tökéletesen illenek az ottani luxus miliőbe, másrészt már kiskorom óta érdekelt minden, ami Hollywooddal kapcsolatos. Gyerekkori álmok és emlékek fonódnak ehhez a történethez, és úgy érzem, most igazán örülhetne az a kíváncsi kislány, aki egykor annyi hollywoodi filmet megnézett, és oly sokat olvasott a nagy sztárok életéről.

Ha egy mondattal kellene összefoglalnod, miről szól számodra ez a regény, mit mondanál?

Számomra leginkább arról szól az Egy másik életben, hogy szeretni nem bűn, az érzéseinket nem tudjuk irányítani, azért viszont tudunk tenni, hogy bátran előrelépjünk, és elinduljunk abba az irányba, amerre a szívünk visz minket.

Kik voltak a legmeghatározóbb szereplők számodra írás közben, és miért? Volt olyan figura, aki írás közben meglepett téged?

Az Egy másik életben leginkább Emma történetét meséli el, az ő jellemfejlődését követhetik végig az olvasók. Amikor elkezdtem vele foglalkozni, tudtam, hogy hová szeretnék a regény végére eljutni az életében, ugyanakkor írás közben előfordult, hogy sokkal vehemensebben reagált bizonyos szituációkban, mint azt elképzeltem.

De mindig engedni szoktam a karaktereimnek, nem fogom vissza őket, amikor másképp viselkednek, mint ahogy azt eredendően elterveztem.

Illetve, ami még meglepett, hogy amikor elkezdtem írni a regényt, Ryan a fejemben a negyven körüli Bradley Cooperként jelent meg, ám amire a sztori végére értem, már nem őt láttam magam előtt, hanem egy teljesen új arcot – önálló egyéniséget öltött. Annyira jól elképzeltem őt, hogy szerintem nem is lepődnék meg, ha egyszer csak híreket hallanék egy Ryan Scott nevű, botrányosan jóképű, rikító kék szemű hollywoodi filmsztárról.

Milyen érzelmi vagy alkotói kihívásokkal szembesültél a folyamat során, és mely részek adtak különösen nagy örömet?

A legnagyobb kihívást Emma férje, Bob karaktere jelentette számomra, aki nárcisztikus személyiségzavarral küzd. Igyekeztem nagyon hitelesen megalkotni a lelki síkját annak, hogy milyen is lehet egy ilyen emberrel párkapcsolatban élni, és akadtak nehéz pillanatok. Van egy jelenet a 35. fejezetben, amin sokat gondolkodtam, hogy egyáltalán leírjam-e, annyira visszataszítónak találtam, de végül meghagytam. Úgy éreztem, ő valóban így akarná ledominálni a feleségét.

Ami viszont a legnagyobb örömet adta nekem, az kétség kívül az a része a regénynek, amikor Emma és Ryan megnéznek együtt egy Bohémélet előadást. Abban a jelenetben a saját emlékeimet írtam le, hogy számomra milyen varázslatos élmény volt, amikor életemben először láttam Puccini remekművét.

Azóta én is úgy vagyok vele, mint Emma, hogy minden évben megnézem karácsony körül az operaházban, és ha akár csak egy olvasónak is meghoznám a kedvét hozzá, az nagyon szuper lenne. Tényleg gyönyörű darab, a budapesti verzió pedig különösen az.

Volt olyan kutatási vagy felkészülési mozzanat, ami különösen emlékezetes maradt számodra?

Emlékszem, amikor a történet egyik jelenetéhez a híres dél-francia hallevesnek, a bouillabaisse-nek jártam utána. Recepteket böngésztem, étel- és halfotókat nézegettem, és közben szinte éreztem a friss tengeri illatot, mintha valóban egy francia tengerparti étteremben ülnék. Ugyanilyen izgalmas volt a jelenetekhez az apró, helyi részleteket megálmodni, például elképzelni, visszaemlékezni, milyen illat lehet egy provence-i kávézó udvarán, hogyan csillan meg a napfény a kikötő vizén, vagy milyen árnyalatokban játszik az ég naplementekor. Ezek az apró mozaikok teszik igazán élővé a történetet, és írás közben engem is visszarepítettek a francia Riviéra legszebb tájaira.

Mit szeretnél, hogy az olvasó vigyen magával ebből a történetből, amikor leteszi a könyvet?

Elsőként mindenképpen azt, hogy nincs olyan élethelyzet, amelyből ne lenne kiút. Emellett az is nagyon fontos, hogy érezze az olvasó, hogy milyen nagy erőt adhatnak a mellettünk álló emberek, az a támogató és szeretetteljes közeg, ami körülvesz minket.

A legfőbb üzenet pedig talán az lenne, hogy a saját boldogságunk kulcsa a mi kezünkben van – a bátorságunkban, a döntéseinkben és abban, hogy soha nem adjuk fel a hitet önmagunkban.

Ha lehetőséged lenne, hogy egy kávé mellett beszélgess a könyved egyik szereplőjével, kit választanál és miről beszélgetnétek?

Szerintem Pierre-t választanám, aki a cannes-i Carlton hotel recepciósa. Szívesen megkérdezném tőle, milyen furcsaságok és érdekességek zajlanak a híres filmfesztivál alatt: kik szállnak meg a legendás szállodában, ki kivel sugdolózik a lobbyban vagy a strandon a napernyők árnyékában, ki az, aki éjszaka zongorázik a csendet megtörve, vagy hogy milyen különös pillanatok születnek, amikor az esőben egyesek kiülnek a tengerpartra. Mesélhetne a fényűző partikról, a titkos találkozókról és azokról a pillanatokról, amelyek a vörös szőnyeg fényein túl igazán életre keltik a fesztivál hangulatát. Egy ilyen beszélgetés izgalmas betekintést nyújtana a csillogás mögötti életbe, amit az átlagember sosem lát – és a regényemből is kimaradt.

Milyen élményt vagy érzést szeretnél, hogy az olvasóid átéljenek olvasás közben?

Szeretném, ha úgy éreznék, mintha egy hollywoodi filmet néznének, ami eszükbe juttatja, hogy a boldogság a legapróbb pillanatokban bújik meg.

Egy pillantásban, ami mindent elmond. Egy mosolyban, ami közelebb hoz két embert egymáshoz. Egy közös színházi élményben, egy városnéző sétában, egy kirándulásban vagy egy naplementében, ami örökre az emlékeink részévé válik. Mert ezekből a látszólag apró, mégis szívünknek kedves mozzanatokból áll össze az életünk igazán szép része.

Péntek Tünde Egy másik életben című könyve elérhető az Álomgyárnál!