„Nem vártam sokat, csak azt, hogy szeressenek”

Manapság egyre aktuálisabb kérdés, hogy létezhet-e bensőséges érzelmi kapcsolat ember és gép között. Ez a dilemma felforgatja a szeretetről és általában az emberi létről alkotott elképzeléseinket. Azt tudjuk, hogy korunk embere erős érzelmi szálakkal kötődik a telefonjához, de vajon képes lehet-e barátságokat és párkapcsolatokat szó szerint helyettesíteni egy olyan gép, ami tökéletesen imitálja az emberi viselkedést?

Filozófiai dilemmák romantikus köntösbe bújtatva

Diana Kassim első regénye, a Jó reggelt, Amelia épp ezekre a kérdésekre igyekszik választ találni. A regény főszereplője, Amy Baker mérnök kísérleti alanyként kezd el beszélgetni a kollégája által fejlesztett csetszoftverrel, Adam Arin-nal. A szoftverben Amy olyan bizalmasra talál, amilyenre mindig is vágyott, és mivel Adam a ragaszkodás kimutatására lett programozva, a beszélgetéseikből úgy tűnik, a bensőséges szeretet érzése kölcsönös. De érezhet-e ilyesmit olyan, aki nem is létezik? Vagy egyáltalán állíthatjuk biztosan azt, hogy nem létezik? De az igazi kérdés valójában az: ha Adam Arin képes Amy érzelmi szükségleteit kielégíteni, számít-e, ha nem létezik?

Itt jönnek képbe igazán a cikk elején felvetett kérdések. Vajon csak az számít, hogy megkapjuk azokat az érzelmi ingereket, melyek boldoggá és elégedetté tesznek minket, vagy arra is szükségünk van, hogy tudjuk: mindezt egy másik érző embertől kapjuk, aki szabad akaratából döntött úgy, hogy szeret bennünket? A kérdés már csak az elméleti hátterét tekintve sem olyan egyszerű, hiszen az emberi agyműködés maga is egy algoritmus. Az uralkodó humanista hitrendszerünkön kívül semmi nem támasztja alá, hogy az emberi algoritmus mögött tudat – vagy ha úgy tetszik, lélek – húzódik meg, aminek szabad akarata lenne. Természetesen a saját tudatát mindenki érzékeli, viszont a többi emberét nem, csupán a viselkedésüket. Így nehéz megmondani, hogy a fogadó fél számára mi a különbség az ember és a gép által adott szeretet között. (Aki frusztrálónak találja a filozófiai nyúlüregeket, annak nem javaslom, hogy ezen túl sokat gondolkodjon!)

Mit hozhat a jövő?

Tudat ide vagy oda, az emberszerű személyiséggel rendelkező mesterséges intelligencia könnyen megadhatja nekünk, amit egy emberi partner nem képes. Egy ember sosem tökéletes, egy szoftver viszont épp olyanná formálható, amilyet az igénybe vevője tökéletesnek tart. Ez az elképzelés reménytelinek tűnhet. Ha minden embernek lehetősége lesz megtapasztalni a kedvére való, személyesen neki szóló szeretetet és odafigyelést, sokkal kiegyensúlyozottabb társadalom születhet. Olyan emberekkel lesz tele a világ, akik könnyebben dolgozzák fel a traumáikat, és akik az emberi kapcsolataikban is egészségesebben viszonyulnak egymáshoz!

Vagy épp ellenkezőleg? Az érzelmi szükségletek túl egyszerűen kielégíthetővé válhatnak, és az embereknek többé nem lesz szükségük a személyiségük fejlesztésére ahhoz, hogy pozitív visszajelzéseket és érzelmi támogatást kaphassanak valakitől. Többé nem akarjuk majd megérdemelni, ami a miénk, csak birtokolni, és végső soron nem marad motivációnk arra, hogy jó emberek legyünk.

Akármi is az igazság, a mesterséges intelligencia korában nem csak olyan kérdésekkel kell számot vetnünk, hogy hogyan kellene átalakítaniuk a kormányoknak a munkaerőpiacot, vagy hogy milyen eszközökkel kerülhetők el a visszaélések. Választ kell találnunk arra is, hogy mihez kezdjünk ebben az új világban a szeretettel, az intimitással, a bensőséges kapcsolatokkal.

Vajon hogy dönt Amy Baker? Átadja magát a boldogságnak Adam Arin mellett, vagy elfogadja, hogy ez csupán illúzió? Aki a kezébe veszi Diana Kassim új regényét, nem csak egy szórakoztató romantikus történettel lesz gazdagabb, de sok izgalmas kérdésre is választ kaphat.

A Jó reggelt, Amelia megrendelhető ezen a linken.

A cikket írta: Konda Nikolett