9+1 érdekesség, amit biztosan nem tudtál Pap Éva szerzőnkről

1. Amikor benne vagyok a regényírás folyamatában, mindig olyat könyvet olvasok, amely hangvételében és stílusában is illeszkedik ahhoz, amit éppen írok. Ez legutóbb például Nádas Péter Emlékiratok című könyve volt. Kicsit olyan érzés volt, mintha egy mester lenne mellettem, aki inspirál, és akitől tanulhatok.

2. Hihetetlen, mennyire vizuális voltam már három évesen. Vendégségből hazatérve pontosan elmeséltem, milyen volt a szőnyeg rojtja vagy a függöny mintája… Talán a környezetleírás a regényeimben ezért is megy olyan könnyen.

3. A Vajdaságban 16 találkozóm lesz június közepéig, de Szegeden, Cegléden, Baján és Budapesten az Ünnepi Könyvhéten is találkozhatnak velem az olvasók. Aztán majd októberben Kaposváron és Szentgotthárdon is egészen biztosan.

4. Már az elején elhatároztam, hogy meg akarom tanulni a szerb nyelvet, hogy tudjak kommunikálni a szerbekkel, horvátokkal, bosnyákokkal. Nagyon jó döntés volt, mert azt vallom, hogy egy nyelv tudása kapukat és szíveket nyit meg.

5. Jogosan lenne feltételezhető, hogy a legnehezebben megírt könyv a Megbocsátás volt. De nem így van.:) Ott nem volt szükség kutatómunkára, és mivel tíz évet ért bennem a történet, már érzelmileg sem kavart fel. A legnehezebbnek a Mielőtt újrakezdeném című regényem tűnt. Talán amiatt, hogy ez az első regényem, ami teljesen fikció, és sok idő telt el, mire körvonalazódott, hogy mi az a verzió, amibe beleszeretek, és aztán megírom.

6. Az éneklés egy borzasztó dolog volt az életemben nagyon sokáig. Traumatikus élmény volt, amikor a bukás szélén álltam énekből. Ez egy olyan őrületes gátat és blokkot eredményezett, hogy hosszú évekig képtelen voltam akár egy társasághoz csatlakozni, hogy énekeljek. Aztán valahogy leküzdöttem, ezt is önerőből, és rájöttem, hogy az embernek csak meg kell nyitnia magát, akkor menni fog. Most már kiállnék akár egy térre is egy mikrofonnal, hogy elénekeljek egy-két strófát.:))

7. Hosszú időbe telt, mire megtaláltam a saját stílusomat. A munkám, a lakberendezés el is várta a tökéletes megjelenést, amelynek mindennapi része volt a smink is. Ha megjelenek valahol, ez számomra természetes, de ugyanakkor otthon szeretem magam elengedni. Leginkább egy overallban vagy egy tréningnadrágban érzem jól magam, smink nélkül.

8. Lakberendezőként elértem azt a szintet, amire vágytam, mégpedig azt, hogy elismerjenek. Az egyik legnagyobb projekt, amire büszke vagyok, a szegedi Novotel Hotel szobáinak és konferencia termének felújítása az elmúlt két évben.

9. Ha valamit megbántam az életben, az az volt, hogy önbizalom és talán bátorítás hiányában nem indultam el rögtön azon kreatív tanulmányok irányába, mint a divattervezés vagy fotográfus képzés. A divattervezés azzal kezdődött, hogy tizennégy éves koromtól az összes zsebpénzemet ruhaanyagra költöttem, magamnak terveztem és varrtam. Ma már ezzel nem foglalkozom, viszont keresem az egyedi darabokat. A fotózásból pedig megmaradt a szenvedély. Nagyon szeretek kreatívkodni ezen a területen is.

+1 Nem is sejtenék az emberek, hogy a kedves és szelíd Éva néha mennyire lobbanékony, főleg, ha igazságtalanság éri. Idővel megtanultam ezt is kezelni, és most már háromszor meggondolom, hogy mit és hogyan adok ki magamból, nehogy utána megbánjam.