Olvass bele Spira Eszter Mirjam hamarosan megjelenő regényébe!

Még mindig nem tudta, mit keres Magyarország legnagyobb presztízsű galériájában, de többé már nem tekintett magára betolakodóként vagy csalóként. Azt érezte, hogy amit csinál, azt az emberek szeretik. És ez egyelőre megnyugtató volt. Szamirán nem lehetett nem észrevenni ezeket a változásokat. Az egész személyisége vibrált, és izzott körülötte a levegő. Mintha kicserélték volna. És ezt Gábor is észrevette. Sőt, halálosan izgatta őt a felesége. Olyan volt, mintha lezajlóban lett volna köztük egy szexuális forradalom. Állandóan együtt voltak. Talán a kapcsolatuk legelején sem voltak annyit együtt, mint mostanában. Elkezdtek úgy randizni, mint még soha. Minden évben szeptemberben rendezik meg a Borfesztivált a Budai várban. Szamira és Gábor otthon hagyták a gyerekeket Gábor szüleire, és belevetették magukat a kora őszi éjszakába. Ilyenkor az esték már hűvösek, Szamira szinte reszketett, úgy fázott. Ezért Gábor tanácsára elkezdett inni. Két pohár borral később már egyáltalán nem fázott. A pár mindenhol csókolózott. A Halászbástyánál, a Nemzeti Galériánál, a Sándor-palotánál, mindenhol. Hatalmas volt a tömeg. Egyszer csak, amikor az egyik pincészetnél álltak sorban, meglátott egy nagyjából vele egyidős szőke lányt a tömegben. A lány nála kissé alacsonyabb volt, és vékony. A bőre csillogott, akárcsak a tengerkék szeme, és a mosolyában volt valami különleges. Talán egy másodperccel hosszabb ideig nézhette őt, mint ahogyan azt illik, mert a lány hirtelen visszanézett rá. Mélyen a szemébe. Egyáltalán nem úgy tűnt, mint akit zavart volna, hogy nézik. Épp ellenkezőleg. Furcsamód Szamira sem jött zavarba a viszonzott érdeklődés hatására, hanem felbátorodott, és rámosolygott az ismeretlenre, aki ezt egy bátorító visszamosolygással jutalmazta. Így flörtöltek már vagy öt perce, amikor Gábor odahajolt a feleségéhez, és a következőket súgta a fülébe:

– Tetszik neked? Őt szeretnéd bevenni harmadiknak? Szamira a fültövéig pirult.

– Ezek szerint nemcsak képzeltem ezt az egészet, hanem tényleg flörtölök azzal a lánnyal? – kérdezte nevetve a férjétől.

– Nem is akárhogyan! Egészen profi módon csinálod! – válaszolta Gábor, és érződött a hangján, hogy mindez kicsit sincs ellenére, de azért le volt döbbenve. 

– Gyere, van itt egy kis szálloda, hátha van egy üres szobájuk, és folytassuk ott! Mit szólsz hozzá? – kérdezte Gábor, aki ekkorra már alig tudott uralkodni magán.

– Szálloda? És mi lesz a gyerekekkel? – nyögte ki teljesen ledöbbenve Szamira. 

– És egyáltalán te honnan tudsz ilyen kis szállodákról? – kérdezte gyanakodva, de igazából annyira be volt csípve, hogy ennek a gyanakvásnak nem volt igazi súlya.

– Mi terveztük a logójukat. Pontosabban én. Egy kis butikhotel, pár sarokra innen. Csak képeket láttam róla, de elég klassznak tűnt. Nemrég nyitottak, szerintem biztosan van üres szobájuk. És hát úgysem ünnepeltük meg a házassági évfordulónkat. Na, mit szólsz? – Gábor hangjából érezni lehetett a könyörgést.

– Hát menjünk! De azért ne maradjunk olyan sokáig! Szegény szüleid! – Ezen a pillanatnyi józan gondolkodáson még ő maga is meglepődött.

 – Nyugi, időben otthon leszünk!  – válaszolta Gábor. A szálloda tényleg nem volt túl messze a Borfesztivál helyszínétől. Érdekes hely volt. Kívülről inkább egy bárnak nézett ki, semmint hotelnek.

 – Ülj le a bárpultnál, és rendelj két pohár bort, addig megkérdezem, hogy van-e szabad szobájuk! – adta ki az utasítást Gábor, és már el is tűnt intézkedni. Szamira pedig engedelmesen leült a pultnál, és nagyot kortyolt az időközben felszolgált borból. Egy kicsit szédült, mert egyáltalán nem volt hozzászokva ahhoz, hogy ennyit igyon. Ahogyan ott üldögélt, azon töprengett, hogy vajon mit szólnak a recepción, hogy valaki néhány órára szeretne szobát bérelni. Hirtelen eszébe jutott, hogy biztosan azt gondolják majd róla, hogy prostituált vagy a férfi szeretője. Egyáltalán nem volt ellenére a gondolat. Inkább viccesnek találta, hogy ő, a kétgyerekes anya, aki egész életében összesen egy férfival volt, mások szemében egy ledér nő benyomását keltheti. Ahogyan ízlelgette ezt a gondolatot, egyre jobban tetszett neki.

Igazából végtelenül izgalmas volt az egész helyzet. Reggel, amikor felkelt, és elvitte a gyerekeket a különböző intézményekbe, majd utána bement a munkahelyére, még fogalma sem volt arról, hogy este egy szálloda bárjában ücsörögve fogja becsípve várni a férjét, hogy az egy hotelszobában szeretkezzen vele. Eszébe jutott az egyik film, a Micsoda nő, amit még odahaza, tizenkét éves korában Teheránban kölcsönzött ki teljesen titokban attól a férfitól, aki hetente hordta az illegális amerikai vígjátékokat a házukhoz. Képzeletben most azt játszotta, hogy ő Julia Roberts, aki a filmben Vivient, a hollywoodi prostituáltat alakította, és Gábor pedig Edward, az elfoglalt, sikeres üzletember. Amikor már teljesen beleélte magát a történetbe, megérkezett a férfi, és lelkesen újságolta, hogy van egy szabad lakosztály, amit azonnal birtokba is vehetnek.

– Lakosztály? Na jó, ez már tényleg kezd egy kicsit szürreálisan alakulni – válaszolta Szamira.

 – Ne aggódj, emlékeztek a nevemre a logótervezés miatt. Azt mondták, örülnek, ha legalább körülnézek, mert még rengeteg dologra szükségük lesz az ügynökségtől. De ezt most hagyjuk, jó? Inkább élvezzük ki ennek az estének minden másodpercét!

Szamirának nem volt kedve vitatkozni a férjével, hiszen teljesen igaza volt. És ráadásul pontosan ugyanarra vágyott, mint a férfi. Amikor benyitottak a lakosztály ajtaján, azonnal lenyűgözte a látvány. A lakosztály fala ugyanis, pont a hatalmas franciaágy mögött, Szamira egyik kedvenc festőjének, Johanness Vermeernek a leghíresebb festményét ábrázolta, a Leány gyöngy fülbevalóvalt.

– Tessék! Ezt direkt neked kértem! – viccelődött Gábor, akinek természetesen fogalma sem volt arról, hogy ez a lakosztály pont a felesége egyik kedvenc festőjének a világát akarta életre kelteni.

– Ez  valami csodálatos!  – ámuldozott volna Szamira, de erre már nem maradt ideje, mert közben Gábor felkapta, és egy hanyag mozdulattal az ágyra hajította a feleségét, miközben minden egyes porcikáját szenvedélyes csókkal borította. Órákon át szeretkeztek, és közben eljátszották, hogy mihez is kezdtek volna azzal a szőke lánnyal a Borfesztiválról. Néha hangosan nevettek egymáson, mert az egész olyan volt, mintha nem is ők lettek volna. Vajon lehetséges mindez? Hogy két ember, ennyi év együttélés és két gyerek után, így egymásra találjon? Mintha ez az egész egy teljesen más, merőben új kapcsolat lett volna. Néhány óra múlva lassan már indulniuk kellett haza. De előtte még kimerülten, összebújva beszélgettek a sötétben.

– Nem lenne kedved elmenni velem egyszer egy swingerklubba? – kérdezte egy idő után Szamira.

– Na, az teljesen ki van zárva! – vágta rá minden hezitálás nélkül a férfi.

– Miért? Olyan izgalmas lehet! Amióta nyáron láttuk azt a filmet, azóta gondolkozom ezen – erősködött a nő.

– Hát, ennek rengeteg oka van. Egyrészt, én még a férfiöltözőben is nehezen vetkőzöm le mások előtt, másrészt, azt hiszem, hogy konkrétan belehalnék, ha valaki csak egy ujjal is hozzád érne! – mondta Gábor tárgyilagosan.

– Ezt értem és elfogadom. Én is szégyenlős vagyok mások előtt. Nagyon is. De valahogy veled mégis szívesen kipróbálnám. És egyáltalán nem azzal a céllal, hogy másokkal is együtt legyünk. Határozottan nem – válaszolt a nő.

 – Akkor meg minek?

– Nem tudom, valahogy izgat a gondolat. Magam sem értem. Egyszerűen izgat és kész. Talán, ha jobban belegondolok, a hely hangulata miatt. Hogy mindenki azért megy oda, hogy szexeljen. Aztán persze lehet, hogy amikor odamennénk, képtelen lennék bármit is csinálni. De most azt érzem, hogy veled kipróbálnám. Persze csak úgy, hogy előtte szigorúan megbeszélnénk az egész este szabályait, és ahhoz mindenáron tartanánk magunkat. Na, mit szólsz? – kérdezte szinte esedezve Szamira.

 – Hát, akkor tudod, mit? Nem mondok rá nemet. Térjünk vissza rá később – adta be a derekát Gábor.

És a lánynak ennyi elég is volt. Egy új fantázia, egy új gondolat, amivel el lehetett játszadozni. Valójában fogalma sem volt arról, hogy ő képes lenne-e elmenni egy ilyen helyre. Csak tetszett neki az ötlet. És az még jobban, hogy a férje nem volt teljesen elutasító a témával kapcsolatosan.

 – Gyakrabban kellene ilyet csinálnunk! – folytatta Gábor a beszélgetést.

 – De mégis hogyan? Van két gyerekünk, egy lakáshitelünk, és másfél fizetésünk. Nem szexelhetünk állandóan szállodákban! – viccelődött Szamira.

– Nem is erre gondoltam! Te is tudod! Ilyen spontán őrültségeket! És különben is, ha így folytatod, még a végén híres író leszel, és te fogsz minket eltartani a könyveiddel! – tréfálkozott most Gábor.

– Nagyon vicces vagy! Író, én? És könyvek? A bor és a többszörös orgazmus beszél belőled. De nagyon jól csinálod! – csipkelődött a nő, és közben elkezdte a sötétben keresgélni az elhajigált ruhadarabjait.

– J. K. Rowlingról sem gondolta volna senki, amikor az Elefántház nevű, eldugott kis kávézóban írogatott egy sarokban, hogy egyszer majd világhírű író lesz! – folytatta Gábor, és közben ő is elkezdett szedelőzködni, mert már igencsak késésben vannak, de azért folytatta: – Tényleg, azelőtt hogyhogy soha nem írtál semmit? Hirtelen néma csend lett. Szamirának egyáltalán nem volt kedve erről beszélni. Mert egész egyszerűen magának sem akarta beismerni azt, hogy annyi éven át elnyomta magában a vágyat az írás iránt. Hogy mindig is írni szeretett volna. Még nem állt rá készen.

– Nem tudom, de most már tényleg siessünk, mert Katiék biztosan hullafáradtak már.

Másnap reggel erős fejfájással ébredt.

 

A regényt itt tudod előjegyezni: https://alomgyar.link/talalkozzunk_a_csillagok_volgyeben_libri