Olvass bele! - Angela Murinai: Bossa nova - 1. rész

Amikor Viktorral kitalálták, hogy kirándulni mennek, Bori napokig tervezett, nézegette a térképet, a neten kutatott valami jó hely után, majd gondosan kitalálta azt is, hogy mit csináljanak. Értett ehhez, hiszen minden családi kirándulást ő szervezett már tizenöt éve. Úgy gondolta, az nem volna elegáns, ha a kreativitása abban fulladna ki, hogy menjenek odébb húsz kilométert, aztán addig dugjanak, amíg járni tud. Hogy jön az ki? Ezen nevetett. Kiránduljunk, mert az sokkal romantikusabb! Irtó nagyot akart villantani, ezért előző este készített két és fél kiló, kelt tésztába csomagolt juhbeles virslit, ezzel a mutatvánnyal tervezte megcsillogtatni konyhai szaktudását Viktor előtt. Maga sem értette, miért volt erre szükség, hiszen semmi hosszú távú és nagyravágyó célja nem volt a férfival, mármint eszébe sem jutott férjként gondolni rá, valahogy mégis szerette volna megmutatni, hogy nem csupán egy szórakoztató szexistennő, de képes megbirkózni a konyhai teendőkkel is, sőt, valójában ő maga Gordon Ramsay női alteregója. Fantasztikus virslis batyukat rittyentett tehát, amiket aztán stílusosan egy karácsonyi mintával dekorált fémdobozban rendezett el. Nem volt egyszerű lezárni a dobozt, mert a péksütik púposak voltak, így állandóan felpattintották a tetőt. Végül néhány másodperces ráülés segített a helyükre rendezni a viháncoló süteményeket, úgyhogy a dobozt betette az anyósülésre, és némi késéssel elindult a megbeszélt találkozóra. Kivette a táskáját, a fémdobozt a batyukkal, no meg az esernyőjét, amit azért rakott be, mert erre a reggelre az ősz is úgy döntött, hogy ideje megérkezni. Hajnalban már esett, az ég színéből úgy tűnt, ez bármikor megismétlődhet, így hát induláskor Bori a hosszú szárú piros ernyőjét is behajította az autó hátsó ülésére. Most igyekezett úgy rendezni a tárgyakat, hogy semmi ne csússzon ki a kezéből, amikor átpakol Viktor autójába. Éppen farral kifelé tolatott az ajtón, amikor egy szerencsétlen véletlennek köszönhetően a fenekével nekiütközött a férfi kocsijának. Ekkor elszabadult a pokol. Bori a karjával rászorított a fémdobozra, aminek következtében a tető lepattant, ő pedig egy „húbazmeg” felsikoltással meglibbentette a karját. A doboz elrepült, és virslis batyuk hullottak az égből. Nem mert körülnézni, inkább lebukott a kerekek mellé, és kapkodva szedegette a süteményt. Az ernyő ekkor kiszabadult a hóna alól, vad örömmel szétnyílt, és úgy lőtt el az autó mellett, mint egy NATO rakéta. A sütiket gyorsan begyűrte a dobozba, utánanyúlt az időközben landoló ernyőnek, majd ezt az egész rémes halmot bevágta az autójába. Meg sem fordult a fejében, hogy sárban megfürdetett finomságokkal villogjon a szeretője előtt, akinek a felesége bizonyosan vérbeli konyhatündér. Viktor mindezt a saját kocsija mellől nézte végig, és vigyorgott ugyan, de mindezt felhúzott szemöldökkel tette, és közben arra gondolt, lám, most egészen otthonosan érzi magát. Ezt akár a neje is csinálhatta volna. Úgy tűnik, minden nőben rejlik egy idétlen verzió, amely csak ideig-óráig tud rejtőzködni. Nagy szerencse, hogy nem a nők irányítják a világot, mert abból csakis a teljes káosz következne. Ha rajta múlna, autót se vezethetnének, mert lám, még arra is alkalmatlanok, hogy egy dobozt áttegyenek A-ból B-be. Hangosan csak annyit kérdezett, hogy miért kellett ezt csinálni. Teljesen jól meglettek volna a péksüti nélkül is, és hogy Bori ne kapkodjon, mert lám, abból ez lesz. A nő szívesen megsértődött volna, mert érzett Viktor hangjában valami finoman rezgő lenézést, de a szavai miatt nem emelhetett kifogást. Valójában semmi sértőt nem mondott, Bori mégis szégyellte magát. 

Gyerekként járt utoljára a szarvasi arborétumban, ahol a délelőttöt kezdték. Persze felnőtt szemmel semmi nem olyan nagy és terebélyes vagy magas, mint ahogy az emlékeiben élt. Miközben a csodásan rendben tartott kertben andalogtak, Bori rájött, hogy ez az egész szervezés, utazás teljesen felesleges volt, hiszen Viktort jól láthatóan nem érdekelték sem a fák, sem a bokrok, sem a kerengő nyugdíjascsoportok. Csakis Bori, vagyis Bori teste érdekelte. Fogdosta, simogatta, szeretgette, szagolgatta a nőt. Benyúlt a nadrágjába, amitől Boriban egyre nőtt a feszültség, hiszen kénytelen volt a vágyat uralni. Elfúló hangon idegenvezetett: Ez itt egy fa. Ez egy másik fa. Sok fa van itt. És pörgött a fák között, évődött, bujkált. Abban a biztos tudatban röhögcséltek, hogy csak idő kérdése, és valami nagyon extrém módon összeolvadnak. Őrült izgató volt a várakozás, és még inkább az a másfajta minőség, amit az elmúlt hónapokban a testével kapcsolatban megélt. Ez nem egy fiatal nő szexualitása volt, nem is egy házas asszonyé, de legkevésbé egy anyaé. Ebben a viszonyban érett, a testét, a vágyait ismerő nőként vett részt, aki tudja, mit akar, és azt meg is szerzi magának. Most először tapasztalta meg, hogy bár ő maga nem túl nagydarab, de a világmindenség ott lakozik benne. Valamiféle univerzum, ami képes megnőni, tágulni és beszívni magába egy másik lény energiáját, hogy aztán abból kicsavarja magának a legcsodálatosabb élvezetet, ami csak létezhet a világban. Mégis, amikor egy óra múlva a hotel elé kanyarodtak, Borit váratlanul valami ismeretlen rosszkedv szállta meg. Besétáltak a recepcióra, ahol Viktor megkérdezte, lehet-e fürödni. Hát persze, hogy lehet, válaszolta készségesen a pult mögött várakozó fiú. Ahogy beljebb léptek, valóban ott volt a fürdő jakuzzival, világoskék apró mozaikokkal, pihenőágyakkal, párolgó gőzfelhővel. Egyetlen ember sem volt a fürdőben, de minden működött. Álomszerű, gyönyörű hely. Ilyenben Andrissal sosem voltak még, és a jövőben sem mennek, ilyen csak egy szeretőnek jár. Most kellett volna igazán örülni, de Boriban valami sötét, sűrű massza gomolygott, ami még az idefelé vezető úton kezdett összeállni, és most is csak nőtt, sűrűsödött, körbefonva a szívét, a gyomrát, egész bensőjét. Bűntudat, magány, kétségbeesés. Már ment volna haza, de tudta, bolondot csinál magából, és indoka sem lehet arra, hogy miért akarja megszakítani a napot, így hát hallgatott. Olyan érzésekről kellett volna beszélnie, amelyeknek nem volt nevük, amelyek legfeljebb intuíciók voltak, és az efféléket a férfiak általában nem szokták érteni.

– Mit szeretnél? Maradjunk itt? – kérdezte Viktor.

 A nő a medencéket nézte, és mintha egy álomból ébredt volna. Mit keresek én itt? Mi felé sodródom? Hirtelen kiszaladt belőle az erő. Hogy én mit akarok? Próbált emlékezni, mit is akar valójában. Hazamenni. Haza akar menni, jelentsen ez bármit is. Akar egy helyet, ahová megérkezhet, ahol otthon lehet. Hagyjuk, ennyit tudott mondani, azzal megfordult, és olyan határozottan indult kifelé, hogy senkinek eszébe se jusson visszatartani. Haza. Haza akarok menni, zakatolt a fejében. Kiért a parkolóba, próbált emlékezni, hol álltak meg az autóval. Fordult egyik irányba, majd néhány métert haladt előre, amikor rájött, a férfi nincs mellette. Megtorpant, visszafordult. Viktor ott állt a szálloda bejárata előtt, és értetlenül nézte a nő ámokfutását. Talán azt hitte, gyalog indul el. Bori ekkor jött rá, hogy az ellenkező irányba kellett volna fordulnia. Ilyen blamával elrontani ezt a drámai pillanatot! Elsírta magát: Haza akarok menni! Kattant a központi zár, beült Viktor mellé a kocsiba, a férfi szó nélkül indított. Ezúttal nem volt kedves, úgyhogy Bori elnyomta a sírást, gyorsan letörölte a könnyeit és hallgatott. A levegőt megfagyasztotta a férfi sértődöttsége. Bori tudta, hogy ő cseszte el a napot, amikor jött az a furcsa érzés, ami még most is szorongatja a bensőjét. Érezte, ahogy felgyorsul a szíve, és mintha néha mellé is ütne. Csak el ne ájuljon, nehogy szívrohamot kapjon itt! Nem halhat meg a szeretője autójában. 

Próbált kiegyensúlyozottan, egyenletesen lélegezni. Eszébe jutott Luca és Bandus. Hamarosan hazaérnek, ő pedig szeretne ott lenni, amikor majd benyitnak az ajtón. Vajon mit gondolnának, ha most látnák őt? Gyűlölte és megvetette magát. Aztán arra gondolt, hogy ez csak most van. A szívdobogás miatt, a rosszullét miatt. Ez majd el fog múlni. El kell, hogy múljon a bűntudat, ahogyan a pánikroham is múlik. Legalább addig múljon el, amíg nem talál valami megoldást az életére, vagy gyógyírt a szorongásra. Addig Viktor van, vagy a xanax, vagy a jóga, esetleg az alkohol. Valami kell, hogy ne bolonduljon meg a mindennapok egyformaságában. Valami kell, hogy megtalálja önmagát. Ki kell találni, kicsoda ő, mert egész eddigi életében csupán az anyja lánya volt, a férje felesége, a gyerekei anyja, Viktor szeretője. De ő, ő kicsoda? Kicsoda Bori, és hogyan akar élni? Ez itt a legfontosabb kérdés. Ha erre megtalálná a választ, akkor meglenne a haza is. Akkor nem valahová kellene hazamenni, mert az otthon ott volna benne.

Angela Murinai Bossa nova című regénye előrendelhető!