„Íróként az érdekel igazán, hogy mire képes két ember akkor, amikor a világ körülöttük szétesik.” - Interjú P. C. Harrisszel
P. C. Harris júniusban tért vissza a nagy sikerű Ne nézz vissza! folytatásával, ami a Ne bízz senkiben! címet kapta. A szerző interjúban mesélt az új regényéről.
Az olvasóid korábban leginkább sportrománcokon keresztül ismerhettek meg. Mi vonzott most egy sokkal sötétebb, thrilleresebb világ felé?
Az előző könyveimben is jelen volt már a feszültség és az érzelmi mélység, de idővel egyre inkább azok a sötétebb, nyersebb történetek kezdtek vonzani, amelyek egyszerre gyönyörűek és nyugtalanítóak. Sokáig mégsem mertem igazán belevágni ebbe a műfajba.
Honnan jött a Ne nézz vissza! világának alapötlete, és hogyan formálódott benned ez az univerzum?
A történet mögött személyes szál húzódik.
Szüleim egyik gyerekkori barátját tizenkilenc éves korában meggyilkolták. Hároméves voltam, amikor ez megtörtént, mégis gyerekkorom óta hallgatom a róla szóló történeteket. Arlo karaktere az ő emlékéből született.
Angliában élve pedig szinte magától értetődő volt, hogy Portlandet választom a regény színteréül, mintha ez a félsziget erre a történetre várt volna.
A Ne bízz senkiben! még mélyebbre húzza az olvasót ebbe a világba. Mesélnél egy kicsit arról, mire számíthatnak azok, akik visszatérnek Avril és Oliver történetéhez?
A folytatás sokkal személyesebb, érzelmileg brutálisabb és kiszámíthatatlanabb lett. Avril és Oliver kapcsolatát rengeteg új próbatétel éri, miközben Portland titkai tovább gyarapodnak. Nagyobb a tét, több a veszély, és sokkal erősebb szerepet kap az a kérdés is, hogy meddig hajlandó elmenni valaki azokért, akiket szeret. A bizalom ebben a történetben nemcsak érzelmi kérdés, hanem túlélési ösztön is.
A Ne nézz vissza! világában a feszültség és a szenvedély folyamatosan kéz a kézben jár. Számodra mitől működik igazán jól ez a kettő együtt egy történetben?
A legerősebb érzelmek mindig szélsőséges helyzetekben születnek.
Engem íróként az érdekel igazán, hogy mire képes két ember akkor, amikor a világ körülöttük szétesik.
Ha a szereplőim veszélyben vannak vagy menekülnek, sokkal intenzívebbek az érzelmeik. A thriller és az erotika szerintem pontosan ezért működik ennyire jól együtt.
Mit gondolsz, mi az, ami miatt az olvasók ennyire szeretnek elveszni a sötétebb, pszichológiailag feszült történetekben?
Azért, amiért én is:
A félelem, a veszély és a bizonytalanság egyszerre ijesztő és izgalmas. A pszichológiai thrillerek ráadásul nemcsak a cselekmény miatt működnek, hanem azért is, mert folyamatosan játszanak az olvasó bizalmával.
Az olvasó elkezd szurkolni, esetleg kételkedni a szereplőkben, a döntéseikben. Szerintem sokan szeretik azt az érzést, amikor egy könyv teljesen beszippantja őket, és még órákkal később is a történeten gondolkodnak. Én pontosan ilyen élményt szeretnék adni az olvasóimnak.
Mire számíthatnak tőled az olvasók a jövőben? Maradsz a sötétebb, pszichológiailag feszült történeteknél, vagy szívesen kísérleteznél más irányokkal is?
Jelenleg nagyon otthon érzem magam ebben a sötétebb, pszichológiailag feszült világban, ezért biztosan szeretnék még hasonló történeteket írni. Viszont a jégkorongos sportrománcoktól sem búcsúztam el.
Szeretek tesztoszteronnal és feszültséggel teli karakterekkel dolgozni. Imádom azt a kémiát, ami két erős akaratú karakter között kialakulhat, főleg akkor, amikor a pályán rivalizálnak, azon kívül pedig képtelenek ellenállni egymásnak.
Mivel szeretem feszegetni a saját határaimat is, ezért nem zárkózom el attól sem, hogy később más műfajokkal vagy hangulatokkal kísérletezzek. De ez még a jövő titka.
P. C. Harris könyvei elérhetőek az Álomgyárnál.
